A következőkben alapvetően két forrásból gyűjtött választókerületi adatokat hasonlítok össze egymással. Ezekhez jönnek hozzá harmadikként a KOM által rendelt választókerületi kutatásokból az eddig – összesen tervezett 19-ből – elkészült 16 körzet eredményei. Mivel a kireszavazzunk.hu (Iránytű Intézet) és taktikaiszavazas.hu (Sanyó Ádám) becslései kiterjednek mind a 106 választókerületre, így elsősorban ezekkel foglalkozom. A Közös Ország Mozgalom által rendelt – Závecz és Medián – kutatások most inkább felvezetésként szolgálnak majd.

Fontos megjegyezni, hogy mindhárom esetben kicsit mások a szempontok és részben más a módszertan is. De ennek ellenére – ha nem is tudományos megfontolásból – de mindenképpen érdemes végigböngészni a különböző körzetek adatait. Esetleg összehasonlítva a KOM becsléseivel is.

De mielőtt rátérnénk a mostani poszt valódi témájára – az egyéni jelöltekre – nézzük meg, hogy mennyire mérik a közvélemény-kutatók az ellenzéki pártokat országosan. Hogy melyik párt megközelítőleg hány százalékra számíthat a listákat tekintve. Legyen ez a kiindulási alap.

• MSZP-P 11-18%
• LMP 8-10%
• Jobbik 14-18%
• DK 5-8%
• Momentum 1-3%
• Együtt 0-1%

(Adatok: Medián, Publicus, Republikon, Századvég, Závecz) 

A Közös Ország Mozgalom által rendelt választókerületi kutatások

(Adatok: Závecz/Medián, kozosorszagmozgalom.hu)

Mielőtt kitérünk tehát mind a 106 körzetre, nem árt néhány kitételt tenni. Mint már utaltam rá, mind a három forrás esetén más a megközelítés. Ennek következtében mindegyiknek meg is van a maga gyengéje. A KOM elsősorban a széleskörű ellenzéki összefogás hatékonyságát kívánja bizonyítani. Az Iránytű – mint Jobbik közeli „intézet” – legfőképp azt tűzte ki célul, hogy minél több körzetben jelezhesse előre a Jobbikos jelölt várható győzelmét, ezzel is bátorítva a szavazókat. Ennek megfelelően a Jobbik jelöltjeit – finoman fogalmazva – eléggé felfelé súlyozták, ahogy ezzel párhuzamosan az LMP eredményét pedig durván lehúzzák. A taktikaiszavazas.hu – ahogy neve is mutatja – az összefogástól függetlenül ösztönzi a választópolgárokat a „legerősebb” ellenzéki jelölt támogatására. A tézisek, célok – akarva, akaratlanul – valamilyen mértékben mind befolyásolják az eredményeket.

A taktikaiszavazas.hu esetén sokkal kevésbé beszélhetünk elfogultságról, mint a készítő informatikus hátterének egyértelmű hatásáról. Nem számol elégé a polgárokkal, más szempontból közelíti meg a kérdést, mint egy társadalomtudós. Az oldal adatai túlságosan a 2014-es választási eredményekre épülnek.

Mindezeken felül azt is figyelembe kell venni, hogy míg a Závecz/Medián kutatások, illetve a taktikaiszavazas.hu közvetlenül az egyéni jelöltekre koncentrál, addig a kireszavazzunk.hu inkább a körzetekben mérhető általános a pártpreferencia adatokat tünteti fel, és csak felsorolja a jelölteket. Ezek alapján lehet aztán kalkulálni. (Nem árt például összeadni az MSZP és a DK támogatottságát, hiszen nincs olyan körzet, ahol egymás ellen indulnának. Én ezt szándékosan nem tettem meg, ha már körzetre vonatkozó pártpreferenciák állnak a rendelkezésünkre...)

