A 2018-as magyar országgyűlési választásokra összesen 105 jelölő szervezet vetette nyilvántartásba magát a Nemzeti Választási Irodánál (NVI). Ezek közül 30 párt nem állított jelöltet. Hét szervezet pedig csak egy jelöltet tudott egyáltalán bejelenteni. valasztas2018.jpgAkik közül végül csak 4 lesz rajta a szavazólapon. A többiek vagy el lettek utasítva, vagy visszaléptek. Nyolc olyan párt volt − a már említetteken túl −, amely nem tudott 5 jelöltnél többet bejelenteni sem. Öten voltak olyanok, amelyek elérték vagy legalább megközelítették a 10 jelöltet. Ezeken felül még 11 formáció jelentette be 27-nél kevesebb − de 10-nél több − jelölt indulását. Mindez az jelenti, hogy a jelölteket állítani tudó 75 párból végül 31-nek eleve nem volt esélye sem országos listát állítani. Százötből akkor maradt negyvennégy. De ne ugorjunk rögtön a végére.

A jelöltállítás üteméről, a pártok versenyéről − az idő függvényében − már írtam néhány napja egy bejegyzést, most nézzük ennek végeredményét, vagy inkább az előzetes eredményeket. Nagy hangsúllyal a kisebb pártok "teljesítményére". Összegyűjtöttem a nemrég lezárult jelöltállítás számait, egyéni és listás adatait,  illetve a választás legfontosabb, érdekesebb statisztikáit.

Nézzük először a jelölő szervezetek listáját. Azon túl, hogy melyik közepes és nagyobb párt végül hány jelöltet tudott állítani, érdemes itt is nagyobb figyelmet fordítani a "kisebb pártok" adataira. Különösen a "bejelentett" illetve később "nyilvántartásba vett" jelöltek száma közötti differencia az érdekes.

Összesen (Bejelentve) Indulhat (Nyilvánt.-ba véve) Nem indulhat* Visszautasítási arány
Fidesz-KDNP 106 106 - 0,0%
Jobbik 106 106 - 0,0%
LMP 106 106 - 0,0%
MSZP-P 58 58 - 0,0%
DK 46 46 - 0,0%
Momentum 99 95 4 4,1%
Családok Pártja (CSP) 78 66 12 15,4%
ÖSSZEFOGÁS PÁRT 88 65 23 26,1%
Magyarországi Cigánypárt 82 60 22 26,8%
MIÉP 61 58 3 4,9%
Munkáspárt 71 57 14 19,7%
KÖSSZ 90 53 37 41,1%
HAJRÁ MAGYARORSZÁG! 77 52 25 32,5%
EGYÜTT 51 44 7 13,7%
SZEM (Szegény Emberek) 58 44 14 24,1%
REND PÁRT 73 43 30 41,1%
KÖZÖS NEVEZŐ 93 42 51 54,8%
MEDETE 76 40 36 47,3%
IRÁNYTŰ 87 39 48 55,1%
MKKP 50 39 11 22,0%
SEM 67 38 29 43,3%
EU.ROM 74 36 38 51,3%
Tenni Akarás Mozgalom 58 28 30 51,7%
NET PÁRT 82 27 56 68,3%
FKGP 32 26 6 17,7%
MISZEP 45 24 21 87,5%
A HAZA PÁRTJA 38 23 15 39,5%
EMMO (Elégedett Mo.-ért) 53 23 30 56,6%
NEMZET ÉS BÉKE 54 22 32 59,2%
ÉRTÜNK ÉRTETEK 49 19 30 61,2%
IMA ("A MI PÁRTUNK") 45 18 17 37,7%
LENDÜLETTEL 47 17 30 63,8%
Haladó Magyaro.-ért Párt 41 16 25 61,0%
JÓ ÚT MPP 27 14 13 48,1%
ORIGÓ PÁRT 38 14 24 63,1%
DEMOKRATA PÁRT 37 12 25 67,5%
SZEGÉNYEKÉRT PÁRT 70 12 58 82,9%
Egyenlőség Roma Párt 32 10 22 68,7%
HAZA MINDENKIÉ 43 10 33 76,7%
MOMA 15 9 6 40,0%
HHP 31 8 23 74,1%
KEDN 45 7 38 84,4%
Elégedetlenek Pártja (EP) 33 5 28 84,9%
JMP 28 2 26 92,8%
EMKHHP 29 0 29 100,0%


* Nyilvántartásba vétel elutasítva vagy visszalépett / visszavonva

 (Adatok: saját gyűjtés, valasztas.hu)

A fenti táblázatban láthattuk tehát azon pártok mennyi egyéni jelölttel rendelkeznek, amelyek esetében egyáltalán matematikailag elképzelhető volt, hogy országos listát tudnak állítani. Ezek alapján már nagyjából az is látszik, hogy melyiknek lesz országos listája. (Jelenleg 22 országos lista van nyilvántartásban. Nem mind jogerős.)

Az országos lista állításához két feltételt kell teljesíteni: szükség van 27 egyéni jelöltre, és ezeknek legalább 9 megyében és Budapesten kell megoszlani. Tehát minden listával rendelkező pártnak elméleti szinten az ország felében rendelkeznie kell egyéni képviselőjelöltekkel.

