Február van. A jelenleg 34-35%-on álló CDU – a felmérések szerint – szeptember óta 5-9% között veszített népszerűségéből. Az FDP két hónapja stabilan az 5%-os küszöb felett van, több intézetnél hat százalékon mérik, az AfD pedig a nyár vége óta megkétszerezte népszerűségét, tíz százalék felett van. 2016. március 13-án (vasárnap) három német tartományban (Baden-Württemberg, Rheinland-Pfalz illetve Sachsen-Anhalt) tartanak egy időben törvényhozási választásokat.

Ez jó lehetőséget biztosít számunkra – részben a tartományok földrajzi elhelyezkedése végett is – ahhoz, hogy majd jobb képet kaphassunk a Németországban országosan zajló politikai folyamatokról. De a három választás komolyan befolyásolja majd az ottani polgárok életét, illetve nagy hatással lehet az FDP és az AfD jövőbeni sorsára is.

Másfelől a tavaszi választások lehetséges, hogy egy igen szélsőséges pillanatképet (?) rögzítenek majd. Hiszen itt nem helyhatósági (önkormányzati) választásokról van szó, hanem az állami, tartományi parlamentek képviselőit választják meg. A menekültválság pedig komoly politikai téma Németországban (is). Abban az országban, ahová messze a legtöbb menekültet fogadták be eddig Európában. Nem minden német állampolgár teljes megelégedésére. Ez a – mondhatni – globális esemény némileg megbolygatta az elmúlt hónapokban a német pártok támogatottságát. Nemcsak szövetségi, de tartományi szinten is.

Vizsgáljuk meg először röviden, hogy a három parlamentben milyenek voltak eddig az erőviszonyok. Majd nézzük meg több kutatóintézet jelenlegi adatait, a három államra vonatkozóan.  Ez után tekintsük meg az Alternative für Deutschland (AfD) utóbbi hónapokban mért pártpreferencia adatait. Végül vizsgáljuk meg az FDP helyzetét.

Tartományi törvényhozások (2011 márciusa)

Baden-Württemberg

CDU 60 mandátum, Zöldek 36 - SPD 35 mandátum, FDP 7 mandátum

Rheinland-Pfalz

SPD 42 mandátum, CDU 41, Zöldek 18 mandátum

Sachsen-Anhalt

CDU 41 mandátum, Baloldal (Die Linke) 29, SPD 26 illetve Zöldek 9 mandátum

CDU (kereszténydemokrata), SPD (szociáldemokrata), B'90/Die Grünen (zöldbaloldal),
Die Linke (demokratikus szocialista), AfD (nemzeti-konzervatív, jobbpopulista), FDP (nemzeti-liberális)

Közvélemény-kutatási eredmények: Baden-Württemberg (2014 nov. - 2016 jan.)

(Forrás: wahlrecht.de)

Közvélemény-kutatási eredmények: Rheinland-Pfalz (2014 nov. - 2016 jan.)

(Forrás: wahlrecht.de)

Közvélemény-kutatási eredmények: Sachsen-Anhalt (201 aug. - 2016 jan.)

(Forrás: wahlrecht.de)

 (Alul szürkével a 2011-es választási eredmények)

Kutatási eredmények a szövetségi szintre vonatkozóan (2016 január)

(jobbra, szürkével a 2013-as Bundestagswahl eredményei)

Utaltam már a német ultra-konzervatívok, az AfD (Alternative für Deutschland) megerősödésére. Amely növekedés ha átmenetinek mutatkozik majd, – vagy esetleg hosszabb távúnak – akkor is ezen a három megmérettetésen tekintélyes számú mandátumot biztosíthat, önálló frakciót mindhárom tartományban a szélsőjobboldali párt számára. Meglátjuk majd pontosan milyen eredményeket kapunk, illetve utána, hogy az AfD erősödése folytatódik-e. Jelenleg az Alternatíva Németországnak a tizenhatból 5 állam parlamentjében vannak képviselői. Márciustól már a tartományok felében ott lesznek. A népesség szempontjából is az ország harmadik legnagyobb tartományában, Baden-Württembergben 15-18 mandátumot, Rheinland-Pfalz tartományban 10-11, illetve Sachsen-Anhaltban 18-20 helyet szerezhetnek az AfD jelöltjei a mostani erőviszonyok alapján.

