Kedd éjszaka egyességre jutott Angela Merkel (CDU), Horst Seehofer (CSU) és Sigmar Gabriel (SPD), így nagykoalíció alakul Németországban.

Szeptember 22-én voltak szövetségi szinten parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyeket a CDU/CSU pártszövetség torony magasan megnyert. Azonban miután eddigi koalíciós partnerük, a nemzeti-liberális FDP kevéssel a parlamenti küszöb alatt maradt, így Angela Merkel (kancellár)asszony igen kellemetlen helyzetbe került, és végül nagykoalícióra kényszerül.

Az előző választásokon még arra is volt példa, hogy a CDU vezetője szavazóit, vagyis azok egy részét, arra kérte, hogy támogassák az FDP-t is, hogy a most kialakult helyzet elkerülhető legyen. De a négy éves kormányzás alatt némileg megromlott a viszony a három koalíciós partner, a CDU, a bajor CSU és az FDP között.

Merkel, Gabriel, Seehofer

A nagykoalíció nem ismeretlen a németek számára, hiszen 1966 és ’69, illetve 2004 és 2009 között is a kereszténydemokraták, illetve a szociáldemokraták együtt vezették az országot.

Azonban a mostani választások utáni bizonytalanság, illetve az elhúzódó tárgyalások is jól mutatják, hogy nem feltétlenül kívánatos az ilyen helyzet. Az arányokon az sem változtatott volna, ha bekerül az ultrakonzervatív „Alternatíva Németországért”, hiszen ők nem koalícióképesek.

A német pártrendszerben a két országrész egyesítése óta, tehát 1990 óta gyakorlatilag mindig megvolt a CDU/CSU és az SPD maga természetes „szövetségese”, koalíciós partnere, aki győzelem esetén tudta biztosítani a többséget, be tudott szállni a kormányzásba. 1949-től ilyen szerepet töltött be egyedül az FDP (Freie Demokratische Partei – Szabad Demokratikus Párt) mindkét „nagy párt” számára, de elsősorban az CDU oldalán (1969 és 1982 között baloldali irányt képviseltek, koalícióban az SPD-vel). Majd az 1982-es – újabb – FDP irányváltás után, 1990-ben a Zöldek/Szövetség ’90 (ma Die Grünen) bekerülésével a német alsóházba (Bundestag) letisztult a helyzet. Az FDP inkább a kereszténydemokratákhoz közeledett, a baloldali politikát képviselő Zöldek pedig az SPD kvázi szövetségesei lettek. 

Így most egy igen érdekes képet mutat a német pártrendszer. Hiszen a parlamentben (alsóházban) a 631 mandátumból 311-et a CDU/CSU képviselői töltenek be, a maradék 320 helyet pedig baloldali pártok, az SPD 193, a Zöldek 63 fővel, a posztkommunista – az SPD egyik szárnyából és a kelet-német PDS-ből (előtte SED) létrejött – „A Baloldal” pedig 64 fővel.

Kérdés, hogy a még most is több tartományi parlamentben jelen lévő, és újraépítkező FDP képes-e visszaerősödni, vagy talál-e esetleg magának a CDU/CSU pártszövetség egy új szövetségest, koalíciós partnert 2017-re? (Előfordulhat-e esetleg a Zöldeknél egyfajta hangsúly eltolódás, mellyel közelebb kerülhetnek a CDU-hoz? Társadalompolitikai kérdésekben igen távol vannak egymástól, de pl. a német kereszténydemokraták is elkötelezettek a megújuló energiaforrások irányába, ami fontos közös pontot jelenthet…)

A kormányprogram tekintetében megállapodás született, arról is, hogy Angela Merkel lesz a kancellár, a következő napokban pedig a további személyi kérdésekről döntenek majd. Így napokon belül felállhat több mint két hónap várakozás után a Német Szövetségi Kormány.

