Bajnai Gordon Antall József halálának 20. évfordulója alkalmából videóüzenetet tett közzé az interneten. Hátborzongató, hogy valaki kampánycélokra használja a volt miniszterelnök halálát.

Jól megírt beszéd kétségtelen, de az is biztos, hogy soha nem született volna meg, ha nincs választási kampány Magyarországon. Ha elmondója nem az az ember lenne, aki éppen minden percét arra áldozza, hogy visszaszerezze elvesztett miniszterelnöki pozícióját. Így már hátborzongató hallgatni a keresztény erkölcsről papoló Bajnai Gordont, aki egész életét egy velejéig elkorrumpálódott baloldal szolgálatában töltötte. Aki csak azért lehetett miniszterelnök, mert fő munkaadója, Gyurcsány Ferenc egyszer igazat beszélt egy mikrofonba. Emlékezzünk, hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal – mondta akkor Gyurcsány. Bajnai Gordon ezt a hazug rendszert szolgálta éjjel és nappal. Ebből emelkedett az ország első számú vezetőjévé, ebből a pozícióból pedig bicskanyitogató a keresztény erkölcsről beszélni.

A keresztény-keresztyén erkölcs ismeri a megbocsátást, ezért Antall József pártjának a jogutódja, a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség U21 ifjúsága tagozatának tagjai is ismerik. Nem is arra buzdítanak tehát senkit, hogy álljanak bosszút az elmúlt 20 évért, azért a gazdasági és szellemi nyomorért, amit maguk után hagytak a jelenlegi magyar baloldal jeles képviselői. Azért viszont harcolunk, hogy a múlt politikai nemzedéke húzzon el a közéletből, Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány hármas tett annyit az antall-i álom tönkretételéért, hogy megérdemelnénk legalább annyit, legalább Antall József halálának évfordulóján csöndben legyenek és maximum leszegett fejjel sunnyogjanak a fal mellett. A szívből emlékezők legalább ezen az egyetlen napon emlékezhessenek békében és nyugalomban Antall Józsefre. Mindehhez pedig köszönjük a megértést, az empátiát.

„A demokráciát nem kimondani, hanem organizálni kell. Könnyű kimondani, ha nem lőnek. Könnyű kimondani, ha nem verik szét a tüntetést. Könnyű kimondani a szabadságeszméket, ha van rá lehetőség. De ennél sokkal, de sokkal nehezebb megszervezni, működőképessé tenni és fenntartani azt, amit a szabadság jegyében elértünk.” (Antall József, 1991. 03. 15.)

Budapest, 2013. december 12.

Bajkó-Sokoray István
ügyvezető alelnök, JESZ U21

(eredeti: http://jesz.hu/u21-kozlemeny/jesz-u21-legalabb-ma-hallgasson-bajnai)

December 12-én van Antall József miniszterelnök halálának 20. évfordulója. Lassan annyi idő eltelt azóta, hogy talán itt az ideje annak, hogy kialakuljon róla, munkásságáról egy reális, igazságos kép. Hiszen most már van összehasonítási alapunk is, több mint négy teljes kormányzati ciklus telt el a halála óta.

A Fidesz és személyesen Orbán Viktor megpróbálja magát, magukat Antall politikai örökösének beállítani. Ami azért, ha valaki jobban ismeri a tényeket, valljuk be, elég furcsa… A baloldal, és annak nagy öregjei most tisztelettel beszélnek róla. Ők is megfeledkeztek a valóságról, arról, hogy lefasisztázták, leirredentázzák, hogy megpróbálták ellehetetleníteni kormánya munkáját. Akik a legjobban gyűlölték, ma azok hivatkoznak rá legszívesebben. 

A fiatalabb generációk nem igazán ismeri Antall nevét, kevés könyv jelent meg róla, és kevés az 1990-es évek elejéről a digitális anyag is. Ma már a politika szinte minden apró mozzanata felkerül a világhálóra, videók, cikkek, blogbejegyzések rögzítik az eseményeket. Az egyik így, a másik úgy. Hazánk első szabadon választott miniszterelnökéről alig van valami a hálón. Ezért is könnyű visszaélni a munkásságával, kiforgatni szavait, mondatait, tetteit.

De ki volt Antall József? Megválaszolhatnánk a kérdést annyival is: magyar államférfi. Se több, se kevesebb.

