Az utóbbi hónapokban viszonylag sokat foglalkozott a sajtónyilvánosság a kereskedelmi láncokat érintő különadóval, illetve azzal az új törvényi szabályozással, miszerint egy üzletlánc nem működhet tovább, ha két évig folyamatosan veszteséges volt. (Ez lehet, hogy így furcsának hangzik, de oka van e lépésnek. Hiszen a nagy külföldi láncok előszeretettel szorítják ki a hazai versenytársakat a sok esetben nyomott áraikkal. Addig, amíg van magyar vetélytárs… És itt papíron lévő veszteségekről beszélünk.)

Ha én is a mainstreammel úsznék, az utóbbi napok újabb híreit olvasva most az asztalt kellene vernem, amiért a Tesco „kénytelen bezárni” 13 üzletét. De nem ezt teszem. Nem azért, mert feltétlenül egyetértek a kormány ezen lépéseivel, vagy a mostani nyilatkozattal, miszerint a „Tesco az agresszív terjeszkedési politikájának köszönheti” a mostani bezárásokat.

Nézzük inkább a tényeket. A Tesconak 222 üzlete volt eddig Magyarországon. Ebben benne vannak a kisebb alapterületű egységek (Tesco Expressz és S-Market) és a „Hipermarketek” egyaránt. Ebből a kettőszázhuszonkettőből zárnak be 13 kisebb üzletet. Nem nagyáruházakat. (A lista itt megtekinthető.)

Ezzel párhuzamosan az anyacégnek viszont nem megy jól otthon a szekere, éppen tegnap minősítették le őket. Tehát, számomra ez a mostani lépés inkább megtakarítási, illetve taktikai lépésnek tűnik. Egy óriás nyafogásának.

De ugorjunk egy dimenziót, és a mostani - igen rendhagyó - bejegyzésemben egy nagy huszárvágással a továbbiakban vizsgáljuk meg kicsit ezeknek a hipermarketeknek az ellentéteit: a gazdapiacokat.

Miután igen régóta foglalkozom magyar termékekkel, így eddig is érdekelt a téma, viszont mint nagyvárosi ember egészen a közelmúltig nem annyira találkoztam közvetlenül ezzel a jelenséggel. Viszont érdemes foglalkozni ezekkel a piacokkal, mert egyre több van belőlük, nem csak vidéken, de Budapesten is, és igen hasznosak.

Eddig is nyilvánvaló volt számomra, hogy jobb a nemzetgazdaságunk számára, ha családom vásárlásai során a magyar, illetve hazai üzleteket részesítjük előnyben (CBA, Coop, Reál, Arzenál, G'Roby). Azonban ezekben a boltokban is válogatni kell rendesen, hiszen ezek sincsenek tele rogyásig csupán itthoni termékekkel.

De mit is jelent pontosan a "gazdapiac"? Mint a nevéből is kitűnik ezeken általában maguk a gazdák, termelők, családi vállalkozások árulják a saját termékeiket.

És miért jó ez? Mert sokszor olcsóbban juthatunk a legtöbb termékhez. Már csak azért is, mert közénk és az eladó közé nem ékelődik még be több kereskedő, szállító. Hiszen a termelőtől vásárolunk. Ezek a termékek frissebbek is, mert nem álltak napokig, hetekig egy raktárban. Kint voltak a kertben, a földben, a fán. Sokszor a hús amit vásárolunk - még ha morbidnak is tűnhet - egy-két napja még röfögött.

De számomra a legfontosabb szempont, hogy egy ilyen piacon minden magyar. Nem csak a címke szintjén, mint esetleg az üzletben. Minden forint, amit a keresetünkből itt elköltünk egy magyar családhoz, gazdához kerül.

A környezetemben az utóbbi években - általában helyi kezdeményezéssel - több ilyen gazdapiac is létesült. Egy barátom már évek óta részt vesz egy ilyen piac, az Őrmezei Gazdapiac szervezésében, működtetésében.

Ő az egyik megálmodója, motorja az ottani piacnak. Amely sokat fejlődött az évek alatt, kialakult a megfelelő infrastruktúra, és a télen-nyáron visszatérő törzsvásárlói kör. Én valamikor a nyár végén jártam arra először, azóta rendszeresen útba ejtem.

Az Őrmezei Gazdapiac, mintegy 3 éve működik. Egy régi iskola udvarán, jól megközelíthető helyen (Budapest XI. ker., Neszmélyi út 36.) a Szeretem Újbudát Egyesület működteti. Szombatonként reggel 7 órától 11 óráig várja a környékbelieket. Jönnek is szép számmal, hiszen ez a vásárlási lehetőség jelenti gyakorlatilag az egyetlen alternatívát az egy darab Őrmezön lévő – külföldi – élelmiszerüzlettel szemben.

A több ezres lakótelep szívében működő piac nem csak egy vásárlási lehetőség, hanem egy közösségi tér is, ahol szívesen állnak meg egymással a szomszédok, környékbeliek beszélgetni. Rendszeresen vannak rendezvények (pl. dinnyeevő verseny - videó!), specifikus vásárok és akciós lehetőségek.

Van választék, kapható zöldség-gyümölcs, savanyúság, hús és húsáru nagy választékban, tej és pékáru, illetve méz is. A kínálat lefedi az alapélelmiszereket.

De van még elég hely a piacon, az egyesület folyamatosan fogadja az új jelentkezőket. A piacon árulni jelképes összegért lehet - ami magában foglal némi marketing költséget is -, január-február hónapokban pedig, térítés nélkül ki lehet menni árusítani.

(Jelentkezni, felvenni a kapcsolatot az info@bajko-sokoray.hu e-mail címen lehet!)

Most én kissé leragadtam a konkrét példánál. De arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy fedezze fel az ő környékén lévő gazdapiacot, piacot, és a mindennapi bevásárlást kiegészítve, vagy esetleg nagyrészt ahelyett menjen a piacra vásárolni! Mert ott a legtöbb a hazai.

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2015/01/13/egy_gazdapiac_margojara

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.