Nemrég az NVI 52 szervezet országos listájának sorrendjéről döntött, sorsolással. Ezekből 13 nemzetiségi lista. Ami azt jelenti, hogy 39 párt jelentett be listát. Többen már eleve az esélytelenség nyugalmával. Az FKGP például ha állított is volna több mint 27 jelöltet, Budapesten akkor sem sikerült volna egyet sem összehozni. Ami azt jelenti, hogy az egyik törvényi feltételnek sem sikerült megfelelni. A legtöbb esetben persze alapból inkább a jelöltek számával volt probléma. De például az Összefogás Párt esetében az Országos Választási Bizottság a párt országos listáját annak ellenére nem vette nyilvántartásba, hogy bőven "megvolt" a szükséges számú jelölt. Méghozzá azért, mert a párt valószínűsíthetően több törvénysértést is elkövetett az ajánlások "gyűjtése" során.

Amennyiben valamelyik rendőrségi nyomozás nem vonja maga után jelöltek − nagyobb számú − visszalépését, vagy legalábbis ezek nem befolyásolják egyik szervezet országos listáját sem, akkor várhatóan 22 országos lista szerepel majd a szavazólapon. Ahogy a másikon pedig 20-30 jelölt, lakhelytől függően.

 

Választókerületi esélylatolgatás...
(stabil bal / balra billenő / stabil jobb / jobbra billenő)

 

Nők aránya a releváns pártok egyéni jelöltjeinek körében

Miután túl sok adat nem áll a rendelkezésünkre, viszont a különböző jelöltek nemét nem nehéz összeírni, így megnéztem a jelentősebb pártok esetén mennyi a nő az egyéni jelöltek körében. (A listás jelöltekre azért nem fordítottam most figyelmet, mert ott az erőviszonyok és egyéb tényezők miatt kiszámíthatatlan hány jelölt kerül be, s hogy ezekből mennyi lesz nő.)

A női egyéni képviselőjelöltek száma:

Fidesz-KDNP 6, Jobbik 8, MSZP-P 11, DK 13, LMP 18.

Persze, ha a listavezetőket nézzük, még egyértelműbb a kép, egy női listavezető vagy miniszterelnök-jelölt van. (Szél Bernadett)

 

És akkor nézzünk még néhány adatot:

  • Most április 8-án tartjuk a 8. többpárti országgyűlési választásokat.
  • Országgyűlési Egyéni Választókerületek (OEVK) száma: 106
  • Az országos listáról kiosztható mandátumok száma: 93
    (Annak függvényében, hogy esetleg melyik nemzetiségi lista nyer kedvezményes mandátumot.)
  • Parlament létszáma: 199
  • Egyéni országgyűlési képviselőjelöltek száma (országosan): 1.719
    (Bármilyen meglepő, négy éve „csak” 1.706 egyéni jelölt volt összesen.
    De a mostani adat még kismértékben változhat, nem minden döntés jogerős.)
  • Eredetileg indulási szándékukat bejelentő jelöltek száma: 3.009
    (Ha ezekkel az előzetes adatokkal számolunk, az azt jelentené, hogy a bejelentett jelöltek 44% százalékát nem vették nyilvántartásba a választási bizottságok! Ez egy igen magas arány.)
  • Független jelöltek száma: 45
  • A választástól már visszalépett 3 független jelölt, valamint összesen negyven párt 62 egyéni jelöltje.
  • Egy választókerületre átlagosan 16,2 jelölt jut.
  • Várhatóan 22 országos lista lesz a szavazólapon. (Még nem mindegyik jogerős.)
  • Szavazókörök száma: 10.286 + 117 (külképviseletek)
  • Több mint 57 ezren jelezték, hogy nemzetiségi listára szavaznának.
  • Több mint 360.000 határon túli magyar állampolgár regisztrálta magát a 2018-as országgyűlési választásokra. (A határidő március 24-én jár le.)
  • Közel 30 ezer külföldön élő, de magyar lakcímmel rendelkező állampolgár jelezte szavazási szándékát valamelyik külképviseletre vonatkozóan.
  • Magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár: 7.938.421 (2018.03.11.)
  • Magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok száma: 360.381 (Ők csak pártlistára szavazhatnak, egyéni jelöltre nem.)  
  • A névjegyzékben összesen 8.298.802 választópolgár szerepel.

És négy hét múlva választások lesznek.


A témához kapcsolódó előző bejegyzésem:

Jelöltállítás 2018
http://bajko-sokoray.blog.hu/2018/03/06/jeloltallitas_556  

 

 

A törvényileg 50 napban meghatározott hivatalos választási kampány első nyilvános megmérettetése lezajlott. Túl vagyunk a kéthetes jelöltállítási időszakon. Ez alapján már viszonylag jó előzetes képet kapunk az április 8-án várható eredményekről. Ha megvizsgáljuk a jelöltállítás ütemét, azt, hogy mely pártoknak milyen gyorsan sikerült felállítania az egyéni jelöltjeit még pontosabb képet kaphatunk a – jelenlegi – erőviszonyokról. Végül, tekintsük át az indulók teljes névsorát és az egyéni jelöltek számát. Parlamenti pártokat, újrázókat, és az utóbbi hónapokban alakult „mikro” és „kamu” pártokat…

Akkor tehát, először megnézzük időrendben hogyan zajlott ez a versenyidőszak.