Aki kilépett a Varsói Szerződésből. Aki meghatározta hazánk irányát Európa, az Európai Unió felé és a NATO-ba. Ő írta alá a csatlakozási kérelmünket. Ami nagy történelmi lépés volt. A biztosíték, hogy végre eltávolodunk az oroszoktól, a Szovjetuniótól.

Ha nyugati vezetők memoárjait böngésszük, azt olvashatjuk, hogy „nagy magyar”, vagy „nagy európai”…

De ma ennyi nem elég. Szükséges ezt jobban kifejteni, mert mint feljebb már utaltam rá, sokan ki akarják sajátítani maguknak, és megint mások, pedig olyan képet próbálnak festeni róla, ami nekik tetszik, de melynek nem sok köze van a valósághoz. És megint mások, évek óta gyalázzák, hazugságokat terjesztenek róla. Igazságtalanságokat, melyeket meggyőződésem szerint egyáltalán nem érdemel meg. Egy blogbejegyzés nem enged elég teret arra, hogy két évtized vitáit helyre tegyük, de azért nézzünk néhány fontosabb momentumot.

Egyáltalán nem vagyok Antall szakértő, de elsősorban szakmámnak és érdeklődésemnek köszönhetően nagyjából mindent elolvastam, megnéztem, amit Antallal kapcsolatban máig meg lehetett. És elég sok emberrel beszélgettem is az évek során, akiknek volt köze a munkájához, pártjához…

Kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk Antall személyét a kormánya tagjaitól. Tegyük ezt azért, mert Dr. Antall József egy jól felkészült demokrata volt, komoly családi, politikai háttérrel. Egy olyan ember, aki 1956-ban is aktív volt, és aki tett azért, hogy a hit tovább éljen… A kormánya pedig egy középszerű, az akkori lehetőségeknek megfelelően összeállított, amatőr politikusokból álló testület volt.

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – ez az egyik legtöbbet emlegetett mondata. Amely arra utal, hogy ha nem lett volna megegyezés a Kádár-rendszer politikai elitjével, akkor nagyobb lett volna a mozgástér. Többet lehetett volna tenni, jobban lehetett volna kormányozni. De nem volt forradalom, „bársonyszékes forradalom” volt. Azaz kiegyezés. De miért? Az egyszerű válasz így szól: mert a társadalom nem mozdult meg igazán. Nem voltak nagy tömegdemonstrációk, kevesen akartak tenni is, nem volt nyomás az MSZMP-n! A hatalom a gazdaság állapota miatt, az adósságok miatt omlott össze, nem a demokráciát követelő nép, nemzet nyomása alatt.

Tehát nem volt forradalom, rendszerváltás volt. Olyan, amilyen. Ő maga azt vallotta erről, hogy nem szereti ezt a kifejezést sem, mert „lovat lehet váltani, rendszert nem”.

A régi káderek, bürokraták, újságírók maradtak a helyükön, és hiába nyerte meg az MDF a választásokat, hiába volt a 42%-os mandátumarány a parlamentben, és hiába volt a kormánytöbbség, a szocializmus még mindig jelen volt. ezzel párhuzamosan az igazi reformokhoz hiányzott a nép, a választók támogatása. És nem volt kétharmad sem. De volt egy nagyon erős SZDSZ. Amely hiába játszotta a kampányban az antikommunista szerepet, a parlamentben már nem így viselkedett. Ahogy 1994-től, az első MSZP-SZDSZ kormányzás idején sem, de az már egy másik történet…

Emlékezzünk a „médiaháborúra”! El tudnánk ma (vagy a Horn, esetleg a Gyurcsány kormány idején) képzelni, hogy egy közszolgálati TV elnöke letiltja a miniszterelnök interjúját?! Ugye, nem. Vagy azt egyáltalán, hogy a televízió elnöke „ellenzéki” legyen? Hogy a sajtó minimum 75%-a baloldali, egy jobboldali kormány idején?

Nem egyszerű így politizálni, kormányozni.

