2017.03.24. 16:13
A magyar választási rendszer változásai (2010-2014)
Viszonylag ritkán foglalkozom ezen az oldalon magyar belpolitikával. Azonban a ma reggel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel megjelent interjú egyes kijelentései aktuálissá tették, hogy írjak a választási rendszer változásairól. Miután jó egy év múlva országgyűlési választások lesznek, ez amúgy is időszerű.
„A választási rendszerek furcsa eszközök – kamerák és projektorok egyszerre.
Képeket rögzítenek, amelyeket részben maguk állítottak elő.” (Maurice Duverger)
Első ránézésre a változások nem drámaiak (második ránézésre sem), azonban mind egy irányba mutatnak: a legerősebb párt mandátumszerzését segítik. De nézzük a részleteket. Először a jogszabályokra vessünk egy pillantást. Az összehasonlítás során természetesen ezeket vettem alapul.
Törvényi környezet
1990 - 2010
• 1949. évi XX. törvény - A Magyar Köztársaság Alkotmánya
• 1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról
• 1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról
• 1997. évi C. törvény a választási eljárásról
• 2003. évi XLVII. törvény a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról
2014
• Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
• 2003. évi XLVII. törvény a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról
• 2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról
• 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról
• 2013. évi LXXXVII. törvény az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről
Alkotmány kontra Alaptörvény
1949. évi XX. törvény - A Magyar Köztársaság Alkotmánya
• Az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások eredményeként módosított polgári alkotmány
• Az új, demokratikusan választott országgyűlés által jóváhagyva
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
• Valódi konzultáció és társadalmi vita nélkül
• A kétharmados többséget birtokló kormánypárti frakciók által elfogadva
A magyar választási rendszerről általában
A rendszerváltás óta vegyes szisztéma működik, amelyben minden választópolgár két szavazattal rendelkezik. Az egyik szavazat a többségi egyéni választókerületek egyikében, egy jelöltre adható le, a másik zárt pártlisták valamelyikére. A két szavazat csak a legfelsőbb szinten kapcsolódik. (Az országos listán keresztül, töredékszavazatok tekintetében.) A listás mandátumok kiosztásánál 1994 óta – egy viszonylag magas – 5%-os explicit választási küszöb van meghatározva (közös lista állításkor két induló esetén 10%, három vagy annál több párt esetén 15%).
Az alábbiakban számba veszem, milyen jellegű változások történtek, majd pontról pontra megnézzük azokat.
A legfontosabb változások 2010-hez képest
• A parlament létszámának csökkentése
• A választási bizottságok átalakítása
• Kétfordulós helyett egyfordulós rendszer
• A területi listák megszüntetése
• Jelöltállítási szabályok változása
• Nagyon fontos változás: a töredékszavazatok rendszere
• Az egyéni és listás mandátumok arányának változása (!)
• Alapvetően új kampánytámogatási rendszer
A parlament létszámának csökkentése
A képviselők számának csökkentése régi, évtizedes (kampány)téma. Amelyből a 2010-es választások utáni törvénymódosítás útján lett valóság. Az addigi 386 mandátumból hivatalosan 199 lett, ehhez jön hozzá a – ház döntéseikor szavazati joggal nem rendelkező - 13 nemzetiségi szószóló. Ez a változtatás később a 2011-ben elfogadott „Az országgyűlési képviselők választásáról” szóló törvénybe is belekerült. Így a 2014-es választások során már ennek megfelelően választottunk új parlamentet.
Ennek a módosításnak talán az egyetlen előnye, hogy a képviselők juttatásai tekintetében megtakarítást jelent a költségvetés számára. Hátrányai közé sorolnám, hogy ettől fogva több feladat jut egy képviselőre. Nehezebbé vált a kapcsolattartás a választókerületekkel, a választókkal. Illetve kevesebb lett a "látható" ellenzéki politikusok száma. Csökkent a közéletben az ellenzék súlya. Hiszen, amíg kormányzati kinevezésekkel szinte korlátlanul növelhető a kormánypárti politikusok száma, addig ez az eszköz nem áll a mindenkori ellenzék rendelkezésére. (És bárhogy is nézzük, párttisztségek nem jelentenek olyan súlyt, annyi figyelmet, mintha egy politikus képviselő – miniszter, államtitkár, kormánymegbízott stb. – is egyben.)
A választási bizottságok átalakítása
Az új szabályozás szerint az Országos Választási Bizottság (OVB) helyett a választások lebonyolítását felügyelő országos szerv a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) lett. Ez önmagában csupán egy név változtatást jelent.
Azonban ezen a területen a legnagyobb probléma a konszenzus hiánya. Az NVB tagjai többségben kormánypártiak, ami felveti a demokratikus deficit kérdését.