A Fidesz(-KDNP) – egyfajta erődemonstráció gyanánt – 48 óra alatt vette ezt az akadályt. A legjobb címlistákkal, adatbázissal rendelkezvén gyakorlatilag az utcára sem kellett kimenniük, úgy szedték össze a szükséges ajánlásokat. Még viszonylag ma is nagy aktivistahálózatuknak köszönhetően az időjárási viszontagságok sem jelentettek számukra problémát. Házhoz tudtak menni minden aláírásért. Ez alkalommal a kormánypártok az ajánlások gyűjtését nem erődemonstrációra használták fel, inkább csak le akarták tudni, gyorsan kipipálva ezt a feladatot. Így kísérelve meg üzenni, hogy a kormánypártok támogatottsága töretlen. De ez csak felemás győzelem. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy 40% feletti támogatottsággal rendelkező kormánypárt számára nem jelenthet problémát választókerületenként 500 vagy 1000 aláírás összegyűjtése, akár néhány óra alatt. De mégis, nem volt azért ez a legrosszabb megoldás. Hiszen jó tíz napon át ott virított a táblázat tetején, hogy „Fidesz-KDNP 106 jelölt”.

Miközben 3-4 nappal a jelölési időszak vége előtt még gyakorlatilag az összes ellenzéki pártnak hiányoztak jelöltjei. Hol több, hol kevesebb. (Csütörtök délután: Jobbik 93 jelölt, LMP 76 jelölt, MSZP 55, DK 45.)

jelotek_grafikon2018.png(Adatok: NVI, valasztas.hu)

A felhasznált adatok még csak előzetesek, hiszen sok esetben a választási bizottságok még nem döntöttek minden jelölt nyilvántartásba vételéről. Minél kisebb pártokról van szó, annál nagyobb arányban lehet számítani ezeknek a jelölteknek az esetleges elutasítására. Mindezek ellenére ez az összesítés is elég jó képet adhat a verseny jelenlegi állásáról. (A kisebb pártok lejjebb.)

nagyobbpartok2018.png(Adatok: NVI, valasztas.hu)

Mint az adatokból kiderül végül csak a Fidesz-KDNP, a Jobbik és az LMP tudott minden körzetben jelöltet állítani. Ha összeadjuk az MSZP és a DK jelöltjeit – ők ugye az egyéni körzetekben együttműködnek –, azt látjuk, hogy végül 104 körzetben állítottak jelöltet. Két függetlent pedig támogatásukról biztosítottak (Kész Zoltán, Veszprém és Mellár Tamás, Pécs), nem indítva ellenük jelöltet. A Momentumra és az Együttre majd még a következőkben kitérek. De tegyünk előbb egy kis kitérőt.


Hódmezővásárhely

A jelöltállítási időszak közepén zajlott a Hódmezővásárhelyi polgármester választás. Amelyet – mint ismeretes – Márki-Zay Péter, a volt fideszes, függetlenként induló konzervatív jelölt nyert meg. (Az ellenzéki pártok támogatásával.) De mindenkit óva intenék attól, hogy ez alapján messzemenő következtetéseket vonjon le...

Ennek ellenére, Márki-Zay Péter győzelme viszonylag nagy jelentőséggel bír. Nem csak választástörténeti szempontból, hanem nagy valószínűséggel az áprilisi választás kimenetelére nézve is. Az ellenzéki pártok szimpatizánsait nagyobb arányú részvételre sarkalhatja (ahogy kisebb mértékben a Fidesz híveit is) április 8-án. Annak a ténye, hogy a Fidesz jelöltjét egy erősen nemzeti-konzervatív hagyományokkal rendelkező választókerületben, relatív magas részvétel mellett közel 60%-os eredménnyel meg lehetett verni

De az ellenzék „stratégiáját” tekintve nagy hiba volna a hódmezővásárhelyi helyzetet egy az egyben ráhúzni az országgyűlési választás pártos választókerületeire.

Az újonnan megválasztott polgármester független jelöltként indult. Ami talán ennél is fontosabb, hogy értékrendjét tekintve konzervatív, kereszténydemokrata. Katolikusok egyik vezetője, a helyi közösség elismert tagja. Hét gyermekes családapa. A terület szociológiai jellemzőit nézve Márki-Zay ideális jelölt volt az adott helyen, a megfelelő időben. De nincs országosan 106 ilyen vagy ehhez hasonló jelölt. Párt jelöltjei vannak. Méghozzá – sok esetben igen erősen – különböző ideológiai háttérrel.

Már eldöntött és lehetséges visszalépések ellenére felesleges a majdani végeredményt nézve azt gondolni, hogy az emberek, a szavazók bábok volnának, akiket madzagon lehetne rángatni. A szavazótáborok több esetben igen magas inkompatibilitást mutatnak egymással. (Ami teljesen érthető, hiszen különben nem 5-6 pártról beszélnénk, hanem 2-ről vagy háromról.)

Magyarán, hogyha visszalépne egy adott körzetben egy MSZP-s jelölt egy LMP-s javára – vagy fordítva –, igen magas volna az átszavazásra nem hajlandó szavazók aránya. Kormányváltó hangulat ide vagy oda.