Emlékezzünk a taxisblokádra is. Arra a „spontán” demonstrációra, amelyet nagyrészt az SZDSZ szervezett. És miért is? Mert felemelték a benzin árát és nem szóltak előre. De miért is nem? Mert 2-3 napi üzemanyag-tartaléka volt akkor az országnak, és ha bemondják a rádióban, hogy emelés lesz, néhány óra alatt elfogy minden. És akkor jön az összeomlás…
Elismerem, hogy ezt így utólag könnyebb belátni, mint akkor. De azért csak gondoljunk bele, hogy hányszor emelték azóta a benzint? És miért is kellett akkor emelni? Mert a Kádár-rendszer mesterségesen alacsonyan tartotta a benzinárakat, és olcsóbban lehetett a kutaknál kapni, mint amennyiért importáltuk! Talán logikus, hogy ez így nem volt tartható…

Sokan a szemére vetik, hogy mindent eladott, privatizált. De ez nem igaz. A nagy privatizáció 1989-ben, és 1994 után zajlott, a szocialista (!) kormányok idején. 1990 előtt az elvtársak elsősorban maguknak és barátaiknak adták el az állami vagyont. Később inkább a külföldi vásárlókat részesítették előnyben. Antall azt adta el, amit talán muszáj volt. Amit az átmenetben, egy összeomló szocialista rendszerből a szociális piacgazdaságba el kellett adni.

Nem tudom pontosan elképzelni, hogy milyen lehet az omladozó falak között, állandó támadások közepette tüzet oltani, de nem lettem volna a helyében. Amikor visszatekintünk, erről sem szabad megfeledkezni.

Még megválasztása előtt, az MDF Országos Gyűlésén 1990 júniusában mondta először Antall a híres, 15 millió magyarral kapcsolatos mondatát, amit talán mindenki ismer:

„Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”

És így is tett. Volt tényleges nemzetpolitikája, kiállt a határon túli magyarokért. Támogatta őket politikailag és anyagilag is, ami addig példa nélküli volt. Létrehozta a magyar állandó értekezletet, tartotta a szavát.

Lehet-e (csak) rezsicsökkentéssel választást nyerni?

Lehet. És akkor itt meg is állhatnánk.

De az igazi kérdés nem ez. Hanem, hogy érdemes-e?!

Szabad-e egy pártnak, hasznos-e hosszútávon, ha kvázi együgyűnek nézi az embereket, választókat? Szabad-e egy másik párt szintjére süllyednie, mely néhány éve azzal kampányolt, hogy „több pénzt az embereknek”! És ezt nem szégyellte óriásplakátokon is hirdetni…

Érdemes-e rövid távú érdekek mentén feladni a jövőt, megutáltatni magukat az értelmiséggel? Megutáltatni magukat a jövő választóival? És jót tesz-e az ilyen kampány, az ilyen mentalitás a magyar politikai kultúrának?

Szerintem nem. És ez a válasz a fent feltett kérdések mindegyikére.

Van, aki azt mondja erre, hogy hülyének nézik a választókat. Én azért nem fogalmaznék ilyen erősen, nem mennék idáig, de ez akkor sincs rendben így. Én nem ezt várnám egy polgári, nemzeti, konzervatív kormánytól!

Kihasználják, hogy a magyarok nagy része szerény életkörülmények között vergődik, kihasználják, hogy az emberek, a családok a hónap végén már üres pénztárcával várják a hóelejét… Megtehetik, mert ezt mondja a politikai matematika, ezt mondják a tanácsadók, és mert rövid távon működik is. És mert azt gondolják, hogy a cél szentesíti az eszközt. De közben lejáratják magukat. Megalázzák magukat és végül azokat is, akik rájuk szavaztak.

Értem én, hogy fontos a cél, fontos távol tartami a hatalomtól azokat, akik az elmúlt évtizedekben újra és újra kirabolták ezt az országot, és megtaposták nemzeti jelképeinket. De ezt tényleg csak így lehet? Egy kicsit több büszkeséggel, több tartalommal, értelmesebben nem megy?!

Ezt nehezen tudom elhinni. Tényleg. Demagógia nélkül nem megy? A vége az lesz, hogy pont azok fognak majd győzni így, akiket mindenáron meg akarnak gátolni a győzelemben.

Még azt is el tudom viselni, hogy a saját pénzünkből reklámozzák nekünk, hogy kormányunk milyen sikeres. El tudom, mert két évtizede ez megy. Ezt tette az előző kormány is, és az az előtti. Persze attól még nincs rendben, de ez a politikai elit ezt szokta meg.

Most még abba sem szeretnék belemenni, hogy így kell-e rezsit csökkenteni. Hiszen többször leírtam már, hogy szerintem nem ezt a módszer, hanem az alternatív energiát kell alkalmazni. Mert a megújulóké a jövő…

És azoké a pártoké, amelyek partnernek tekintik, komolyan veszik a polgárokat. Legalábbis remélem.

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2013/12/05/eleg_a_rezsicsokkentesbol