A CDU/CSU pártszövetséget igen gyakran emlegetik a hazai médiában, illetve magyar politológusok – néha még a FIDESZ-KDNP-hez is hasonlítva – mindennemű kitétel, illetve magyarázat nélkül. Ezért most kitérnék rájuk néhány mondat erejéig.

A legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy a két párt, a CDU és a CSU nem szervezkedik, és nem indul sehol egymás ellen. Tehát területre vonatkozó megállapodás van közöttük, miszerint a CSU Bajorország területén marad, cserébe a CDU nem teszi be a lábát oda. Az elmúlt 60 év során csupán kisebb próbálkozások voltak arra, hogy a Keresztény Szociális Unió bajorföldön kívül is terjeszkedjen, de ezek részben erőtlenségük miatt, részben az FDP 1982-es pálfordulása végett nem folytatódtak. Egy komolyabb „kísérlet” is volt a kelet-német rendszerváltás hónapjaiban megszervezett DSU formájában, mely azonban a két országrész egyesítése után, a CDU nyomására elhalt.

Fontos megemlíteni, hogy a két párt sokkal közelebb áll egymáshoz ideológiailag mint a magyar Fidesz-KDNP, hiszen mindkét párt kereszténydemokrata alapokon nyugszik, még akkor is, ha a CDU egyfajta néppárti szerepet is betölt, így közelebb van a centrumhoz, a CSU pedig sokkal konzervatívabb.

És ha már az analógiánál tartunk, a hasonlat azért sem jó, hiszen a CDU/CSU még ha közös parlamenti frakciót is alkotnak egymással, sokkal nagyobb a mozgásterük, önállóságuk, mint a magyar kormánypártoknak. 

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2013/11/27/megszuletett_a_koalicios_megallapodas_cdu_csu-spd_kormany_alakul 

Jelenleg Magyarország villamos energia felhasználásának 38%-át atomenergiával, és valamivel több, mint 8%-át alternatív energiával fedezzük. Még 2009-ben döntés született a Paksi Atomerőmű második ütemének, tehát Paks II megépítéséről. A mostani kormányzat, személy szerint Orbán Viktor is nagy híve lett az utóbbi időben az atomenergiának, így most is támogatást élvez a projekt. Ezt az is alátámasztja, hogy az ehhez kapcsolódó MVM projektcég 2012-ben jött létre, parlamenti döntés illetve kormányhatározat alapján.

Ez szerintem óriási hiba.

Paks II.

Szeretném leszögezni, hogy nincs különösebb problémám ezzel a technológiával, talán csak annyi, hogy kicsit elavult. Így Paksot sem állítanám le, ha rajtam múlna, hagynám, hogy a mostani erőmű kitöltse az idejét, tehát, hogy három reaktorblokk 2017-ben leálljon, illetve, hogy a negyedik 2032-ben kerüljön lekapcsolásra. (A három 2017-ben kifutó blokk továbbműködtetése is tervbe van véve, de ezeknél még nem történt meg az engedélyeztetés.) 

Tehát, nekem kifejezetten a Paks II projekttel van bajom, mely új reaktorblokkok építését takarja. A legnagyobb gondom, hogy ez a fejlesztés nagyon drága. A szakemberek az építkezést, Paks II megépítését 3500 milliárd és 5000 milliárd forint közé teszik. Hangsúlyozom milliárdokról, és nem milliókról beszélünk.

Az is megjegyzendő, hogy Orbán Viktor is elismerte, hogy ennek az irdatlan összegnek az elköltése mellett az energiaárak, a villamos energia drágulása is várható ezzel összefüggésben! Ami önmagában is kicsit durva dolog, hiszen éjjel-nappal rezsicsökkentésről hallunk…

A Magyar Köztársaság 2013-as költségvetésének kiadási oldala 16.376.150 millió Ft volt. Kerekítve 16 ezer 376 milliárd forint. Tehát Hazánk egy éves teljes költségvetéséből 3-4 Paks kettőt építhetnénk! Persze, értem én, hogy nem egy év alatt költenénk el ezt az összeget, de ettől függetlenül, ez is érzékelteti, hogy milyen nagyságú pénzekről beszélünk.