Maradva a példánál, ha valahol szocialista szavazók 25-30%-a nem hajlandó egy LMP-s jelöltre szavazni, vagy másik körzetben a zöld párt támogatóinak közel fele semmiképp sem volna hajlandó az MSZP jelöltjére szavazni, akkor azért érdemes mindenképpen jól meggondolni, hogy egy-egy párt hol lép vissza. Már csak a töredékszavazatok végett is.

De térjünk vissza a jelöltállításra. Nézzünk néhány szereplőt. 


Együtt

Miután a párt magára maradt – és ezzel párhuzamosan a támogatottságuk egy százalék körül mozog – új stratégiára volt szükségük. Ennek célja az lett volna, hogy néhány egyéni jelöltjük egy átfogóbb ellenzéki koordinált indulás keretében váljon közös jelöltté. Így juttatva néhány képviselőt a parlamentbe. Ezzel biztosítva a túlélést. Azonban az Együtt taktikája nem jött be. Hiába a visszalépésekről és összefogásról hangos kommunikáció, hiába az „egyoldalú visszalépések” egyes ellenzéki vezetők javára.

Egyik párt sem akar a Juhász-Szigetvári páros által vezetett formációval együttműködni. A jelöltállítás sikertelensége feltette a pontot az i-re. Hiába lesz meg az Együttnek az országos listája, miután több mint a körzetek felében nincsenek egyéni jelöltjeik, így alapból rengeteg töredékszavazattól esnek el. Összességében a párt számára az 5%-os küszöb még messzebb került, mint ezt két hete még gondolhattuk volna. Ami pedig egy-egy egyéni jelöltjük lehetséges ellenzéki támogatását illeti, egy ilyen forgatókönyv szinte lehetetlenné vált. Miért akarna valaki visszalépni egy olyan párt javára, amely több mint a körzetek felében amúgy sem tud elindulni? Nincs cserealap. A kampány e szakasza megmutatta, hogy a pártnak nincs valós támogatottsága. A jelöltállítási szakasz lezárultával az Együttnek „papírja van” arról, hogy nem érdemes rájuk szavazni. Minden az Együttre adott voks elveszett szavazat! (Vagy ha úgy jobban tetszik: szavazat a kormány maradása mellett.)


Momentum

Ahogy már jeleztem, nem szeretnék most minden pártra kitérni, a nagyobb támogatottsággal rendelkezőkre sem. De ennek ellenére mégis, néhány mondat erejéig mindenképpen érdemes a Momentummal foglalkozni. Mert annak ellenére, hogy nagyon nehezen indultak be, végül úgy tűnik, közel 100 körzetben tudnak majd egyéni jelöltet állítani. Ami nem kis teljesítmény. Persze ennek ellenére a parlamentbe jutási esélyeik nem nőttek túl nagy mértékben. Hiszen nagyon kevés az ismert politikusuk, jelöltjük. (A KOM által eddig közzétett öt körzetre vonatkozó kutatási adatok is azt mutatják, hogy a momentum egyéni jelöltjei jellemzően 2-5%-os támogatottságra számíthatnak áprilisban.) Ha pedig a listás bejutás lehetőségét vizsgáljuk, a választási küszöbtől nagyon messze vannak. (1-2%-on állnak, kutatástól függően.) Kérdés, hogy tényleg nyitottak-e az LMP-vel való együttműködésre? S ha igen, az milyen formában fog megvalósulni.  


Létező és kevésbé létező kispártok, mikropártok

Látva ezt a rengeteg jelölő szervezetet, nem tudtam kihagyni, hogy ne nézzek körül ezek tájékán is. De nem fogok most velük hosszabban foglalkozni, csupán az érdekesség kedvéért összegyűjtöttem, hogy melyikük mennyi jelölttel próbálkozik. A táblázatban azok szerepelnek, amelyek néhány nappal ezelőtt már rendelkeztek jelentősebb számú bejelentett jelölttel. A lista így is hosszú. És kicsit érthetetlen is számomra. Ezek túlnyomó többsége ugyanis soha nem fejtett ki valós politikai tevékenységet. Ráadásul egy jó részük csak az utóbbi fél évben alakult. Mégsem túl aktívak. Ebből arra lehet következtetni, hogy nagy részük csupán a kampánytámogatás megszerzése érdekében indult. (Ami felveti annak kérdését, hogy nem hallottak a törvénymódosításról? Aminek következtében azon pártoknak, amelyek nem érik el listán az 1%-ot vissza kell fizetni a kapott támogatást...)

A lenti adatsorban nem csak a bejelentett illetve nyilvántartásba vett jelöltek szerepelnek. Hanem azok is, amelyeket már most visszautasítottak a választási bizottságok. Mert az volt a cél, hogy a bejelentett jelöltek hirtelen növekedését érzékeltessem. Ha majd eldőlt, hogy végül mennyi jelöltjüket veszik ténylegesen nyilvántartásba – még inkább, ha már tudjuk, hogy mennyi szavazatot kaptak – érdemes majd még foglalkozni velük. (Négy évvel ezelőtt 14 parlamenten kívüli párt tudott országos listát állítani. Ennek ellenére a „kispártok” összesen, együtt nem szerezték meg a szavazatok 5%-át!)