Jelentős változtatás volt még ezen a területen a helyi Szavazat Számláló Bizottságok (SZSZB) összetételének módosítása. Itt arról van szó, hogy az eddigi egyéni jelöltenként egy-egy pártdelegáltból kettő lett. Aminek azért van jelentősége, mert a kormányon lévőknek mindig több emberük van, nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek. Így az önkormányzatok – vagyis a legtöbb helyen a kormánypárti többség – által választott három SZSZB taggal együtt sok helyen egyértelmű kormánypárti dominancia alakult ki a bizottságokban.
Kétfordulós helyett egyfordulós rendszer
Az 1990-től alkalmazott – az egyéni körzetekben folyó versenyre vonatkozó – kétfordulós szisztéma helyett az új rendszer átállt az egyfordulósra. Ennek következménye, hogy – a kvázi – abszolút többségi egyéni körzetekből relatív többségi körzetek jöttek létre. Ennek eredményeként pedig az ellenzék elveszti a két forduló közötti összefogás lehetőségét.
Eddig a pártok megtehették, hogy minden körzetben indítanak jelölteket, majd az eredmények alapján a két forduló közötti egyeztetések következtében volt lehetőség a visszalépésre. Ez ma már nincs. Előtte lehet egyezkedni, a választók teljes kihagyásával. A sok jelölt pedig mind a kormánypárti jelöltet erősíti, a szavaztok megoszlásával. De erre még később visszatérek.
A területi listák megszűnése
Ma már a listás szavazatunkat nem egy megyei (területi) listára adjuk, hanem közvetlenül egy országos listára. A területi listák megszűnésével a listás szavazatok, illetve töredékszavazatok közvetlenül a pártok országos listáira kerülnek. Míg a 20 területi választókerület (TVK) esetében – ahol hivatalosan 152 képviselői hely sorsa dőlt el – a mandátumkiosztáshoz a Hagenbach-Bischoff formulát alkalmaztuk, a megmaradt országos lista esetén továbbra is D’Hondt módszer használatos. A területi listák eltűnése csökkentette a pártok helyi mozgósítási képességét, illetve növelte ezen a téren is a centralizációt, amivel romlott a pártok helyi demokratikus működése. (Már nem döntenek helyben pl. listás jelöltekről, minden a pártközpontokban történik.)
Jelöltállítási szabályok változása
Három fontos változás történt ezen a területen. Az első az egyéni jelöltek esetében a 750 szükséges ajánlás 500-ra csökkentése. (Ezzel párhuzamosan a 30 napos gyűjtési idő megfelezése.) A második a "kopogtatócédulák" megszüntetése. A harmadik a listaállítás szabályainak módosítása, ami lényegében a területi listák megszüntetéséből következett.
| 1990-2010 | 2014-2018 | |
| Jelölés módja | Ajánlószelvényen | Jelölőíven |
| Jelölés száma | Egy jelöltre | Korlátlan jelölési lehetőség |
| Egyéni jelölt állításához | 750 ajánlás | 500 ajánlás |
| Lista állítás | Lépcsőzetes rendszerben | Csak egyéni jelöltek alapján |
| Területi lista | Jelölt a körzetek legalább ¼-ben (min. 2) | - |
| Országos lista | 7 területi listára volt szükség | 27 egyéni jelölt (9 megyében és Budapesten) |
Egyetlen egy elemtől eltekintve (a gyűjtési idő redukálása), mindegyik változtatás azt segíti, arra ösztönöz, hogy minél több jelölt legyen a szavazólapon. Egyharmadával kevesebb jelölés kell, minden választópolgár több jelöltet is támogathat (akár mindegyiket a körzetében), ahogy az országos listaállítás is könnyebb lett.
És ne feledjük azt sem, hogy eddig területi listára szavaztunk. Vagyis, ha egy pártnak volt országos listája, de nem volt egy megyében területi listája, akkor ott nem lehetett rá szavazni! Azáltal, hogy megszűntek a területi listák, és csak országos listák vannak, abban az esetben, ha sikerül a listaállítás az ország minden szavazókörében lehet az adott pártra szavazni.
(A többes jelölés intézményére a kampánytámogatás kapcsán még visszatérek.)
A töredékszavazatok változása
Talán ez a legfontosabb módosítás. De biztos, hogy benne van az első háromban. 2010-ben és azelőtt töredékszavazatot az a párt kapott, amelynek egyéni jelöltje egy adott körzetben nem szerzett mandátumot. A nem hasznosult szavazatok felkerültek a listára.
2014-től a győztes (!) jelölt is kap töredékszavazatot, annak függvényében, hogy mennyivel nyerte meg a második helyezetthez képest a körzetet. Vagyis az a szavazatmennyiség is töredékszavazatnak minősül, amely a győztes és a második jelölt közt kialakult különbség (mínusz egy szavazat).
