Az index.hu szemlézett ma egy tanulmányt, amely komolyan felkeltette az érdeklődésemet. A cikk "Mennyire polgári Orbán szavazótábora?" címmel jelent meg, és Naszádos Péter: "A magyar nemzet politikai értékrendje" című munkáját idézi. 

Ez egy igen érdekes kutatás lehetett volna. Sajnos csak lehetett volna. Hibás alapokra épített ugyanis. A gond az, hogy a használt "ideológia" kategóriák teljesen szakmaiatlanok. (Írhatnám azt is, hogy közelítenek a nevetségeshez. De senkit nem szeretnék megsérteni. Csak csalódott vagyok.) Így a így a "majdnem reprezentatív kutatás" eredményei is sántítanak kicsit. Vagyis értelmezhetetlenek. Nézzük meg miért írom ezt.

Három hónap múlva, 2017. február 12-én Szövetségi Elnökválasztás (Wahl des deutschen Bundespräsidenten) lesz Németországban. Miután a választás nem közvetlen, így kevesebb tere lehet most az esélylatolgatásnak, viszont annál jobb lehetőséget biztosít a választási mechanizmusról, illetve a lehetséges jelöltekről való értekezésre. 

A jelenlegi szövetségi elnök Joachim Gauck júniusban – idős korára hivatkozva – bejelentette, hogy nem vállalja a jelöltséget a következő 5 éves ciklusra. Gauckot – aki evangélikus lelkész, és komoly szerepet játszott a kelet-német szocialista rendszer lebontásában – 2012-ben az uniópártok (CDU és CSU), a szociáldemokraták (SPD), a nemzeti-liberálisok (FDP), illetve a zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) támogatásával választották meg. Miután jelenleg szövetségi szinten kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció működik Németországban, így a hagyományosnál is nagyobb konszenzus várható a leendő jelölt személyét illetően.

Mielőtt azonban rátérnénk a választás módjára tekintsük át röviden a Szövetségi Elnök feladatait, illetve nézzük meg – táblázatos formában –, hogy kik töltötték be a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es megalakulása óta ezt a pozíciót.

A hatásköre nagy vonalakban megegyezik a Magyar Köztársasági Elnök szerepével. A német alaptörvény (Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland) a Szövetségi Elnök legfontosabb feladatai és jogkörei közé sorolja a Kancellár jelölését és kinevezését – akit az alsóház választ meg –, kinevezi a Kancellár javaslatára a minisztereket, képviseli az országot külföldön, a legmagasabb szintű nemzetközi szerződéseket ő írja alá, fogadja és kinevezi más országok nagyköveteit, kegyelmet gyakorolhat, meghatározott körülmények között soron kívül összehívhatja és feloszlathatja az alsóházat. Aláírja a megalkotott törvényeket, vagy kérheti azok alkotmányossági kontrollját. Kinevez tiszteket és különböző tisztségviselőket. A hagyományoktól eltérően nem ő a hadsereg főparancsnoka, bár háborús helyzetben – a törvényhozás egyetértésével – ő üzen hadat. (A főparancsok békeidőben a védelmi miniszter, háború esetén a kancellár.) 

A fentiekből is láthatjuk, hogy hatalma inkább jelképes, elsősorban felügyeleti és ellenőrző szerepet tölt be, mint aktív politikait. A végrehajtó hatalom gyakorolását az alaptörvény elsősorban a Szövetségi Kancellárra (Bundeskanzler), az államok 13 miniszterelnökére (Ministerpräsident) és 3 kormányzó-polgármesterére (Regierender Bürgermeister) bízza.

Az NSZK megalakulása óta – tizenöt ciklus alatt – tizenegyen töltötték be ezt a tisztséget. Hatan a CDU, ketten az FDP és ketten az SPD jelöltjeként. A jelenlegi elnök, Joachim Gauck "függetlenként" került megválasztásra.

Németország Szövetségi Elnökei

Sokat elárul Németország szövetségi szerkezetéről, hogy a Szövetségi Elnök lemondása (vagy esetleges halála) esetén az elnöki teendőket ideiglenesen a felsőház, a Szövetségi Tanács Elnöke (Bundesratspräsident) veszi át. Annak a testületnek a vezetője, amely az államok egyenjogúságát hivatott képviselni a német törvényhozásban, szemben a közvetlenül választott alsóházzal, a Bundestaggal.