Az FDP, a német nemzeti-liberálisok a 2013-as szövetségi szintről történő kiesésük után jó két évvel még most is ott vannak a 16 tartományból 7 parlamentjében. Most három olyan területen lesznek választások, ahol viszonylag jól állnak a polgári liberális politikusok. Igaz, a legutóbbi, 2011-es választások eredményeképpen a három tartományból csupán egy törvényhozásában foglalhattak helyet a párt képviselői. Azonban most úgy fest, hogy most az FDP-nek mind a három helyen komoly esélye van a mandátumszerzésre. Két parlament esetében ez biztosnak is tűnik. Két "győzelem", vagyis sikeres mandátumszerzés komoly fegyvertényt, alapot jelenthetne a későbbiekben a párt számára a 2018-as szövetségi választások tekintetében. Igaz, az  a Bundestagswahl még relatív messze van, de a márciusban megszerzett parlamenti helyek pozitív üzenetet, illetve fontos új megszólalási, szereplési lehetőséget biztosíthatnak az FDP számára.

A liberális párt a 2013-as bukás után sokáig 4-5 százalék között vergődött, de volt hónapokig 3%-on is. Előző február óta, tehát egy éve mérik újra stabilan 5%-on, illetve a fölött. Az AfD számai kicsit másképp alakultak az elmúlt jó két évben. Azok után, hogy a párt 2013 szeptemberében 4,7%-os eredménnyel nem tudott bekerülni a szövetségi törvényhozás alsó házába (Bundestag), rögtön a választást követő időszakban 5% felett tudta stabilizálni népszerűségét.

De az Alternatíva Németországért (AfD) valódi megerősödését – a közvélemény-kutatók véleménye szerint – az utóbbi negyedév hozta meg igazán. Jól megfigyelhető, hogy az "ultra-konzervatív" párt az országba érkező menekültek számának növekedésével párhuzamosan hogyan lett egyre népszerűbb. (2016. január, országos: AfD 10-13% között.)

Kérdés, hogy ez a növekedés a következő 5 hétben hogyan folytatódik, és hogy az adott tartományokban majd a valóságban mennyi mandátumra váltható.

 Baden-Württemberg

A legutóbbi választások, illetve a jelenlegi felmérések adatai (%)

A számokból láthatjuk, hogy míg az SPD komoly visszaesést szenvedhet el 2011-hez képest, addig a CDU ebben a tartományban is több százalékot veszített ugyan nyár eleje óta népszerűségéből, azonban az előző választás eredményeihez képest várhatóan javítani fog. Különösen érdekes kérdés, hogy az SPD prognosztizálható gyenge szereplése mellett, a zöldek akár 4-5%-os erősödése elegendő lesz-e az B'90/Grüne-SPD koalíció fennmaradásához. A nemzeti-liberális FDP ebben a tartományban biztos bejutónak tűnik, 6% felett. A Linke itt messze van a küszöbtől, az AfD viszont bőven hozza az országos átlagot.

Rheinland-Pfalz 

A legutóbbi választások, illetve a jelenlegi felmérések adatai (%)

Ebben a nyugati német tartományban két nagy változásra is számíthatunk március közepétől. Úgy fest, hogy a három párti törvényhozásból nemsokára akár hat párti is lehet. Hiszen az AfD biztos bejutónak számít, és az FDP, valamint a Linke is esélyes az 5%-os választási küszöb teljesítésére. A CDU visszaesése, és annak mértéke megfelel az országos tendenciának. (Viszont itt 43%-ról indult lefelé.) Az SPD itt jóval erősebb az országos átlagnál. Viszont, a mostani adatokat nézve nem tűnik valószínűnek, hogy a jelenlegi – szociáldemokraták és zöldek alkotta – tartományi kormány folytathatná a munkát a következő 5 éves parlamenti ciklusban. A tartományi kormány színezetét elsősorban az FDP és a zöldek eredménye, mandátumszerzése fogja eldönteni. De fontos szempont lehet végül az is, hogy a CDU veszít-e még, és ha igen, mennyi szavazót március közepéig...