Hogy egyértelmű legyen: F párt jelöltje győz, kap 8000 szavazatot, a második helyezett, M párt jelöltje kap 6000 szavazatot. F párt jelöltje mandátumot nyert, és a párt országos listájára megy 1999 szavaz. (Ahol hozzájárulhat újabb mandátumok megszerzéséhez.) M párt jelöltje után megy a párt listájára 6000 szavazat. Ennyi.
Az egyéni és listás mandátumok arányának változása
Ez egy másik kulcskérdés. Egy megfelelően hangolt vegyes rendszernek az az előnye, hogy egyszerre valósítja meg a választói akaratot és hoz létre stabil többséget. 1990 és 2010 között a 386 fős parlament 176 egyéni képviselőből, illetve 210 (152+58) listás képviselőből állt össze. 2014-től a 199 fős parlament, 106 egyéni és 93 listás mandátumra oszlott. A változás lehet, hogy a ház létszámának csökkenése miatt nem szembetűnő, pedig jelentős.
Az arányok erőteljesen megváltoztak. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat – és alapul vesszük az előző bekezdés második mondatában megfogalmazott kijelentésemet –, akkor azt mondhatjuk, hogy az arányos rendszerek, elemek ("listák") arra szolgálnak, hogy a parlamentben minél arányosabban megjelenjen a társadalom leképeződése, a szavazók közvetlen képviselete. A többségi rendszerek, összetevők (egyéni körzetek) pedig arra valók, hogy a legerősebb párt stabilan, nagy többséggel kormányozhasson. A választói akarat ilyenkor eltorzul, és a többség által támogatott párt plusz, még több mandátumokat kap.
2014 előtt:
Összesen 386 fő, ebből 176 egyéni és 210 listás
45,6% vs. 54,4%
2014 után:
Összesen 199 fő, ebből 106 egyéni és 93 listás
53,3% vs. 46,7%
A módosítás eredményeképpen, az egyéni mandátumok arányának növelésével a rendszer közel 10%-kal eltolódott a többségi szisztéma irányába. Ezzel egyértelműen a legerősebb pártnak kedvez.
Új kampánytámogatási rendszer
Az új kampánytámogatás kapcsán ha a sajtó foglalkozott a témával általában arról értekeztek, hogy milyen pénzügyi visszaélésere adott lehetőséget ez a szisztéma. Ez egy fontos kérdés. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg visszaélés volt ennek kapcsán. Azonban most számomra a téma nem ezért érdekes.
2014 előtt csupán „jelképes” kampánytámogatást kaptak az induló pártok: 176 egyéni jelölt esetén 18.838.000 Ft-ot. Kerekítve 19 milliót. (Természetesen ehhez hozzá jött a parlamenti – vagy egy százalék feletti – pártok számára a 4 éven át kapott állami támogatás. De ez most is így van.)
2014-től mondhatni gyökeresen megváltozott a helyzet. A 2013. évi LXXXVII. törvény a sikeresen felállított egyéni jelöltek száma alapján, sávos rendszerben nagy összegű támogatási összegeket határoz meg a pártok számára, a következőképpen:
• 27-53 egyéni jelölt állításáig 149,25 millió Ft
• 54-79 jelölt esetén 298,5 millió Ft
• 80-105 jelölt esetén 447,75 millió Ft
• 106 egyéni jelölt esetén 597 millió Ft.
Véleményem szerint, a 2013. évi LXXXVII. törvény az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről a címével ellentétben nem az átláthatóságot szolgálja.
Célja – a többes ajánlás lehetőségével együtt – az indulni szándékozók számának drasztikus növelése. Azért, hogy a szavazatok megoszlásával a kormánypártok könnyebben megszerezhessék az egyéni körzetek mandátumait. Egyszerűen fogalmazva: sok pénz, sok jelölt.
(Megjegyzés: 1. "Az országgyűlési képviselők általános és időközi választásán minden egyéni választókerületi képviselőjelölt egymillió forint összegű, a központi költségvetésből juttatott támogatásra jogosult." 2. "A támogatás összegét az országgyűlési képviselők e törvény hatálybalépését követő általános választását követő évtől kezdődően a Központi Statisztikai Hivatal által a tárgyévet megelőző évre megállapított fogyasztói árindexszel évente növelni kell.")
Eredmények összehasonlítása
Mindezek után nézzük meg a választási eredményeket, hogy a 2010-es és 2014-es szisztéma milyen mandátumarányokat eredményezett.
Összehasonlítva az adatokat, láthatjuk, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség több mint 7%-os listás szavazat veszteség mellett – a mostani választási rendszernek köszönhetően – a parlamenti mandátumarányából csak 1,5%-ot veszített. 45%-os listás eredmény mellett is kétharmadot szerezve.