Eddig egyébként kétszer volt szükség a hivatal ideiglenes betöltésére: 2010-ben, Horst Köhler, majd 2012-ben Christian Wulff lemondása után. Mindkét alkalommal 29 napig volt szükség a jogkörök átvételére, első esetben Jens Böhrnsen (SPD), majd Horst Seehofer (CSU) látta el ezt a feladatot.

Választási szisztéma

Mint a bevezetőben már utaltam rá, a német elnököt nem közvetlenül választják, hanem választott képviselők, delegáltak útján, a Szövetségi Gyűlésen (Bundesversammlung) keresztül. Amely nem állandó testület, csak ötévente áll össze, vagy ha előbb szükség van rá. Tagjait a szövetségi parlament alsóházának (Bundestag) képviselői, illetve a tartományok delegáltjai alkotják.

A Szövetségi Gyűlés létszáma mindig a Bundestag méretétől függ. Egész pontosan a képviselők aktuális számának kétszerese. Miután a Bundestag létszáma nem fix, hanem függ az adott parlamenti választás eredményeitől, így a Bundesversammlung létszáma sem állandó. Minimálisan 1196 fős (2x598), eddig a legtöbb taggal 1999-ben ültek össze, ekkor 1338-an választottak Szövetségi Elnököt. (Az SPD jelöltjét, Johannes Rau személyében.)

Azonban 2002-re csökkentették a Bundestag létszámát, min. 656 mandátumról a mostani min. 598 képviselőre. Ezután várhatóan a jövőben már nem fogják meghaladni az 1999-es "rekordot".

Tehát, az elnököt megválasztó Szövetségi Gyűlés felét a parlament alsóházának képviselői adják, a másik felét pedig a tartományok, államok parlamenti többségei delegálják. (Tehát, nem a felsőház, a Bundesrat amely csupán 69 főből áll, hanem a helyi törvényhozások.)

A 2013-as választások (Bundestagswahl) eredményeképpen a jelenlegi alsóház 630 fő.* Így a mostani testület a tartományok delegáltjaival együtt 1260 fős. Amely 50% plusz egy szavazat többséggel választ majd Szövetségi Elnököt.

* 2013 szeptemberében 631 fős parlamentet (alsóházat) választottak. Azonban Katherina Reiche (CDU) két évvel megválasztása után lemondott mandátumáról, és miután a brandenburgi lista – ahonnan képviselői helyét nyerte – kimerült, így a következő választásokig már mandátuma nem kerül betöltésre. Ezzel 2017 szeptemberéig 630 fősre csökkent a Bundestag létszáma.

Ha egy jelöltnek nem sikerül az első körben megszerezni a gyűlés felének támogatását, akkor – egyeztetések és visszalépeseket követően – tartanak újabb fordulót. Ha ekkor sem sikerül egyik jelöltnek sem abszolút többséget szerezni, akkor a harmadik körben egyszerű többséggel választják meg a Szövetségi Elnököt. (Tehát ekkor már az a jelölt lesz az elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja, attól függetlenül, hogy eléri-e az 50%-ot.) 

Tartományok vezetése és a delegáltak megoszlása

 (Forrás: wahlrecht.de, illetve saját gyűjtés)

* 2011 és 2016 között a német fővárosban nagykoalíció működött. A 2016. szeptemberében tartott berlini választások óta még nem állt fel új kormány, azonban várhatóan SPD-Grüne-Linke tartományi kormány fog alakulni a közeljövőben.

A Szövetségi Gyűlés tagjainak megoszlása

                       (Forrás: bundeswahlleiter.de, wahlrecht.de)

Néhány érdekesség

Az eddigi 15 választás alkalmával 9 alkalommal sikerült elnököt választani az első körben, háromszor volt szükség 2 fordulóra, három alkalommal pedig mind a 3 körre. Ezek közül egy alkalommal, 1969-ben kapott egy jelölt (Gustav Heinemann, SPD) három forduló után is csak 49,4%-ot, tehát az abszolút többségnél kevesebbet.

A legnagyobb többséggel Theodor Heusst (FDP) választották meg 1949-ben, 85,6%-os aránnyal. A második ebben a rangsorban Richard von Weizsäcker (CDU), aki 1989-ben 84,9%-os többséggel lett szövetségi elnök. Joachim Gauckot 2012-ben 79,9%-kal választották meg.

Eddig női elnöke nem volt az országnak. Jelölt mindent egybevetve összesen öt, győzelemre esélyes pedig szám szerint egy. Gesine Schwan (SPD) 2004-ben 48,9%-ot, 2009-ben már csak 41,1%-ot kapott.

Lehetséges jelöltek

Ahogy ilyenkor lenni szokott, igen sok név felmerült az utóbbi hetekben, hogy ki lehetne Joachim Gauck elnök utódja. Persze sokszor láthattuk már, hogy különböző tisztségek esetén nem a nyilvánosan tárgyalt személyekből választottak végül. Tekintsük végig azért röviden a legesélyesebbnek tartott "jelölteket".

A legesélyesebbek között van a 67 éves Norbert Lammert (CDU), aki politológus-szociológus végzettségű. 1980 óta tagja az alsóháznak, közben egyebek mellett többször volt az oktatásért és tudományért felelős, illetve közlekedési miniszter, 2005 óta ő Bundestag elnöke.

Sokan támogatnák a 73 éves, szintén CDU-s Wolfgang Schäublet, aki 1972 óta alsóházi képviselő, volt a kancellária vezetője, többek között 5 évig belügyminiszter, és  2009 óta pénzügyminiszer. Némileg rontja az esélyeit, hogy volt CDU frakcióvezető és pártelnök is, amiért az SPD delegáltak egy része kevésbé favorizálhatja.

Ha már az imént érintettem a női jelöltek témakörét: komoly esélyeként emlegetik Ursula von der Leyen (CDU) védelmi minisztert, aki többek között volt tartományi és szövetségi szinten is családi ügyekért felelős, illetve munkaügyi miniszter is. Közgazdász és orvos végzettségű, aki önkormányzati politikusként kezdte pályafutását.

CSU-s politikus még sosem töltötte be a Szövetségi Elnöki posztot, így most ezért is egyre hangosabban emlegetik a volt bajor miniszterelnök Edmund Stoiber nevét. A 74 éves jogász, politikus 1993 és 2007 között 14 évig volt a Bajor Szabadállam vezetője, volt szövetségi pénzügyminiszter, 8 évig a CSU elnöke. 2002-ben az uniópártok második CSU-s kancellár-jelöltjeként egy hajszállal veszítette el a parlamenti választásokat, az SPD-s Gerhard Schröderrel szemben.

De, hogy ne csak kereszténydemokratákat említsek, a legesélyesebb szociáldemokrata Frank-Walter Steinmeier (SPD), jelenlegi külügyminiszter. A 60-an éves politikus 4 évig volt frakcióvezető, volt kancelláriaminiszter, alkancellár, illetve 2009-ben kancellár-jelölt. Most második ciklusban külügyminiszter.

Felmerült még Peer Steinbrück (SPD) volt pénzügyminiszter, Észak-Rajna-Vesztfália  volt miniszterelnökének a neve is. Aki 2013-ban kancellár-jelöltként igen súlyos vereséget szenvedett. A 69 éves Steinbrück azonban visszavonult a közélettől, és valószínűleg akkor sem vállalná a jelölést, ha ez komolyabban felmerülne...

A nagyobb kvalitású jelöltek közé tartozik Winfried Kretschmann (Grüne), Baden-Württemberg nemrég újraválasztott miniszterelnöke. A biológia-kémia szakos tanár végzettségű politikus Németország második legnagyobb tartományban közösen kormányoz a kereszténydemokratákkal, ami növeli és egyszerre csökkenti esélyeit. De igen valószínűtlen, hogy jelenlegi székét feladná.

Találunk még jó pár jelöltet, de azt hiszem a jelenleg legvalószínűbbeket felsoroltam. Bár, mint már többször tisztáztuk a választás nem közvetlenül történik, zárásképpen vessünk azért egy pillantást egy viszonylag friss közvélemény-kutatás eredményeire.

Az október 9-én publikált N24-Emnid 1000 fő megkérdezésével készült reprezentatív kutatás szerint Frank-Walter Steinmeiert 41 százalék támogatná. Wolfgang Schäublét 30%, őt követi Winfried Kretschmann 26%-kal, Norbert Lammertet 24%, Ursula von der Leyent 22% támogatná. 

A hírek szerint eddig Angela Merkel (CDU,) Horst Seehofer (CSU) és Sigmar Gabriel (SPD) pártelnökök hatszemközti egyeztetéseik során sem tudták még leszűkíteni a lehetséges jelöltek körét.