Sachsen-Anhalt

A legutóbbi választások, illetve a jelenlegi felmérések adatai (%)

Sachsen-Anhalt tartományban másfél hónappal a választás előtt úgy látszik, hogy a parlament jelenlegi pártjai közül egyedül a CDU-nak sikerül javítani 2011-es szereplésén. Azonban valószínű, hogy így is marad a tartományban továbbra is a CDU vezette nagykoalíció. Hiszen gyakorlatilag nincs, nem látszik más alternatíva: az SPD és a Zöldek párhuzamos gyenge számai arra engednek következtetni, hogy egy új SPD-Grüne kormány létrejötte most igen valószínűtlennek tűnik, a zöldeket már gyakorlatilag a kiesés veszélye fenyegeti. A Linke és az AfD – mind két szereplő esetében elég magas várható mandátumszám mellett – nem kormányképesek. Tehát, itt, ebben az államban 2016 márciusa után is a CDU-SPD közös kormányzásának folytatása a legvalószínűbb lehetőség.

Meghatározó lehet a – többi, jövőbeni választásokat is befolyásoló – mostani voksolás, amelynek eredménye fontos jelentőséggel bír a kormánypártokra nézve is. Hiszen, egyszerre három féle összehasonlítási alapot is kapunk egy nap alatt, amely segítségével jobban feltérképezhető lesz a CDU – valószínűsíthető – visszaesésének mértéke, minősége.

2016 szeptemberében következik a Mecklenburg-Vorpommern-i (Mecklenburg-Elő-pomeránai), illetve Berlini törvényhozás tagjainak választása. De ezekről majd később.

A mostani választás nem belpolitikáról fog szólni. Legalábbis nem elsősorban. A menekültválság politikai hatásai fognak megmutatkozni, – a német társadalom politikai reakciója – szavazatok formájában. Márciusban eldől majd, hogy mindenek milyen hatása lesz a CDU-ra, és hogy ezzel összefüggésben mennyire tud megerősödni az AfD. Az is kulcskérdés lehet, hogy az FDP-nek hány tartományban sikerül majd frakciót alakítania 2016-tól, a mostani három parlamenti választás következtében. Ennek a későbbiekben – ahogy már jeleztem – meghatározó hatása lehet arra nézve, hogy a 2018-as szövetségi választásokon sikerül-e majd újra visszakerülniük a Bundestagba.

(A közölt kutatási eredmények – értelem szerűen – a pártot választó, biztos szavazók adatait tartalmazzák.) 

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2016/02/03/harom_tartomanyi_valasztas_marciusban_feljovoben_a_nemet_szelsosegesek

A Medián független közvélemény-kutató intézet két legfrissebb felméréséből, illetve saját budapesti tapasztalataimból tudok következtetni azokra az okokra, amiért az 52 éves kormányfő, Orbán Viktor hatalompolitikai értelemben nem csak hazájában, de Európában is a legsikeresebb politikusnak, 2015-ben az „év emberének” tekinthető.

Az hogy a kormánypárt, a Fidesz tisztújító-kongresszusán pártelnökként megkapta 1174 delegált szavazatát a lehetséges 1777-ből, az csak egy kis töredéke sikerének. Sokkal többről van szó. Hiszen az első kutatás azt mutatja, hogy ez idő tájt a Fidesz, másfél évvel az utolsó parlamenti választások után 51 százalékkal a biztos szavazók, és 34 százalékkal a teljes népesség körében megkérdőjelezhetetlenül uralja a magyar politikát. 2014 novembere óta 8 százalékponttal növekedett a párt támogatottsága, és 32 %-ról 48%-ra ugrott Orbán népszerűsége.

A kibékíthetetlen baloldali fantom-ellenzék megállíthatatlanul elhal. A szélsőjobboldali veszélyt, a Jobbikot, ha időlegesen is, de sikerült izolálni. Magasan a legerősebb ellenzéki párt maradt ugyan, de visszaesést kellett elkönyvelniük 13-ról 16 százalékra az elkötelezett szavazók körében.

Ezek az adatok azért meglepőek, mert Orbán nem egészen egy éve tömegdemonstrációk hatására volt kénytelen visszavonni egy internetadót, és a Fidesz korrupciós vádak miatt elvesztett két időközi választást is, ahogy ezekkel együtt kétharmados többségét is. De ez mind tegnapi hónak tűnik, már mind a múlté.

Orbán újra tanúbizonyságot tett politikai érzékéről. A globális menekült-krízis kapcsán már 2015 júniusában masszív kommunikációs kampányba kezdett, a muszlim menekültektől való félelemre és elutasítottságra játszva. Magyarország 449.199 illegális határátlépést számlált a nyár végéig, de a kerítés megépítésével, könnygáz bevetése után, majd a menekültek tovább szállításával sikerült a szeptemberi 141.858 főről novemberre 1729 főre redukálni az érkezők számát. Hiába kérte az Európa Tanács, az ENSZ-menekültügyi főbiztossága és az EBESZ a Magyar Kormányt, hogy ne bélyegezze a menekülteket „bűnözőknek, megszállóknak és terroristáknak”.

A magyarok (és a szlovákok, csehek és lengyelek) egységes elutasító álláspontjával hiába áll szemben Angela Merkel német és Werner Faymann osztrák kancellár, a magyarok 87 százaléka támogatja a kormányzati lépések irányát (még az író Konrád György is). 77% véli úgy, hogy a menekültek befogadása egészségügyi kockázatokkal és a terrorista veszély növekedésével jár.

Orbán számításai nemzetközi viszonylatban is bejöttek. Joggal hivatkozhat arra, hogy olyan szociáldemokraták által kormányzott országok, mint Szlovákia és Csehország, és különösképpen a jobboldali Kaczynski Lengyelországa példaképnek és éllovasnak tekintik.

(Fordítás: Bajkó-Sokoray)
Forrás: Der Standard (Paul Lendvai, 28.12.2015)
[ http://derstandard.at/2000028193263/Orbans-Jahr ]

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2015/12/29/paul_lendvai_orban_eve

Az utóbbi hetekben, hónapokban Európa szerte – ahogy nálunk is – erősen felizzott a „menekült kérdés”, vagyis az egyre nagyobb számban hozzánk érkező menekültek, bevándorlók befogadásával, sorsával kapcsolatos kérdések. Megírom őszintén, hogy elemző létemre – vagy talán pont azért – „elsőre” azt gondoltam, hogy valamiféle figyelemelterelésről van szó. Hogy csupán azért kapták fel ezt a témakört itthon, hogy valami más politikai kérdésről eltereljék a figyelmet. (Sosem lehet tudni.)

De mikor néhány konkrét számot, adatot olvastam itt is, ott is, igen csak felkaptam a fejem. (Csak a mostani hétvégén több mint 1500 illegális határátlépőt fogtak el a magyar hatóságok a déli, dél-keleti országrészben!) Nem tegnap óta figyelem a német nyelvű európai híradókat, online médiumokat. Bevallom töredelmesen, hogy inkább a német, osztrák, svájci sajtóból szerzem az információimat nap, mint nap, mint a hazai híradásokból. Ennek több oka van, de most nem erre szeretnék kitérni…

Tehát, amellett, hogy évek óta látom én is, hogy egyre többen érkeznek például a Földközi-tengeren át az „öreg kontinensre”, – vagy azt, hogy mi zajlik Franciaországban, Olaszországban, Németországban – most nagyon meglepett, hogy valóban mennyire megnőtt a hazánkba, vagy még inkább hazánkon keresztül nyugatra igyekvő bevándorlók száma.

És itt most álljunk meg egy kicsit. Sok éve figyelem a magyar és az európai politikát, és – érzésem szerint – túl sokszor tapasztalom, gondolom azt, hogy nem a valódi, a komoly problémákkal foglalkoznak sem a hazai, sem az európai politikusok.

Olyan globális folyamatok zajlanak a világban, melyek hatalmas mértékben befolyásolják már most saját életünket, gyermekeink és a még meg sem született generációk életét. Például ilyen a globális felmelegedés, vagyis a hatalmas mértékű környezetszennyezés, környezet pusztítás problémája, a bolygó túlnépesedése, a transznacionális vállalatok egyre nagyobb mértékű hatalma, – vagy, ha talán még messzebb akarok szaladni – a gazdasági erőforrások, illetve a vízkészletek igen csak egyenlőtlen elosztása, megoszlása a világban.

Sivatagok, sivatagos területek (2013)

Persze, ezek a témák is előkerülnek hétről hétre. Néha még fókuszba is esnek valamelyest. Azonban politikai síkon szinte semmi sem történik. A valóságban kormányaink nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. De még csak olyan, a demográfiai adatokból következő, ide kapcsolódó kérdésekkel sem mint a nyugdíj, vagy a társadalombiztosítás szükséges reformjai. Esetleg csak választási kampányok, vagy kortesbeszédek idején…

Arra szeretnék rávilágítani, hogy – anélkül, hogy az adott témákat egyáltalán ezen sorok keretében boncolgatnám – több okból is számíthatunk arra, hogy a következő években, évtizedekben egyre többen akarnak majd Európában és így a Kárpát-medencében is letelepedni. (Aki nem hiszi, hogy a probléma közvetlenül minket is egyre jobban fenyeget, az csak gondoljon arra, hogy egyre többen élnek olyan területeken, ahol a világszinten is fogyó tiszta édesvízkészletek már kifogyóban vannak, közben mi magyarok Európa egyik legnagyobb vízkészletén ülünk.)

Európa elöregszik, egyre kevesebben vagyunk. Nem csak mi magyarok. Azonban az életkörülményeink, környezetünk, tartalékaink, erőforrásaink, technológiánk és infrastruktúránk sokkal jobb, mint földünk jelentős részén. Hogy csak visszaugorjak néhány sort: kevésbé fenyegeti Európát a termőterületek romlása, a tengerszint megemelkedése, vagy az elsivatagosodás és a vízkészletek kifogyása, mint a világ más területeit. Ebbe bele értve bizonyos kérdések tekintetében még az Egyesült Államokat is! (Ahol a vízhiány például Kaliforniában – az USA közel 40 milliós, legnagyobb népességű államában – már most mindennapos gondokat okoz, ahogy általában a nyugati parton és pl. Nevada és Arizona államokban az elsivatagosodás is egyre nagyobb valódi gondot jelent stb.)

Világunk nagy átalakuláson megy keresztül. Olyan folyamatok zajlanak, melyek jórészt globálisak, s amelyeket már nem tudunk komolyan befolyásolni. Ahogy mondani szokták: a világ felgyorsult, és kisebb lett. Nem csupán az információk áramlanak, jutnak el hozzánk gyorsabban, hanem az emberek is. Így mások problémái ma még  inkább a mi problémáink is lettek.

Valóban kicsit extrém megoldásnak tűnik a „déli kerítés” építése, ahogy abban sem lennék biztos, hogy ez az intézkedés, ez a műtárgy komolyan megállít valakit… Azonban, kétségtelen, hogy lépni kell. Cselekedni kell. Tudatosítani kell a hazai és európai politikusokban és választópolgárokban, hogy – újra csak – új idők jönnek. Hiszen sem a tízmilliós Magyarország, sem a 450+ milliós Európa nem tudja sem ellátni, sem befogadni menekültek, bevándorlók százezreit, milliót, majd tízmillióit.

És akkor még nem is gondoltunk igazán saját, vagy gyermekeink egyéb érdekeire: kulturális és vallási aspektusokra. (Például, hogy a keresztény-keresztyén Európából akarunk-e egy iszlám Európát…) Csupán a gazdasági, pénzügyi, vagy még inkább agrártechnikai és élelmezési lehetőségeinkre.

A globális és lokális problémákat véleményem szerint csak helyben, az adott országban, az adott régióban lehet megfelelően rendezni. Menekültek tízmillióinak, százmillióinak átvándorlásával, befogadásával nem. Annak ellenére, hogy meggyőződésem, olyan ideákban, elvekben HISZEK, amelyek az egész emberiség sorsát tartják szem előtt, biztos vagyok benne, hogy nem a bevándorló tömegek befogadása és bátorítása a megfelelő út. Ezzel csak elodázzuk a problémát, közben saját gyermekeink lehetőségeit csökkentve, rájuk hárítva az egyre komolyabb globális gondok megoldását.

Menekültútvonalak az EU-ba,
illetve a 2013-2014-es migrációs változások (%)

A bejegyzés eredetileg az alábbi címen jelent meg:
http://konszolidalo.blog.hu/2015/07/27/nepvandorlas_a_globalis_faluban