Jelölő szervezetek 2018.03.02. 2018.03.06.
A HAZA PÁRTJA 11 37
DEMOKRATA PÁRT 3 37
ERP (EGYENLŐSÉG ROMA PÁRT) 18 32
ELÉGEDETLENEK PÁRTJA 30 33
EMMO 13 52
ÉRTÜNK ÉRTETEK 8 50
EU.ROM 19 74
ECDP 9 24
FKGP 6 32
HAJRÁ MAGYARORSZÁG! 12 76
HALADÓ MO.-ÉRT PÁRT (HAM) 9 41
HHP 11 30
HAZA MINDENKIÉ 22 43
IRÁNYTŰ 20 87
JÓ ÚT MPP 9 27
JMP 11 28
KÖSSZ 30 90
KÖZÖS NEVEZŐ 36 93
KEDN 14 45
LENDÜLETTEL 8 45
MKKP 5 50
MIÉP 13 61
Munkáspárt 34 71
MAGYARORSZÁGÉRT DEMOKRATIKUS PÁRT 10 26
MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT (MCP) 49 82
MEDETE (MO.-ON ÉLŐ DOLG. ÉS TANULÓ EMB. P.) 22 76
MISZEP 14 46
MOMA 7 15
NEMZET ÉS BÉKE 12 53
NET PÁRT 34 81
OXIGÉN PÁRT 15 18
ÖSSZEFOGÁS PÁRT 40 87
REND PÁRT 28 73
SEM (SPORTOS ÉS EGÉSZSÉGES MO.-ÉRT P.) 18 66
SZEM PÁRT 34 56
TENNI AKARÁS MOZGALOM 21 58
ÚMF  4 18


  (Forrás: NVI, valasztas.hu)

MIÉP-Munkáspárt

Érdekes színfoltja a mostani jelöltállítási időszaknak a Munkáspárt és a MIÉP – támogatottságukon messze túlmutató – relatív sok egyéni jelöltje. A két szélsőséges párt „jó teljesítménye” két tényezőre vezethető vissza. Vagy arról van szó, hogy a közép felé tendáló nagyobb pártok túl sok helyet hagytak a széleken, és ennek köszönhető a Munkáspárt 71, illetve a MIÉP 61 egyéni jelöltje. (Ezek a jelöltek még jórészt nincsenek nyilvántartásba véve, így a számok végül változhatnak.) Vagy arról van szó – és én hajlok efelé –, hogy az egyiknek a szocialisták nyúltak a hóna alá, a másiknak pedig Fideszes körök segítettek ennyi jelöltet felállítani. Azért, hogy ezzel egymást, vagyis a MIÉP a Fideszt, a Munkáspárt pedig az MSZP-t gyengítse. Április 8-án este ebben a kérdésben is tisztábban látunk majd.


LMP – MSZP egyeztetések

A következő néhány napban fog eldőlni, hogy a szocialisták és a Lehet Más a Politika között milyen visszalépésekre kerülhet sor. Másról már nem igazán lehet tárgyalni, hiszen a közös lista lehetősége a jelölés határidejének lejártával már nem opció. Az LMP mind a 106 körzetben sikeresen állított jelöltet. Azonban az MSZP a DK-val kötött egyezség – illetve két független jelölt javára történő visszalépés – után végül 58 körzetben állított jelöltet. Közvetlenül ezekről lehet beszélni. Véleményem szerint közepesen nagy jelentőségük lehet a választás kimenetele szempontjából ezeknek a z egyeztetéseknek. Ne feledjük, hogy a két párt szavazótábora csak korlátozott mértékben kompatibilis egymással. Jóslásokba nem bocsátkoznék, de furcsállnám, ha ezek a kölcsönös visszalépések széleskörűek lennének. (Még akkor sem, ha az MSZP-n keresztül esetleg a DK is bekerülne ebbe az alkuba.) Meglátjuk. A szavazólapok nyomtatásáig azért még van némi idő.

 

106valasztokerulet_2018a.png

 A 106 egyéni választókerület

valasztas_6536_5599_150.pngEgy demokratikus politikai rendszert, vagy például egy demokratikus választást több fontos tényező is befolyásol, ezek közül a választási rendszer csak egy.*

Szóval, rengeteget hallani az elmúlt hetekben, hónapokban hogy „igazságos választási rendszer”? Nem tudom létezik-e ilyen. Mindenesetre, elég furcsán hangzik.

Amennyiben egy arányosabb rendszerről beszélünk, egy olyan rendszerről, amely a mandátumkiosztás eredményeképpen jobban tükrözi a szavazók akaratát, megoszlását – azt már érdemes megfontolni, arról már érdemes értekezni. (Bevezetőként: a magyar választási rendszer változásairól itt írtam hosszabban.)

Természetesen az egész kérdés pusztán elméleti, hiszen – fél évvel a választások előtt – a kormánypártokban semmilyen szándék nem mutatkozik a választási rendszer tényleges reformjára, módosítására. Ezt jól jelzi, hogy az ellenzéki pártok "javaslatát" még a parlamenti bizottságon sem engedték át. (A nemrég elfogadott kampányfinanszírozással kapcsolatos kisebb módosítások érdemben nem befolyásolják a mandátumok kiosztását, vagy azok arányát. Így ezek nem tartoznak ide.)