Konklúzió
Az új alaptörvényben, illetve választási eljárásban és szabályokban történt változtatások kisebb vagy nagyobb mértékben, de mind a pártrendszer domináns pártját juttatják előnyhöz. Közvetlenül segítik a mostani kormánypártokat a minél nagyobb arányú mandátumszerzésben. Egy ilyen rendszerben az ellenzék számára a legcélszerűbb az egyéni jelöltek indításának összehangolása, vagy ahogy sokan szeretik nevezni: a koordinált indulás. Ezzel párhuzamosan a 2014-es választás azt is megmutatta, hogy nem előnyös a közös ellenzéki lista. Az ideális számukra a kettő vagy három külön lista lenne, persze figyelembe véve az 5%-os parlamenti küszöböt.
A fentiek, kicsit tömörebben, prezentáció formájában innen letölthetőek.
24 komment
Címkék: 2014 2018 Fidesz Magyarország Kormány Demokrácia Parlament Ellenzék Választás Választási Rendszer
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hál istennek emiatt az archaikus diktatotikus pártok egyre inkább kiszorulnak és az állam is könnyebben irányítható
A döntés képtelenség egy nagyon fura helyzet, akkor egy marginális ámde zajos törpe kisebbség,(manipulatív) akarata érvényesülhet a többség felett, ez persze nem kívánatos.Talán ezért zajonganak sokan (ámde kevesek) a demokrácia deficitre hivatkozva, mert nem lehetnek a mérleg nyelve, és ahogyan azt tudjuk Juszticia többnyire vak.
Úgyse dolgozik, nem tökmindegy? A parlamenti közvetítések üres padsorai nem egyéni hiányzásokról tanúskodnak, hanem kollektív munkaleszarásról. Mintha ez nem egy állás lenne, hanem hűbérúri járandóság. Aki már bejutott, az megpihenhet hogy mostantól automatikusan dől a lé, semmit nem kell tenni érte, be se kell járni a munkahelyre. Bárcsak én is így "dolgozhatnék"...
Hát a gazdaság viszont nem ott müködik ahol koalíciós kormányok vannak. A magyar meg nem több demokráciát, hanem több pénzt akar, azt hiszem.
De én politológus vagyok, nem közgazdász...
Viszont, ha választanom kellene, hogy az eddig megszületett két gyermekemre gazdagságot, vagy egy demokratikus politikai rendszert hagyok, akkor elég egyértelmű: demokráciát! A pénz pótolható mással, vagy esetleg később is megszerezhető, előállítható (értsd: társadalmi szinten), viszont a szabadság nem! (És én úgy emlékszem, hogy az őseink inkább a szabadságért áldozták életüket, és nem anyagi javakért...
@ogli dzsí: Ki mondott ilyet? Csak egy kiragadott gondolat az általam leírtakból: "A területi listák eltűnése csökkentette a pártok helyi mozgósítási képességét, illetve növelte ezen a téren is a centralizációt, amivel romlott a pártok helyi demokratikus működése."
LOL!
Hogy lehet demokratikus az, amikor a többségi (jelen esetben fidesz) párt tetszik-nemtetszik alapon mindent letöltés a többi párt és főleg a NÉP akaratával szemben?
Ez lenne a demokrácia?
Én diktatúrának találom.
hiszem, hogy az újraszámlálás és a mostanra az egész körül kialakult botrány tisztázása után te is jobb belátásra térsz.
Talán nem ártana megnézni és utánaszámolni, hogy a 66,83%-os mandátumarány úgy jön ki, hogy a 133 képviselőhelyből az EGYÉNI listán (ergo KÖZVETLEN választáson) keresztül 91 mandátumot megnyert a FIDESZ ( a 106-ból ! Ami önmagában 85,85%. ) Vagyis a LISTÁSRÓL 42 mandátumot szerzett a Fidesz, ami meg a 93 listás hely
45,76 %-a.
És akkor itt jön a csattanó !
Ha kizárólag a listásra leadott szavazatokat néznénk ( a kompenzációs szavazatok nélkül !!) , és csakis a küszöb fölötti pártokra leadott szavazatokat, akkor a Fidesznek a LISTÁSról is 53,13%-a lett volna, és 49 mandátumot szerzett volna.
De mivel az egyéniben fel nem használt (második és a többi helyezett elveszett ) szavazatok is beszámítódtak a listáshoz, ezért már csak a JOBBIKNAK egymagának több kompenzációs voksa volt, mint a Fidesznek.
( A 3785209 töredék/kompenzációs szavazatból csak 1218518 szavazat volt a Fideszé.)
Így aztán a listás voksok + a kompenzációs úgy módosította a kiosztható 93 mandátumot, hogy a FIDESZnek a 49 helyett 42 mandátuma lett, a Jobbiknak 6 mandátummal több, és a DK is kapott 1 plusz mandátumot. A többiek nem érték el az egy mandátumhoz szükséges minimumvoks számot.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal