Önök megmérgezik az ország, a nemzet lelkét. Olyan sebeket okoznak, amelyek talán évtizedek alatt sem fognak begyógyulni. Elveszik az emberek hitét. Elpusztítják a gyermekeink jövőjét.

És olyan arroganciával, büszkeséggel teszik mindezt, hogy az ember azt gondolhatná, hogy ez nem is a Fidesz, hanem egy egészen másik párt. Hogy ők vannak kormányon.

Csak tudja, Államtitkár Úr, az egyik első dolog, amit az egyetemen megtanultunk, hogy egyik politikai rendszer sem tart örökké. S hogy mindegyiket majd megítéli a történelem. Ahogy majd az Önökét is.

És higgye el, abban nem lesz köszönet. Hiszen nem túl elegáns dolog az államszocializmussal egy lapra kerülni. Mert nem „emberi erőforrások” vagyunk, hanem emberek. Polgárok. Választópolgárok.

Egy másik dolog, amit érdemes volt megtanulnom, hogy a jó kormányzáshoz alázat is kell. Alázat.
Ha Önök valóban azok lennének, aminek, akiknek próbálják bemutatni magukat, akkor értené, hogy ez mit jelent. Mert ott lenni, ahol most Önök vannak, egy szolgálat. A nemzet szolgálata.

De az elmúlt 9 év megmutatta, hogy ezt nem értik. Ahogy az is kiderült – vagy ezer módon – hogy Önök nem azok, akiknek mutatták magukat. Se nem demokraták, se nem keresztények/keresztyének. Csupán szerepet játszanak.

Bevezetésképpen tisztáztuk, hogy semmi közöm Soros Györgyhöz. Ahogy azt is, hogy nem szimpatizálok vele különösebben.

Így kérem – és azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül –, hogy a továbbiakban ne nevezzenek többet soros-bérencnek, meg soros emberének… Ahogy „celebaktivista” sem vagyok. Bármit is jelentsen ez.

Egyszerűen demokrata vagyok. Egy kétgyermekes apa, aki szereti a hazáját. Akit pont ezért nem lehet elüldözni innen. Perbe foghatnak, lehazaárulózhatnak, elmondhatnak mindennek. Én akkor is itt maradok. Itt maradok, és megvárom, hogy nyomorult, embertelen és hazug rendszerük összeomoljon. Majd építünk egy másikat.

„Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.”

Budafok, 2018. december 18.

Üdvözlettel:

Bajkó-Sokoray István
politológus