Ennek ellenére tegyük fel mégis, hogy szeretnénk megalkotni, összerakni; papírra vetni egy új választási rendszert a Magyar Országgyűlés tagjainak megválasztására.

nvb2016feb_400.jpg
Ülésezik a Nemzeti Választási Bizottság (2016. feb.)
(Forrás: index.hu)

Mennyünk sorra, lépésről lépésre. Először érdemes eldönteni, hogy alapvetően milyen típusú rendszert volna érdemes választani. Egy többségit, tisztán arányosat (annak valamelyik variációját), vagy egy vegyes szisztémát?

Közben még ezen a ponton felmerülhet a kérdés, hogy a „rendszerünk” egy vagy kétfordulós legyen-e? Ez igazából majd adja magát. Leginkább az adott rendszer alaptípusától függ, illetve annak logikájától. Például egy „tisztán” arányos rendszer esetén nincs értelme kétfordulós választást tartani, míg egy abszolút többségi esetén mindenképpen. Ebből következik, hogy egy vegyes rendszernél – legalább részben – szükség van második fordulóra is. De térjünk vissza az alaptípusokhoz.

Ha a nagyobb arányosság a cél, semmiképpen nem érdemes a többségi – angolszász – rendszerek közül választatni (vagy ebbe az irányba elmozdulni). Mindegy, hogy egyszerű vagy abszolút többségi rendszerről van szó, ezek mindenképpen aránytalanabb eredményt hoznak, mint bármely listás, több mandátumos megoldás. Így maradnak ezek a különböző arányos (listás, egy vagy több mandátumos, nyitott vagy zárt listás) rendszerek, illetve harmadik lehetőségként ezeknek egyfajta kombinációja, egy vegyes rendszer.

A tisztán arányos, listás rendszereket nagyon hasznosnak tartom például az európai képviselők megválasztásánál, vagy egy elnökválasztás esetén, de egy nemzeti parlament tagjainak választása már nem ebbe a körbe tartozik. Nem egy érzelmi attitűdtől vezérelve írom ezt, hanem technikai okokból. Hogy maradjak a példánál. Az Európai Parlamentben nem függ a végrehajtó hatalom összetétele közvetlenül egy-egy ország delegáltjainak összetételétől. Vagyis az, hogy a kiküldött – esetünkben – 21 magyar képviselő milyen arányban Fideszes, vagy MSZP-s, LMP-es stb., az nem befolyásolja közvetlenül a kormányképességet. Nem kell koalíciót a magyar képviselőkből összehozni, nincs szükség kormánytöbbségre. A képviselők beülnek a különböző európai frakciók valamelyikébe. (Ezek egyeznek meg egymással, de tulajdonképpen nem a végrehajtó hatalomról, inkább a ház elnökéről. A Bizottság elnökének kiválasztása elsősorban más fórumokon történik.)

Az országgyűlési választások után viszont igen is kell egy kormányt alakítani. Stabil többséggel. És ezt egy arányosabb – talán demokratikusabb – választási rendszer esetén is figyelembe kell venni. De erre még lejjebb kitérek.

Az EP mandátumok közvetlenül az országhoz, nemzethez köthetőek, nem egy régióhoz, vagy választókerülethez. Az országot képviselik, nem csak egy csoportot. Míg a magyar országgyűlési képviselők esetén célszerű, ha egy részük egy-egy várost, vagy körzetet közvetlenül is képvisel az országházban. Területi, vagy regionális alapon. Ezáltal is egy kapcsolat létrehozva választó és választott között.

De az egyéni képviselők talán legfontosabb szerepe mégis a kormányzóképesség megteremtésében, elősegítésében van. Egy megfelelő rendszer esetén csak kis mértékben, annyira torzítva az arányokat amennyire minimális szinten szükséges.

Mielőtt tovább megyünk, vessünk egy pillantást az arányos (és vegyes) rendszerek legtöbbjében fellelhető, talán legnagyobb aránytalansági tényezőre. A bejutási vagy választási küszöbre.

A választási küszöb véleményem szerint az arányosság szempontjából az abszolút legfontosabb kérdés. És egy ideálisabb politikai kultúra keretei között az arányosság kérdését, egy ilyen elmélkedést, vagy társadalmi vitát itt volna érdemes elkezdeni. Mert egy reformot – véleményem szerint – a küszöb eltörlésével kellene kezdeni...

Egy jogilag szabályozott (explicit) választási küszöb nem csak torzítja a választások eredményét, de egyéb, sokrétű negatív hatása is van. Mind politikai, mind kulturális, mind társadalmi szempontból. Az egész politikai rendszerre hatással van: akadályozza a részvételt, a rekrutációt, és a politikai sokszínűséget. Beszűkítve a politikai teret. A parlamentet valami bevehetetlen, vagy szinte bevehetetlen várként állítva be. Már ezzel is akadályozva új politikai szereplők megjelenését, integrálódását. A régiek cseréjét.

Arról nem is beszélve, hogy a küszöb és annak a közvélemény-kutatásokon keresztül gyakorolt hatása sok esetben felveti a demokratikus deficit kérdését. (A problémát leegyszerűsítve: ki akar szavazni egy 4%-os pártra, ha a küszöb 5%? De a felmérések, pártpreferencia-kutatások átlagos hibahatára 3%! Vagyis a példánál maradva, lehet, hogy az a "4%-os párt" a valóságban a választást megelőzően, az utolsó közvélemény-kutatások megjelenése előtt 5-6% állt. De végül nem jut be, mert ezt mondták róla. Így válik több százezer szavazat semmissé.)