És itt hoznék fel a költségekkel kapcsolatban két dolgot. Egyet belföldről, egyet külföldről. Egy, négyes metró. Ez így már önmagában fogalom, felesleges hosszan fejtegetni. Még mindig nincs kész, de már legalább a dupláját elköltöttük annak, ami tervbe volt véve. A második, az Olkiluoto-i atomerőmű. A finnek 2003-ban kezdték el az Olkiluoto-3 építését, melynek 2012-ben kellett volna üzembe állni, de még mindig nincs kész. Sőt, ez év februárjában volt a projekt befejezésének harmadik időpont-módosítása, mely szerint 2016-ra fog elkészülni! És „természetesen” sokkal többe kerül, mint tervezték…

De hagyjuk közvetlenül a költségeket, hiszen ez csak egy faktor. (Arra most nem szeretnék kitérni, hogy mennyire veszélyes egy urán alapú reaktor, engem most a kérdés gazdasági, energiapolitikai vetülete érdekel. Csernobilról és Fukusimáról, illetve a biztonsági kérdésekről majd külön érdemes értekezni.)

Alternatív Energia

A XXI. században az atomenergiának már igen komoly és fontos alternatívái vannak, a különböző megújuló energiaforrások kihasználásának formájában. Azt már leszögeztem, hogy nem igazán vagyok atomellenes, viszont, most egyértelművé szeretném tenni: alternatív energiapárti vagyok.

Talán a legnagyobb bajom Paks második ütemével, hogy elveszi hosszú évtizedekre azoknak az összegeknek a többszörösét, amit megújuló energiára költhetnénk. És, ha ez így lesz, hosszútávon elkötelezzük magunkat egy irányba, lemondva nagy lehetőségekről, a modernizáció, a nemzeti szuverenitás és az olcsó, környezetbarát energia lehetőségéről.

Ezt hadd fejtsem ki bővebben. Hiszen nem véletlenül választottam a bejegyzés címéül azt, amit. Meggyőződésem, hogy a megújuló energia Magyarország számára több területen igen fontos kitörési pontot jelenthetne! Mind gazdasági, mind egyéni, családi érdekeink azt kívánják, hogy ebbe az irányba menjünk.

Napelemek, napkollektorok, szélerőművek, vízerőművek, geotermikus, biogáz és biomassza erőművek fejlesztésével, telepítésével és gyártásával gazdaságilag óriásit léphetnénk előre. Nem csak saját energiagondjainkat, ellátásunkat oldhatnánk meg, de munkahelyeket is teremthetnénk, és olyan versenyképes termékekkel léphetnénk a világpiacra, melyeknek van jövője.

És az olcsó energia nem csak a háztartásoknak jó, hanem az iparnak is, más ágazatok versenyképességét is javítaná, újabb piaci, gazdasági lehetőségeket is jelentve.

Hazánk energiaellátása jelenleg óriási mértékben függ Oroszországtól. És ez baj. Ez nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai okokból is gond. Tőlük vesszük a kőolajat, a földgázt és az uránt is. Ezért is írtam azt, hogy a megújuló energia nagyobb függetlenséget is jelentene. (Zárójelben jegyezném meg, hogy most minden jel arra mutat, hogy Paks 2-t is az oroszokkal építtetnénk meg.)

Gondolom, kézenfekvő, hogy a napot, a szelet, és a föld mélyéből származó hőt (geotermikus energiát) nehéz egy másik országnak, bárkinek csak úgy elzárnia előlünk…

Ismerem jól az érveket, melyek a megújuló energiaforrások ellen szolnak. Csakhogy ezek az érvek általában már olyan elavultak, mint az urán alapú maghasadás… Hiszen a technológia folyamatosan fejlődik. Évről évre jobb, nagyobb hatásfokkal működnek a napelemek, szélerőművek stb. stb. A német gazdasági és technológiai minisztérium (Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie) szerint a megújulók hatásfoka éves szinten 20%-kal növekszik!

Fontos kiemelni: nem egy alternatív energiaforrást kell használni, nem egy irányba kell menni. A kulcs a megújuló források kombinálása, megfelelő kombinációja. Így gazdaságos. Hiszen, amikor nincs nap, fúj a szél, és fordítva, és ha éppen egyik sincs – ez ritka, de játszunk el a gondolattal – ott a geotermia és a különböző bioerőművek. De tárolni is lehet, amikor épp van felesleges energia a rendszerben, ez a technológia is folyamatosan fejlődik.

Fel szokták hozni, néha például a szélerőművekkel kapcsolatban, hogy nem nyújtanak szép látványt. Ez ugyan nézőpont kérdése, de erre is van már több megoldás. És fontos, hogy kicsiben és nagyban kell párhuzamosan gondolkodni. Mind a szélerőművek, mind a napelemek jól elhelyezhetőek az épületeken, gyárakon, a városokban és vidéken egyaránt.

Németország tele van apró és nagy erőművekkel, erőműparkokkal egyaránt. Így el is jutottunk egy másik ide ehhez kapcsolódó kérdéshez.

Lehet-e atomenergia nélkül létezni? Lehet. Köztudott, hogy Németország 2022-ra lekapcsolja az összes atomerőművét. Ez a folyamat már igen nagy léptékben zajlik. Ezzel összefüggésben, 2010-ben arról döntöttek a németek, hogy 2020-ig a megújuló energiaforrások arányát 47% fölé viszik az „energia MIX-ben”. (Erről videó lejjebb.) És azóta ezt a tervet jócskán túlteljesítették! Várhatóan 2020-ra 60-65% fölé kerülnek…

De ne ragadjunk le a németeknél. Az átállás gőzerővel folyik szinte mindenhol a világban, a Briteknél, a skandináv országokban, Európa más országaiban, az Egyesült Államokban, Japánban… Például Brazíliában már azon gondolkoznak, mit kezdjenek a felesleges mennyiségű energiával…

Tehát, a világ változóban van. És mi vagy részesei leszünk ennek a változásnak, vagy az élére állunk saját régiónkban, és példát mutatva hasznot is húzunk belőle, vagy lemaradunk.

Ez csak rajtunk múlik. Paks bővítése egy lépés a rossz irányba. Ha erre megyünk, újra nagy lehetőségeket hagyunk ki! Olyan döntést hozva, mely nem csak a mi életünkre lesz komoly hatással, de gyermekeink, unokáink életét is meghatározza majd…

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2013/11/18/gazdasagpolitika_alternativ_energiat

Évek óta húzódik a devizahitesek kálváriája. Családok százezreit érinti a kérdés. Több százezer embernek jelent évek óta mindennapos problémát a magas törlesztő részletek kifizetése. És nem egy családot ismerek, akik évek óta szinte zsíros kenyéren és paprikás krumplin élnek, hogy valahogy kigazdálkodják a részleteket. Új gyerekcipőről, vagy kabátról már nem is álmodva…

Tavaly év végén született ugyan több törvényerejű kormányzati intézkedés, de ahogy előre sejteni, látni lehetett, ezek nem tudták megoldani a problémát. Az úgynevezett árfolyamgát ugyan sok családnak igen nagy segítséget jelentett, de a végtörlesztést csak nagyon kevesen tudták igénybe venni, elsősorban talán azok, akiknek amúgy sem jelentett a törlesztő részletek nagy mértékű megnövekedése akkora katasztrófát. Ez persze azért is alakult így, mert – mondjuk úgy finoman – a bankok nem könnyítették meg a devizahitelek kiváltásához használandó jelzáloghitelek felvételét…

Hónapok óta zajlanak az egyeztetések a bankszövetség és a kormány között. Ezek odáig fajultak, hogy a kormánytöbbség ultimátumot intézett a bankokhoz, hogy vagy elkezdik „házon belül” az ügyfeleikkel a tárgyalást és a kérdés rendezését, vagy újabb, radikálisabb kormányzati intézkedés születik. Erre 2013. november 1-e volt a határidő. Letettek ugyan a bankok egy újabb javaslatot az asztalra, de részben azért, mert nem kezdtek az ügyfelekkel egyezkedni, részben azért, mert ez nem felelt meg az előzetesen leszögezett feltételeknek, és részben azért, mert nem ez a kormány, illetve a Fidesz-KDNP pártszövetség érdeke, ezt figyelembe sem vették.

Ha durva megállapítás, ha nem: a Fidesznek nem a gyors megoldás az érdeke. Nekik az a jó, ha még néhány hónapig a kérdés lebegtetve van, és ha majd ők oldhatják azt meg. Lehetőleg minél közelebb a választások időpontjához, ezzel is minél több szavazót megnyerve maguknak!

Elmúlt tehát november 1-e, és nem jön az ígért, vagy ígérgetett „mentőcsomag”. E helyett ma fogadta el a parlament a tegnap sürgős eljárásban benyújtott javaslatot az árfolyamgát kiterjesztésére. Konkrétan ezentúl nem csak azok vehetik ezt igénybe, akik még nem „rendelkeznek” 90 nap elmaradással, hanem azok is, akik még 180 napon belül vannak. Ez tényleg segítség, csak attól még marad a gyűjtőszámla, tovább gyűlik a különbözet, és már csak ezért is, ezzel nem tettek pontot az ügy végére… Így mehet tovább a küzdelem, és kezdődhet a kampány.

Mi is a baj a devizahitellel egyáltalán?

Néha úgy érzékelem, hogy a lakosság nagy része – akiket nem érint a probléma – nem igazán érzékeli, nem tudja, mi is a baj a devizahitelekkel. Ezért nyomoztam egy kicsit, megkértem több érintett ismerősömet, hogy üljünk le, avassanak be engem is a részletekbe. Nem a levegőbe beszéltek, hiszen voltak többen, akik egy köteg papírral, magával a szerződéssel, hírlevelekkel, banki számlakivonatokkal és felszólító levelekkel jelentek meg… A konklúzió az alábbiakban olvasható.

Először is: nem a devizahitelekkel, vagyis nem csak azokkal van gond, hanem a bankokkal!  (-: 

És nem csak arra gondolok, hogy nagyon durván kihasználták az egyoldalú szerződésmódosítás adta lehetőségeket. (Itt jegyezném meg, hogy ilyen szerződések sehol Európában nem köttettek, és ma már nálunk sem lehet kötni ilyeneket. Hiszen valljuk be, milyen szerződés az, amit az egyik fél kénye-kedve szerint változtathat...?!)

Attól, most tekintsünk el, hogy egyik „devizahiteles” sem kapott soha devizát, ezek devizában számolt, nyilvántartott kölcsönök. Az ügyfelek forintban kapták meg az összegeket, és forintban fizetik a törlesztő részleteket, ha tudják.

Az egyik legnagyobb probléma, ami ebből adódig – és ez rendszerszintű –, vagy inkább két nagy probléma, 1. a kölcsön, a tartozás összege 40-50-60%-kal megugrott, 2. maguk a minden hónapban esedékes törlesztő részletek is hasonló nagyságrenddel növekedtek.

Vegyünk például egy 8 millió forintos svájci frank alapú hitelt, amit az ügyfél mondjuk 2006 nyarán vett fel, 25 évre. Ez a tartozás ma – annak ellenére, hogy folyamatosan fizette – meghaladja a 12-13 millió forintot! Bankja válogatja, hogy pontosan mennyi.

És ennek nem csak, vagy nem elsősorban a deviza árfolyam-változásához, vagy a forint gyengüléséhez van köze. De nem ám. Ez két dologból adódik: elsősorban a többszöri, egyoldalú banki kamatemelésekből (!), és abból, hogy a futamidők első felében – és itt 20-25-30-35 éves szerződésekről beszélünk! –, az ügyfelek szinte csak kamatot fizetnek, tehát tisztességes törlesztés mellett is minimálisan csökken csak a (tőke) tartozás összege az első egy-két évtizedben!

Vegyük egy másik ismerősömet. Kölcsön felvétel 2007 eleje, összeg 10 millió, futamidő 30 év. A kezdő törlesztő részlet 58 ezer forint volt, ami most árfolyamgáttal is több mint 85 ezer forint, természetesen havonta. Majdnem 7 éve fizetik a kölcsönt, ez idő alatt egyébként visszafizettek több mint 7 millió forintot, és ma tartoznak 16 millióval!

Azt hiszem a két példából jól érzékelhető, milyen terhekről is van szó, és mit is jelent az egyoldalú szerződésmódosítás… (Nem, nem vitatkozom azzal a ténnyel, hogy ebben a devizaváltozások is benne vannak, nem is kicsit. Azonban még egyszer hadd szögezzem le: ezek a honfitársaink soha nem kaptak devizát, hanem kizárólag forintot.)

De térjünk rá a bankokra, olyasmikre, amiket kívülálló talán egyáltalán nem tapasztalhat. A sok kis apróságra, amivel még jobban maximalizálják a profitjukat, és amikkel megkeserítik az „ügyfelek” életét.

- Logikusnak tűnik, de abba lehet, hogy mégsem gondolunk bele, hogy a hitel futamideje alatt az adott banknál fent kell tartani egy megfelelő bankszámlát, amelynek természetesen külön költségei vannak. (Tisztelet a ritka kivételnek, találkoztam 1, azaz egy bankkal, ahol az ilyen bankszámla díjmentes!)

- A bankok minden fillér elmaradásra az eredeti szerződésen felül kamatos kamatot, büntető kamatot számolnak fel. Ez banktól függően 21 és 30% között mozog! (Ami azt jelenti, hogy valaki nem tudja kifizetni, például a 70 ezer vagy 95 ezer forintos havi részletét, és marad mondjuk 8-10.000 forint amivel tartozik, az a következő hónap elejére simán 20-30-40 ezer forint plusz tartozás lesz, bankja válogatja, hogy mennyi pontosan… És így kezdi a következő hónapot. De menjünk tovább.

- A szerződéskötéskor az ember megadja az elérhetőségeit is. Ez természetes. Amit ezekkel az információkkal azonban a bankok tesznek, az már kevésbé. Ugyanis, ha hátralék keletkezik – és legyen az 5 ezer vagy 100 ezer forint – néhány óra elteltével beindul a banki gépezet. És nem elég a kamatos kamat. Azonnal jönnek a telefonok. Először csak a bank behajtási osztályától. Ez még csak 2-3 telefon naponta. Ki lehet bírni, és az ügyfélnek is csak áttételesen kerül pénzébe.

- Később, néhány hét, vagy egy hónap elteltével – bank függő –, aztán bekapcsolódik egy behajtó cég. Ami 1. plusz költség lesz az „ügyfélnek”, 2. igazi telefon terrort jelent. Napi 5-8-10 hívást. És akkor is újra telefonálnak, ha az ember beszélt velük. Addig nem áll le az automata, illetve a call centeres honfitársunk, amíg be nem érkezik a hiányzó összeg a számlára…

És így a végére még egy apróság, ami azért már szánalmas:
- Természetesen az adósnak levél is megy, rendszeresen. Akkor is, ha nincs elmaradás. Ezek darabja persze minden esetben 200 és 500 forint között mozog, megint csak bankja válogatja… És ha van elmaradás, jönnek a levelek hetente, 5 naponta, van olyan bank amely ilyenkor azonos címre (!) kiküldi 250 Ft-ért mind a két adóstársnak, férjnek és feleségnek is…