Napok – hetek? – óta minden tele van a „bajai videós üggyel”! Jó, némileg nekem is izgatja a fantáziámat, de nem ez volna a lényeg.

(Ha esetleg valaki figyelmét elkerülte volna az eset: előkerült egy videó, amelyen bizonyos személyek lefizetnek másik bizonyos személyeket, hogy egy bizonyos összegért, azok és családjaik szavazzanak egy bizonyos pártra… Ok. Az a bizonyos párt a Fidesz. Csakhogy a felvételt úgy tűnik, lehet, hogy az MSZP rendelte, és csak színjáték. Persze ez sem biztos. De ennyi a történet dióhéjban.)

No, de mint már írtam, számomra nem ez a lényeg. Persze, nem mondom, hogy nem botrány, hogy ha így akarja besározni az MSZP a Fidesz-t. Disznóság. Csak valahogy mindenki elmegy a fontosabb dolgok mellett.

Azok a jelenségek, melyek most valahogy a bajai időközi önkormányzati képviselő választás kapcsán a felszínre kerültek, évtizedek óta léteznek. Áthatják a különböző magyarországi választásokat. Legyen az országgyűlési vagy önkormányzati.

A láncszavazást sem ma kezdték alkalmazni. Sőt meggyőződésem, hogy nem is a Fidesz „találta ki”, alkalmazta eleinte… (Szeret a Fidesz az utóbbi években ötleteket, eljárási módokat átvenni másoktól, például az MSZP-től.) Eddig is voltak az urnában üres borítékok, és néhányban, pedig duplán, gazdátlan szavazólapok. (Valahogy az utolsóknak is le kellett adni a szavazatukat…)

A szavazók szállítása is rendszerváltás óta működik.
És akinek volt pénze, ember ilyesmire, az űzte is, mint valami versenysportot…

Nos, amióta elterjedt a mobiltelefon, és vele az sms-ezés, azóta rengeteg szavazókörben előfordult, hogy valaki folyton a szavazói névjegyzéket bújta, és adta tovább az infókat, hogy ki nem volt még, kinek lehetne még szólni, hogy jöjjön csak el… És így tovább.

Nem csak úgy mondom-írom, láttam, tapasztaltam is. Volt szerencsém ugyanis egy évtizeden át üldögélni különböző budapesti kerületek szavazóköreiben, mint a szavazatszámláló bizottság tagja. Hol ott, hol itt. Ahol jobban szükség volt rám, a magamfajta fiatalra. „Hatalmas élmény” volt figyelni ezekben a körökben a gyengéd összecsapásokat… A túlzott udvariaskodást és a trükköket.

Néha képesek voltak a tagok a plafonra menni, ha előkerült egy újságíró, és nem jelentették be előre. Vicces volt, és nyomasztó.

A száraztészta, a konzerv és a sör osztogatása is régi találmány. És ki tudja, mit művelnek még…

Szóval nem Baján kezdődött. Ezek a még nem túl kifinomult magyar politikai kultúra árnyoldalai… Olyan „játékok”, melyek valahol minket, választókat tekintenek hülyének, amit nem kellene hagyni tovább!

Mi erre a megoldás? Nos, az én zsebemben sincs ott a bölcsek köve. Viszont azt gondolom, hogy mégis sokat segítene a nagyobb részvétel. És itt most nem választási részvételre gondolok. Persze az is fontos, de most nem ide akarok kilyukadni.

Nagyobb mértékben részt kell vennünk demokráciánk, politikai rendszerünk működtetésében!
Jelentkezni kell például szavazatszámlálónak. De alapvetően az állampolgároknak jobban részt kellene venniük a politikában! Jobban oda figyelni. És ezáltal felügyelni, megnézni, hogy hol mi történik…

Nem tudom ezzel mennyire van mindenki tisztában, de nálunk fele annyian sem tagjai pártoknak mint nyugaton. Van, ahol háromszor annyi párttag van mint nálunk!

El kell végre felejteni a pártállami, államszocialista időkből származó beidegződéseket, és részt kellene venni. Ne legyen ijesztő senki számára, a tagság egy politikai pártban, politikai közösségben! Mert a pártok fontosak, és ha jól működtetjük őket, betölthetik fontos demokratikus, illetve alkotmányos szerepűket!

(Olyan kicsit ez a téma, mint a pártfinanszírozás: hogyan várjuk, hogy történjen valami, ha nem változtatunk? Ha nincs pénze a pártoknak, politikusoknak elindulni tisztességesen egy választáson, persze, hogy a zavarosban fognak halászni… Ezért most ne kövezzen meg senki, de Európa más országaiban, ott, ahol már fél évszázada demokráciák működnek inkább megfizetik központilag a működési és kampányköltségeket, minthogy elnézzék a korrupciót. Azért, hogy működjön a rendszer! Tehát, ha azt akarjuk, hogy rendesen működjenek a magyar pártok, akkor adjuk hozzá, amit kell: magunkat, polgárokat!)

Politizálni ne legyen senki számára felesleges dolog. Mert pártjaink dolga lenne az is, hogy a véleményeket összegyűjtsék, becsatornázzák a politika rendszerébe, ezáltal is működtetve a demokráciát… 

A változáshoz részt kell venni tehát, és nem csak a pálya szélén állni, mint szenvedő alanyok, a fejünket fogva, hogy ez így nem mehet tovább! 

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2013/10/21/slagertema_bajai_video

Mi lenne, ha kisebb lenne a korrupció? Csak játsszunk el a gondolattal…

És itt álljunk is meg egy kicsit. Mert ez nem ma kezdődött. Nem is három éve. Sőt én még a „8 évezést” is kihagynám. Lehet, hogy valamikor ott kezdődött, amikor a szocializmusban a nagy közösből mindenki, vagy sokan hazavittek egy kicsit, csak egy keveset… Lehet, hogy előbb kezdődött. Ezt most ne firtassuk.

Próbáljunk arra koncentrálni, hogy mi a megoldás, hogy mit kéne tenni, hogy kisebb legyen. Hogy ne lopjanak annyit. A Transparency International szerint minden 10. adóforintot így vagy úgy, de ellopják. Szerintem többet.

Fontos megjegyezni, hogy ők elsősorban, mármint a TI a korrupció érzékelését vizsgálják. Hiszen nehéz is ott lenni amikor átadják a táskákat, megírják a kamu vagy manipulált szerződéseket, vagy baráti alapon, pénzért, vagy éppen pártutasításra döntenek egy pályázatról… 

Hogy miért fontos ez? (Költői kérdés. Mégis érdemes kicsit kifejteni.)

Csak nagyvonalakban. Azért, mert 600.000 gyermek él a szegénységi küszöb alatt. Ebből olyan 40-50.000 rendszeresen éhezik! Mert nagy a munkanélküliség. Még akkor is ezt írom, ha évek óta, mondhatni másfél évtizede azon versengenek kormányaink, hogy mennyi munkahelyet teremtettek… És fogadok egy sörben – ha éppen úgy alakul, akkor inkább borivó vagyok –, hogy a másként „hasznosított” forintokból munkahelyeket is lehetne létrehozni… Ha másképp nem, az alulfinanszírozott oktatási rendszeren keresztül! Komoly, versenyképes (sic!) tudás, alapműveltség átadásával.

Fontos azért is, mert havonta több tízezer honfitársunk, elsősorban fiatalok hagyják el hazánkat, mert nem látnak olyan jövőt maguk előtt, amiért érdemes maradni… (Nem bírom megállni nagyon magánjellegű megjegyzések nélkül: mi akkor is itt maradunk, ha a gyerekeinkkel zsíros kenyéren kell élnünk. Ez egy igen komplex kérdéskör.)

Tehát sokan elmennek, ami komolyan kapcsolódik egy másik fontos témához: azon demográfiai katasztrófához, amely felé sebesen rohanunk. Túl kevés gyermek születik. Még európai viszonylatban is! És ennek nemcsak a nemzeti kockázatközösségre lesznek, vannak következményei, de mindennapi gazdasági tekintetben is. Tömören: ha nincs elég gyermek, bizonyos ágazatokban, bizonyos területeken még tovább nő a munkanélküliség. És egyre kevesebb dolgozó honfitársunk lesz, így egyre kevesebb ember, aki nyugdíjjárulékot fizet, és így kisebbek és kisebbek lesznek a nyugdíjak. 2050-re 2 és fél nyugdíjas jut egy munkavállalóra!

Folyamatosan nő a szegénység. Egyre nagyobbra nyílik az a bizonyos olló. Tehát egyre többen csúsznak le, és nagyobbak lesznek a társadalmi különbségek. És folytathatnám.

De hogy jön ide a korrupció? Ha az eddig leírtakból nem volna egyértelmű…
Oktatásra költjük az állami költségvetés 6,5-7%-át, az egészségügyre 4-4,5%-át, és például honvédelemre kb. 1,4 %-át…

Nem jut elég pénz fontos feladatokra, innovatív, a jövőbe mutató dolgokra, tervekre! Mert ellopják. Eltűnik. Például a már említett oktatás kulcskérdés! Minden ott kezdődik. Ha nem lesz több pénz iskoláinkra, egyetemeinkre akkor a helyzet csak romlani fog!

Mit lehet tenni? Így „átlagemberként”… Nem szabad részt venni benne! És ha tapasztaljuk, be kell jelenteni! Nem szabad közömbösnek maradni.

A mentalitáson kell változtatni. Szeretnék végre látni – részben nyugati mintára – egy olyan pályázati rendszert, melyben a pályázók nem azonosíthatóak! Melyben nem tudhatja az elbíráló, hogy kinek a pályázata van előtte. Azért, hogy szakmai alapon történjenek a döntések. S ne másképp. Tessék nevek, cégnevek, intézmények megnevezése helyett VONALKÓDOKAT használni. Számok nélküli vonalkódokat.

Ezen felül?! Nem ártana a mostani politikai elitet – mely részben űzi, részben tolerálja a korrupciót – végre elküldeni, nyugdíjba küldeni! Ezek a politikusok 90%-ban a Kádár-rendszerben szocializálódtak. Nem tudnak, vagy nem akarnak túllépni az árnyékukon. Így még a jóindulatú kisebbség is tehetetlen.

Itt az ideje az új politikai nemzedéket – igen, a fiatalokat –, a mostani több mint 20 éve regnáló politikusok helyett a küzdőtérre engedni! Inkább őket választani!

Mert elég volt „a következmények nélküli országból”! Új mentalitás kell.

Kiemelkedően fontos anyag a témával kapcsolatban, a Sólyom László köztársasági elnök által létrehozott Bölcsek Tanácsának, többek között Lámfalussy Sándor, Eva Joly, Csermely Péter és Fodor István nevével fémjelzett – elsősorban az oktatással foglalkozó – munkája, amely egy "A korrupció ellen" című fejezetet szentel a témának, amely nem csak a problémákat veti fel, hanem megoldásokat is kínál.

Bölcsek Tanácsa Alapítvány - Szárny és Teher:
http://mek.oszk.hu/07900/07999/pdf/szarny_es_teher.pdf

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2013/10/16/a_korrupcio_ellen

Az este elolvastam az alábbi blogbejegyzést. (Link a bejegyzés alján.) 
Aztán az eredeti írást, amire reflektálva az készült. (Szintén lent.) 

A történet alapja annyi, hogy Allan Boyko, a Budapest Times vezető újságírója hazatér Kanadába, és előtte még odatesz nekünk egy kicsit, olyan tükör szerűen... Ezen felbátorodva pedig a Határátkelő blogere is szösszen egyet.

Szerettem volna, szeretnék szinte mindenre rácáfolni amit leírtak. De nagyon nehezen megy. Persze vannak mindkettőben dolgok, apróságok, amivel lehet vitatkozni, van, ami egyáltalán nem állja meg a helyét… És persze rögtön dacolt, hangos lett bennem a hazafi. De azért mégis fájóan igaz sok minden a leírtakból. A nagy része. 

Kicsit olyan ez mint amikor egy bank csődjéről beszélünk. Az is lehet, hogy nincs semmi gond. (Már ha, egy a banknál van ilyen.) De amint kimondjuk, lehet, hogy megvan a gond, mert a bankbetétesek megrohamozzák a fiókokat, kiveszik a megtakarításiakat, hogy nekik még jusson pénz… És kész a baj, kész az összeomlás.

De visszatérve Hazánkra: nyilvánvaló, hogy baj van nálunk. Az emberek fásultak, közönyösek, hatalmas a bürokrácia, egymást tapossuk. Senkit nem érdekel igazán a munkája, vagy hogy a másikkal mi van, mi lesz. Sokan egyik napról a másikra élünk.  Vendégszerető, álmodozó, nagyravágyó, alkotó nemzetből, rideg és nem törődöm nemzet lettünk… Hitehagyott nemzet. 

Persze, nem tegnap kezdődött. És nem is három éve. Még talán az sem igaz, hogy csak, vagy elsősorban a kommunizmus, vagy a Kádár-rendszer a hibás… (Még ha általában a probléma megoldásához fontos is, hogy elemezzük annak gyökerét… Talán most mégsem megyek vissza Trianonig. Most nem ez a lényeg. Előre kell nézni.)

Baj van. Velünk is. És vagy kezünkbe vesszük a sorsunkat, vagy nem lesz visszaút. Ne hazudjunk tovább magunknak. Gyökeres változásokra van szükség! A társadalom tetejétől az aljáig, vagy fordítva. Nézőpont kérdése. Fontos, hogy a többség hagy-e bennünket változtatni!? (Vagy írhatnám azt is – elnézést érte –: kérdés, hogy az „öregek” hagynak-e minket, fiatalokat változtatni?! Vagy minden marad a régiben…)

Én mindennél jobban szeretem ezt az országot. Saját nemzetemet. (Melynek szerves része saját kis családom.)  Így nagyon fáj a felismerés. Amely persze nem tegnap este csapot belém, mint valami villám, a vihar közepén…

Hiszen akkor nem foglalkoznék politikával már hosszú évek óta. Nem írnék, nem beszélnék, nem demonstrálnék, nem cselekednék nap mint nap…

Csak így leírva, összesítve, mégis durva ezeket elolvasni.

Az eredeti írásban található tömör hasonlat valahogy fájóan találó: a „miért ne csinálhatnám meg?" és az „úgysem csinálhatom meg" párhuzama. Nálunk ugye, az utóbbi a jellemző... 

Kegyetlen dolog belegondolni, hogy ha nem cselekszünk közösen, ha nem változtatunk, a gyerekeink – a fiam és a kislányom – is így fognak felnőni, ezen hazugságok közepette, ebben a közönyben fognak élni?! Nem jó ez így. Nagyon nem. Hát, ébresztő!

Bejegyzés a határátkelő.blog.hu-ról:
http://hataratkelo.blog.hu/2013/10/12/milyennek_latjak_a_kulfoldiek_magyarorszagot 

Allan Boyko írása:
http://hvg.hu/velemeny/20131008_Sosem_hianyoznek_ha_nem_mennek_el