Azt se felejtsük el, hogy gyakorlatilag minden rendszerben létezik implicit küszöb. Természetes küszöb. Ami elsősorban a kiosztható mandátumok számától függ. 

Például, egy 200 fős parlament esetén – amelybe a képviselők olyan 45%-t választják közvetlenül – a természetes bejutási küszöb a listás szavazatok 1,1%-a. Ideális esetben ennyivel lenne megszerezhető egy mandátum az országos listáról. Ez egy számomra igen fontos téma, igen hosszan tudnék erről értekezni. Most lépjünk tovább.

Ahhoz tehát, hogy a „rendszerünk” arányosabb legyen, de továbbra is működőképes, stabil parlamentet eredményezzen, egy jogi küszöb nélküli, vegyes rendszerre van szükségünk.

Nem is volna érdemes átalakítani minden tekintetben a mostani, vagy inkább az elmúlt évtizedekben fennálló rendszert, de mindenképpen komolyan változtatni kellene rajta, kiemeltképpen a mandátumarányokon.

A rendszerváltást követő 20 évben is meghatározó volt a rendszer torzító hatása, azonban a 2011-es törvénymódosítással végképp átestünk a ló túloldalára. Ahogy mondani szokták.

2014-től 386-ból 199 képviselő lett. A 176 egyéni mandátumból pedig 106. Ezzel az egyéni képviselők aránya közel 10%-kal megnőtt. Az eddigi 45,6%-ról 53,3%-ra. Ez jelentős változás. és mint már kifejtettem, már előtte is a győztes felé lejtett a pálya.

Ideálisabbnak tartanám – a mostani, illetve az előző állapothoz képest – az egyéni körzetek számának csökkentését. Arányukat 30%-ban, esetleg akörül határozva meg. Számukat pedig 50-80 mandátum közé tenném.

 

egyeni2014.png
Az egyéni körzetek győztesei (2014)
Narancs:  Fidesz-KDNP / Piros: MSZP-Együtt-DK-PM-MLP
(Forrás: NVI, valasztas.hu)

Az egyéni körzetek számának csökkentéséhez azonban szükség van még egy fontos lépére, mégpedig a parlament létszámának bizonyos szintű emelésére. Ahhoz, hogy ne csökkenjen az egyéni körzetek száma egy minimális szint alá, meg kell növelni a parlamenti képviselők számát. Az ideális létszám – amennyiben 50-80 egyéni körzettel számolunk – 250-280 közé tehető.

Hogy teljesen érthető legyen: azért van szükség az egyéni körzetek számának „szinten tartására”, mert az ország tagoltságát, tulajdonságait tekintve nem volna életszerű, hogy ha csak – mondjuk – 25 vagy 30 körzetre, választókerületre osztanánk.

Ahhoz pedig, hogy legalább 50, vagy mondjuk, 80 egyéni körzetet alkalmazhassunk, és mégis a listás mandátumok legyenek megfelelő többségben; 250-280 fős parlament kell. (Egy ilyen mértékű emelés egyéb okokból sem lenne rossz, de ez egy másik téma.) 

Fontos tényező a második forduló visszaállítása. Nem csak azért, mert ez az egyéni képviselőknek az abszolút többséggel történő megválasztása nagyobb legitimációt biztosít, szembe az egyszerű többségivel. Hanem, mert a második forduló léte hozzájárul a későbbi kormányzóképességhez, illetve jobb lehetőséget biztosít a pártok összefogására.

Nem érintettem eddig a töredékszavazatok és a kompenzáció kérdését. Ezzel kapcsolatban itt most elég annyit megállapítani, hogy a mostani megoldás nem más, mint – egy  nem túl elegáns – kiskapu a domináns párt számára,hogy többletmandátumokhoz juthasson. Viszonylag jól működött 20 évig az előző módszer. Azt volna érdemes alkalmazni, immáron egy országos listára. A mandátumok kiosztására pedig a szintén jól bevált D'Hondt-módszert javasolnám. 

Véleményem szerint elengedhetetlen egy új rendszer esetén megváltoztatni a jelölés és a kampányfinanszírozás szabályait. Ezek a témák minimum önálló bejegyzést érdemelnének… Most nagy vonalakban csak annyit, hogy a jelölés átláthatatlan és visszaélésekre ad lehetőséget. Míg a kampánytámogatási rendszer elszámolási oldala, követelményei önmagukban is nevetségesek. Az eddigi rendszer rosszul vizsgázott. Nem megfelelő. Érdemben kell megváltoztatni. (A pártvezetők egyéni felelőssége önmagában kevés, ha mindeközben el lehet számolni több százmillió forintot két-három tételben, semmit mondó  tartalommal.)

Az új, 2014-ben hatályos szabályok összekapcsolták a jelölés folyamatát és eredményét a pártok anyagi érdekeivel. Ez veszélyes és egyszersmind növeli az egyenlőtlenségeket. Ilyen összefüggésben érdemes lehet a rendszerváltás óta alkalmazott módszereket összevetni, és ez alapján szabályozni ezt a választástechnikai elemet. Két részletet emelnék ki ezzel összefüggésben. Az egyik, hogy az ajánlóívek nem jelentenek jó megoldást. Sem adatkezelési, sem technikai szempontból. A másik, hogy a többes jelölés ötletében azonban „van fantázia”. Érdemes foglalkozni vele. Demokratikusabb, pártok és választók szempontjából egyaránt. Valamivel több jelöltet eredményez, mint „egyes jelölés” lehetősége, ezzel párhuzamosan jobban el is rejti a választó preferenciáját. Ezzel is segítve a választás titkosságát… Összességében jobb feltétételeket jelenthet a valós, demokratikus versenyhez.

Olyan jelölési eljárást javasolnék, ami egyfajta kombinációja a hosszú évekig működő ajánlószelvényes megoldásnak, és a többes jelölés lehetőségének. Minden választópolgárnak a törvényen keresztül megadnám azt a lehetőséget, hogy három egyéni jelöltet támogasson. Ehhez kapna minden választó három cetlit, amire már csak a jelölt nevét, pártállását kellene feltüntetni.

A választó adja a támogatást közvetlenül, papírral és aláírással. De nem kell, hogy az adatai tényleg szerepeljenek rajta. Elég csak egy szám és egy vonalkód. Egyszerű és biztonságosabb.

Az egyéb tényezőket tekintve, az aktív választójog korhatárát mindenképpen csökkenteném 16 évre. Míg a passzívat, a választhatóságra vonatkozó jogot csak később, a mostani 18 éves kortól adnám meg. (Az ezzel kapcsolatos minták, példák és viták egy másik bejegyzést igényelnek. Ezt most szintén kihagyom.)

Változtatni kell a választás idején külföldön tartózkodó – hazai lakcímmel rendelkező – állampolgárok szavazási rendjén, és feltételein. Illetve szükséges a határon túli magyarok számára is néhány egyéni körzetet kijelölni. (Román, vagy francia mintára.) Hogy ne csak listán szavazhassanak. Számukra is személyesebbé kell tenni a választást. Ez a közösség érdeke is. Ezzel párhuzamosan érdemes az anyaországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó választópolgárok számára is megadni a levélszavazás lehetőségét. Tehát, meg kell teremteni az egyenlő feltételeket minden magyar állampolgár számára.

Itt jegyezném meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben a határon túli magyarok szavazatai – részben azért, mert csak listára szavazhattak – minimális szinten befolyásolják a választás végeredményét. 
Ettől függetlenül meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy az egyik választói csoport privilegizált egy másik, hozzá egyébként hasonlóval szemben. (Most nem foglalkozva azzal, hogy az egyik csoport tagjai esetén biztosan nem beszélhetünk arról, hogy önként mentek volna "külföldre". Míg a másik csoporttal kapcsolatban felhozható az érvek egyikeként, hogy az adott választók „önként” vannak távol a választás napján.)    

Némileg változtatnék a választási bizottságok felépítésén, összetételén is. A bizottságokban – így a Nemzeti Választási Bizottságban is – több teret engedve a demokratikus szemléletnek. Alsóbb szinten akár lehetőséget biztosítva a civil szervezeteknek is, megadva a lehetőséget a szavazatszámláló bizottságokban való részvételre...

Összefoglalásként. A közel 10 milliós Magyarországon, valamivel több mint nyolcmillió választópolgár mellett, a hagyományokat is figyelembe véve egy olyan vegyes választási rendszert tartanék célszerűnek, amely nagyban nem tér el a mostanitól, viszont több listás – arányosan megszerezhető – mandátumot tartalmaz, mint a többségi elv alapján megszerezhető egyéni mandátumot.


A legfontosabb módosítások:

  • Jelölési folyamat átalakítása (max. 3 jelölés választónként)
  • Választási küszöb eltörlése (természetes küszöb 1% körül)
  • Egyéni mandátumok arányának csökkentése (30%)
  • Megfelelő számú új választókerületek kialakítása
  • Egyszerű helyett "abszolút többségi" egyéni választás
  • A második forduló visszaállítása
  • A győztes jelölteknek járó töredékszavazatok megszüntetése
  • Átláthatóbb kampánytámogatási rendszer

 

Ha szigorúan vesszük, nem új választási rendszerre van szükségünk. Hanem olyan módosításokra, amelyek által egy a hazai sajátosságoknak megfelelő, jól hangolt vegyes választási rendszert kapunk.

Amely „arányosabb” parlamentet, de mégis stabilitást, és kormányképes többséget eredményez. 

 

az_uj_kossuth_ter_felulnezetbol.jpg

* Ilyenek még a médiakörnyezet, a pártok aktivitása, a politikai kultúra általában, vagy például a választói részvétel. És még sorolhatnánk a különböző tényezőket, amelyek közvetve, vagy közvetlenül hatással vannak.


"Az új alaptörvényben, illetve választási eljárásban és szabályokban történt változtatások kisebb vagy nagyobb mértékben, de mind a pártrendszer domináns pártját juttatják előnyhöz. Közvetlenül segítik a mostani kormánypártokat a minél nagyobb arányú mandátumszerzésben."

A magyar választási rendszer változásai (2010-2014)
http://bajko-sokoray.blog.hu/2017/03/24/a_magyar_valasztasi_rendszer_valtozasai_2010