Jövő év február 12-én, a 16. Szövetségi Gyűlés (16. Bundesversammlung) ülése után többet tudunk majd.

Eredetileg arra készültem, hogy a népszavazás után egy német sajtószemlét fogok megjelentetni az oldalamon. Azonban a cikkek, írások összeállítása közben azt tapasztaltam, hogy a meghatározó német nyelvű lapok mind elég egyoldalúan, egy kaptafára írnak az eredményekről. Így jobbnak láttam, ha inkább ezúttal egy adott, összefüggő cikket fordítok le és osztok meg.

A választásom a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) október 3-án megjelent írására esett. Íme:

"Referendum Magyarországon: Orbán veresége

A gúnyolódók azt mondják Orbán menekültellenes referenduma az eddigi legdrágább közvélemény-kutatás volt Magyarországon. Természetesen ennél sokkal több volt.

Mi a különbség Ausztria és Magyarország között? Az osztrákok a választás napja után sem ismerik az eredményt, a magyarok már előtte tudják. A vicc adja magát a vasárnapi magyar népszavazás után. Ahogy előre megjósolható volt, közel száz százalékos többség egyetértett Orbán Viktor miniszterelnökkel. Nem akarják, hogy 'az Európai Unió' nem magyar személyeket Magyarországra telepítsen. Ennek ellenére az Orbán által tavasszal kezdeményezett népszavazás számára mégsem siker. Mert nem volt érvényes, túl kevés választásra jogosult vett részt.

Kicsit ironikusan azt lehetne mondani, hogy már abból a hangerőből érzékelhető milyen súlyos számára a kudarc, amivel az állítólagos sikert Orbán megünnepli. Gondoljunk csak bele azokba az erőfeszítésekbe, amit kormánya, pártja a Fidesz és az ő parancsukra a magyar adófizetők végrehajtottak. Nyár óta hullámról hullámra zajlott az országon keresztülvonuló mozgósítás a 'nem' mellett, megtámogatva az Orbán szellemében tudósító Fidesz-közeli média által, amelyhez sajnos a közszolgálati adók is beleszámítandók.

(Forrás: http://napi.hu)

Ezt mind, azért – vagyis miért egyáltalán? Azokat a törvényeket, amelyeket most Orbán el akar fogadtatni e nélkül is átvinné a parlamenten. Brüsszelben és a többi európai fővárosban eddig sem okozott problémát számára, hogy hallgatóságra találjon. Az ügyben az álláspontjának, miszerint a bevándorlásnak gátat kell szabni, az év eleje – mondhatni 'Köln – óta egyre több támogatója van. A gúnyolódók azt mondják ez eddig a legdrágább közvélemény-kutatás volt Magyarországon.

Ennél természetesen sokkal több volt. Egy alkotmányos eszközt, amely eredetileg az erőviszonyok kiegyenlítésre szolgál, arra használt egy amúgy is hatalmas többségben lévő párt, hogy az ellenzékét a szélen tartsa. A polgárok érzékelték, hogy itt nem egy fontos döntésről van szó, és érdektelenek maradtak. Nem hittek a propagandagépezetnek.

Ez, és nem egy irreleváns népszavazás érvénytelensége Orbán igazi veresége, ami túlmutat ezen a napon. Mellesleg ez egyébként egy a balközépnek is szóló üzenet volt, amely hasonlóképpen ujjongott. A népszavazás eredménye Orbán veresége, de nem az ő győzelmük."

Forrás: FAZ / Stephan Löwenstein

Fontos megjegyeznem, hogy – ahogy máskor is – az adott általam tolmácsolt vélemény nem az én álláspontomat képviseli. Csupán arra szolgál, hogy megismerjük a minket külföldről szemlélők többségének véleményét. Ebben a konkrét esetben például azt sem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy gyakorlatilag minden német tudósításból, kommentárból kimaradt az a tény, hogy a magyar választópolgárok 30-40%-a még országgyűlési választások esetén sem vesz részt a szavazásokon. Így a német olvasó, néző hajlamos lehet automatikusan az ottani részvételi arányokból kiindulva értelmezni a magyar helyzetet. 

(Az eredeti írás: http://www.faz.net/aktuell/politik/ausland/europa/referendum-in-ungarn-orbans-niederlage-14464244.html)

(Részvételi adatok, forrás: http://valasztas.hu)