Budapest

A Párbeszéd eredetileg végig szerepelt az adatsorban, de miután eleve csak az egyik becslés kezeli külön a pártot az MSZP-től, – illetve, ezen számok is azt mutatták, hogy a P támogatottsága szinte mérhetetlen – így a vidéki adataikat helyszűke miatt végül nem tüntetem fel. (Két vidéki körzetben értek el két százalékot, egyben négyet, de ezeket is hibahatáron belül. A kireszavazzunk.hu adatait összesítve a párt egyéni körzetekben átlagosan 0,5%-os támogatottsággal rendelkezik. Ez önmagában sok mindent elárul. Budapesten még van a Perbeszéd támogatottságának némi relevanciája, ezért ott – mint feljebb látható – benne hagytam a táblázatban az adataikat.) 

Bács-Kiskun megye, Baranya megye, Békés megye,
Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Csongrád megye

Fejér megye, Győr-Moson-Sopron megye, Hajdú-Bihar megye,
Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Komárom-Esztergom megye

Nógrád megye, Pest megye, Somogy megye,
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Tolna megye, Vas megye, Veszprém megye, Zala megye

 
Láthatjuk, hogy az ellenzék erősen megosztott. Az elmúlt fél évben három, sok szempontból egyenértékű ellenzéki „pólus” állt fel a választásokra. Az MSZP és a Párbeszéd együttműködésben a DK-val (mellettük a Liberálisokkal és a Szolidaritással), az LMP az Új Kezdettel, illetve a Jobbik.

Ennek a három csoportosulásnak – ahogy a támogatottságuk is sok helyen egy sávban mozog, úgy – van esélye az ellenzéki oldalon az egyéni mandátumok megszerzésére.

Érdekes módon az LMP kompatibilitása, integráló ereje a legnagyobb. Ami valószínűleg centrum helyzetére, illetve viszonylag alacsony elutasítottságára vezethető vissza. (Persze, e két tényező között is eleve van összefüggés.) Ezzel magyarázható, hogy az esetek nagy részében akkor is az LMP-s a legesélyesebb jelölt egy-egy körzetben, ha eredetileg a 3-4-5 ellenzéki jelölt indulása esetén nem ő vezetett, csak második, vagy harmadik.

Azt is látnunk kell, hogy az egyéni körzetekben mért és számolt támogatottsági adatok több tekintetben is látványosan alátámasztják az országosan reprezentatív pártpreferenciákra (vagyis listás erőviszonyokra) vonatkozó közvélemény-kutatásokat.

Mind az Együtt, mind a Momentum esetében az egyéni körzetek számai is azt erősítik meg, hogy ezen pártok számára nagyon messze van az 5%-os választási küszöb. Annyiban van különbség csupán közöttük, hogy míg a Momentumnak van lehetősége részt venni választási együttműködésben, – és többek között a viszonylag sok egyéni jelöltjüknek köszönhetően – van politikai értelemben vett cserealapja. Addig az Együtt egy százalékos népszerűségével, és megmaradt 43 jelöltjével – mondhatni – elszigetelődött, reménytelen helyzetbe került.  

A közvélemény-kutatások, becslések alapján kijelenthetjük, hogy egyéni választókerületi győzelemre egyedül a Fidesz-KDNP, az MSZP-P, az LMP, a Jobbik és a DK jelöltjei valamint a két – ellenzék által támogatott – független jelölt lehet képes. (Országosan több mint ezer jelölt indul az esélytelenség teljes nyugalmával.)  

A Republikon Intézet március 19-én közreadott elemzésében az alábbi körzeteket jelöli meg a baloldal, illetve az LMP számára „nyerhető” körzetként.
A választókerületek sorrendje az esély nagyságát fejezi ki, a lista elején azok a körzetek, ahol a legnagyobb az esélye az ellenzéki jelöltnek a győzelemre:

• Budapest 7. (XIII. kerület)
• Csongrád 1. (Szeged)
• Budapest 8. (XIV. kerület)
• Budapest 11. (IV. kerület)
• Budapest 5. (VII. kerület)
• Baranya 1. (Pécs)
• Budapest 9. (X. kerület)
• Budapest 10. (III. kerület)
• Pest 2. (Budakeszi)
• Baranya 2. (Pécs)
• Budapest 15. (XVIII. kerület)
• Budapest 16. (XX. kerület)
• Budapest 4. (II. kerület)
• Budapest 6. (VIII. kerület)
• Budapest 13. (XVI. kerület)
• Pest 8. (Szigetszentmiklós)
• Budapest 2. (XI. kerület)
• Komárom-Esztergom 1. (Tatabánya)
• Budapest 12. (XV. kerület)
• Pest 1. (Érd)
• Budapest 18. (XXII. kerület)
• Pest 5. (Dunakeszi)
• Budapest 3. (XII. kerület)
• Budapest 17. (XXI. kerület)
• Veszprém 1. (Veszprém)
• Csongrád 2. (Szeged)
• Vas 1. (Szombathely)
• Fejér 1. (Székesfehérvár)
• Budapest 1. (I.-V. kerület)
• Békés 1. (Békéscsaba)
• Tolna 1. (Szekszárd)
• Somogy 1. (Kaposvár)
• Budapest 14. (XVII. kerület)
• Pest 7. (Vecsés)

Ugyan csak ez a Republikon elemzés emel ki néhány választókerületet, amelyekben véleményük szerint a Jobbik jelöltje esélyes. Íme:

• Heves 2. (Gyöngyös)
• Heves 3. (Hatvan)
• Borsod 6. (Tiszaújváros)
• Jász-Nagykun-Szolnok 4. (Törökszentmiklós)
• Jász-Nagykun-Szolnok 2. (Jászberény)
• Pest 12. (Cegléd)
• Veszprém 3. (Tapolca)

Mint már utaltam rá a fenti összehasonlítás tudományos értelemben nem áll túl stabil lábakon. Eleve, mint már kifejtettem, az egyik adatsor egyértelműen a Jobbik jelöltejit "favorizálja", az LMP-t pedig lehúzza. Ehhez még hozzáveszünk egyéb tényezőket, mint pl. a „titkolózó szavazók” egyes helyeken kiemelkedően magas arányát, vagy a választók lehetséges mozgását a következő hetekben, máris árnyaltabb képet kapunk. A fentieket inkább érdekességként, esetleg kiindulópontként érdemes kezelni.

Megkísérelhetjük ezek alapján mérlegelni, hogy esetleg mi magunknak melyik jelöltre érdemes szavaznunk április 8-án. De ezek az adatok önmagukban nem feltétlenül elégségesek ehhez.  Az egyes jelöltek támogatottsága az esetleges visszalépések következtében is változhat. Ilyenkor valószínűleg nagymértékben borul egy-egy választókerület erősorrendje is.

És azt is érdemes figyelembe venni, hogy a KOM által rendelt, már elkészült tizenhat kutatás nem éppen az egyesület álláspontját – „az összefogást mindenhol, mindenáron” koncepciót – látszik alátámasztani. Nem biztos, hogy minden választókerületben megfelelő megoldás a teljes koordináció. Itt van például a „Jobbik-probléma”, amiről sokan szeretnek megfeledkezni. De attól még létezik. Erre most nem térnék ki részletesen, de a lényeg, hogy érdemes azon elgondolkodni, hogy a Jobbik jelöltjeinek visszalépése esetén a szavazóik nem biztos, hogy oda állnának majd, mint ahová azt sokan gondolják. Ahogy ez más pártok vonatkozásában is igaz lehet. Hiszen az emberek nem bábok. Nem lehet őket csak úgy rángatni.

A témához kapcsolódó előző bejegyzéseim:

Jelöltállítási és egyéb statisztikák (2018)

http://bajko-sokoray.blog.hu/2018/03/11/jeloltallitasi_es_egyeb_statisztikak

Jelöltállítás 2018
http://bajko-sokoray.blog.hu/2018/03/06/jeloltallitas_556  

A 2018-as magyar országgyűlési választásokra összesen 105 jelölő szervezet vetette nyilvántartásba magát a Nemzeti Választási Irodánál (NVI). Ezek közül 30 párt nem állított jelöltet. Hét szervezet pedig csak egy jelöltet tudott egyáltalán bejelenteni. Akik közül végül csak 4 lesz rajta a szavazólapon. A többiek vagy el lettek utasítva, vagy visszaléptek. Nyolc olyan párt volt − a már említetteken túl −, amely nem tudott 5 jelöltnél többet bejelenteni sem. Öten voltak olyanok, amelyek elérték vagy legalább megközelítették a 10 jelöltet. Ezeken felül még 11 formáció jelentette be 27-nél kevesebb − de 10-nél több − jelölt indulását. Mindez az jelenti, hogy a jelölteket állítani tudó 75 párból végül 31-nek eleve nem volt esélye sem országos listát állítani. Százötből akkor maradt negyvennégy. De ne ugorjunk rögtön a végére.

A jelöltállítás üteméről, a pártok versenyéről − az idő függvényében − már írtam néhány napja egy bejegyzést, most nézzük ennek végeredményét, vagy inkább az előzetes eredményeket. Nagy hangsúllyal a kisebb pártok "teljesítményére". Összegyűjtöttem a nemrég lezárult jelöltállítás számait, egyéni és listás adatait,  illetve a választás legfontosabb, érdekesebb statisztikáit.

Nézzük először a jelölő szervezetek listáját. Azon túl, hogy melyik közepes és nagyobb párt végül hány jelöltet tudott állítani, érdemes itt is nagyobb figyelmet fordítani a "kisebb pártok" adataira. Különösen a "bejelentett" illetve később "nyilvántartásba vett" jelöltek száma közötti differencia az érdekes.

* Nyilvántartásba vétel elutasítva vagy visszalépett / visszavonva
 (Adatok: saját gyűjtés, valasztas.hu)

A fenti táblázatban láthattuk tehát azon pártok mennyi egyéni jelölttel rendelkeznek, amelyek esetében egyáltalán matematikailag elképzelhető volt, hogy országos listát tudnak állítani. Ezek alapján már nagyjából az is látszik, hogy melyiknek lesz országos listája. (Jelenleg 22 országos lista van nyilvántartásban. Nem mind jogerős.)

Nemrég az NVI 52 szervezet országos listájának sorrendjéről döntött, sorsolással. Ezekből 13 nemzetiségi lista. Ami azt jelenti, hogy 39 párt jelentett be listát. Többen már eleve az esélytelenség nyugalmával. Az FKGP például ha állított is volna több mint 27 jelöltet, Budapesten akkor sem sikerült volna egyet sem összehozni. Ami azt jelenti, hogy az egyik törvényi feltételnek sem sikerült megfelelni. A legtöbb esetben persze alapból inkább a jelöltek számával volt probléma. De például az Összefogás Párt esetében az Országos Választási Bizottság a párt országos listáját annak ellenére nem vette nyilvántartásba, hogy bőven "megvolt" a szükséges számú jelölt. Méghozzá azért, mert a párt valószínűsíthetően több törvénysértést is elkövetett az ajánlások "gyűjtése" során.

Amennyiben valamelyik rendőrségi nyomozás nem vonja maga után jelöltek − nagyobb számú − visszalépését, vagy legalábbis ezek nem befolyásolják egyik szervezet országos listáját sem, akkor várhatóan 22 országos lista szerepel majd a szavazólapon. Ahogy a másikon pedig 20-30 jelölt, lakhelytől függően.

Választókerületi esélylatolgatás...
(stabil bal / balra billenő / stabil jobb / jobbra billenő)

Nők aránya a releváns pártok egyéni jelöltjeinek körében

Miután túl sok adat nem áll a rendelkezésünkre, viszont a különböző jelöltek nemét nem nehéz összeírni, így megnéztem a jelentősebb pártok esetén mennyi a nő az egyéni jelöltek körében. (A listás jelöltekre azért nem fordítottam most figyelmet, mert ott az erőviszonyok és egyéb tényezők miatt kiszámíthatatlan hány jelölt kerül be, s hogy ezekből mennyi lesz nő.)

A női egyéni képviselőjelöltek száma:

Fidesz-KDNP 6, Jobbik 8, MSZP-P 11, DK 13, LMP 18.

Persze, ha a listavezetőket nézzük, még egyértelműbb a kép, egy női listavezető vagy miniszterelnök-jelölt van. (Szél Bernadett)

És akkor nézzünk még néhány adatot:

• Most április 8-án tartjuk a 8. többpárti országgyűlési választásokat.
• Országgyűlési Egyéni Választókerületek (OEVK) száma: 106
• Az országos listáról kiosztható mandátumok száma: 93
  (Annak függvényében, hogy esetleg melyik nemzetiségi lista nyer kedvezményes mandátumot.)
• Parlament létszáma: 199 fő
• Egyéni országgyűlési képviselőjelöltek száma (országosan): 1.719
  (Bármilyen meglepő, négy éve „csak” 1.706 egyéni jelölt volt összesen.
  De a mostani adat még kismértékben változhat, nem minden döntés jogerős.)
• Eredetileg indulási szándékukat bejelentő jelöltek száma: 3.009
  (Ha ezekkel az előzetes adatokkal számolunk, az azt jelentené, hogy a bejelentett jelöltek 44% százalékát nem vették nyilvántartásba a választási bizottságok! Ez egy igen magas arány.)
• Független jelöltek száma: 45
• A választástól már visszalépett 3 független jelölt, valamint összesen negyven párt 62 egyéni jelöltje.
• Egy választókerületre átlagosan 16,2 jelölt jut.
• Várhatóan 22 országos lista lesz a szavazólapon. (Még nem mindegyik jogerős.)
• Szavazókörök száma: 10.286 + 117 (külképviseletek)
• Több mint 57 ezren jelezték, hogy nemzetiségi listára szavaznának.
• Több mint 360.000 határon túli magyar állampolgár regisztrálta magát a 2018-as országgyűlési választásokra. (A határidő március 24-én jár le.)
• Közel 30 ezer külföldön élő, de magyar lakcímmel rendelkező állampolgár jelezte szavazási szándékát valamelyik külképviseletre vonatkozóan.
• Magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár: 7.938.421 (2018.03.11.)
• Magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok száma: 360.381 (Ők csak pártlistára szavazhatnak, egyéni jelöltre nem.)  
• A névjegyzékben összesen 8.298.802 választópolgár szerepel.

És négy hét múlva választások lesznek.

A témához kapcsolódó előző bejegyzésem:

Jelöltállítás 2018
http://bajko-sokoray.blog.hu/2018/03/06/jeloltallitas_556  

A törvényileg 50 napban meghatározott hivatalos választási kampány első nyilvános megmérettetése lezajlott. Túl vagyunk a kéthetes jelöltállítási időszakon. Ez alapján már viszonylag jó előzetes képet kapunk az április 8-án várható eredményekről. Ha megvizsgáljuk a jelöltállítás ütemét, azt, hogy mely pártoknak milyen gyorsan sikerült felállítania az egyéni jelöltjeit még pontosabb képet kaphatunk a – jelenlegi – erőviszonyokról. Végül, tekintsük át az indulók teljes névsorát és az egyéni jelöltek számát. Parlamenti pártokat, újrázókat, és az utóbbi hónapokban alakult „mikro” és „kamu” pártokat…

Akkor tehát, először megnézzük időrendben hogyan zajlott ez a versenyidőszak.

A Fidesz(-KDNP) – egyfajta erődemonstráció gyanánt – 48 óra alatt vette ezt az akadályt. A legjobb címlistákkal, adatbázissal rendelkezvén gyakorlatilag az utcára sem kellett kimenniük, úgy szedték össze a szükséges ajánlásokat. Még viszonylag ma is nagy aktivistahálózatuknak köszönhetően az időjárási viszontagságok sem jelentettek számukra problémát. Házhoz tudtak menni minden aláírásért. Ez alkalommal a kormánypártok az ajánlások gyűjtését nem erődemonstrációra használták fel, inkább csak le akarták tudni, gyorsan kipipálva ezt a feladatot. Így kísérelve meg üzenni, hogy a kormánypártok támogatottsága töretlen. De ez csak felemás győzelem. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy 40% feletti támogatottsággal rendelkező kormánypárt számára nem jelenthet problémát választókerületenként 500 vagy 1000 aláírás összegyűjtése, akár néhány óra alatt. De mégis, nem volt azért ez a legrosszabb megoldás. Hiszen jó tíz napon át ott virított a táblázat tetején, hogy „Fidesz-KDNP 106 jelölt”.

Miközben 3-4 nappal a jelölési időszak vége előtt még gyakorlatilag az összes ellenzéki pártnak hiányoztak jelöltjei. Hol több, hol kevesebb. (Csütörtök délután: Jobbik 93 jelölt, LMP 76 jelölt, MSZP 55, DK 45.)

(Adatok: NVI, valasztas.hu)

A felhasznált adatok még csak előzetesek, hiszen sok esetben a választási bizottságok még nem döntöttek minden jelölt nyilvántartásba vételéről. Minél kisebb pártokról van szó, annál nagyobb arányban lehet számítani ezeknek a jelölteknek az esetleges elutasítására. Mindezek ellenére ez az összesítés is elég jó képet adhat a verseny jelenlegi állásáról. (A kisebb pártok lejjebb.)

(Adatok: NVI, valasztas.hu)

Mint az adatokból kiderül végül csak a Fidesz-KDNP, a Jobbik és az LMP tudott minden körzetben jelöltet állítani. Ha összeadjuk az MSZP és a DK jelöltjeit – ők ugye az egyéni körzetekben együttműködnek –, azt látjuk, hogy végül 104 körzetben állítottak jelöltet. Két függetlent pedig támogatásukról biztosítottak (Kész Zoltán, Veszprém és Mellár Tamás, Pécs), nem indítva ellenük jelöltet. A Momentumra és az Együttre majd még a következőkben kitérek. De tegyünk előbb egy kis kitérőt.

Hódmezővásárhely

A jelöltállítási időszak közepén zajlott a Hódmezővásárhelyi polgármester választás. Amelyet – mint ismeretes – Márki-Zay Péter, a volt fideszes, függetlenként induló konzervatív jelölt nyert meg. (Az ellenzéki pártok támogatásával.) De mindenkit óva intenék attól, hogy ez alapján messzemenő következtetéseket vonjon le...

Ennek ellenére, Márki-Zay Péter győzelme viszonylag nagy jelentőséggel bír. Nem csak választástörténeti szempontból, hanem nagy valószínűséggel az áprilisi választás kimenetelére nézve is. Az ellenzéki pártok szimpatizánsait nagyobb arányú részvételre sarkalhatja (ahogy kisebb mértékben a Fidesz híveit is) április 8-án. Annak a ténye, hogy a Fidesz jelöltjét egy erősen nemzeti-konzervatív hagyományokkal rendelkező választókerületben, relatív magas részvétel mellett közel 60%-os eredménnyel meg lehetett verni

De az ellenzék „stratégiáját” tekintve nagy hiba volna a hódmezővásárhelyi helyzetet egy az egyben ráhúzni az országgyűlési választás pártos választókerületeire.

Az újonnan megválasztott polgármester független jelöltként indult. Ami talán ennél is fontosabb, hogy értékrendjét tekintve konzervatív, kereszténydemokrata. Katolikusok egyik vezetője, a helyi közösség elismert tagja. Hét gyermekes családapa. A terület szociológiai jellemzőit nézve Márki-Zay ideális jelölt volt az adott helyen, a megfelelő időben. De nincs országosan 106 ilyen vagy ehhez hasonló jelölt. Párt jelöltjei vannak. Méghozzá – sok esetben igen erősen – különböző ideológiai háttérrel.

Már eldöntött és lehetséges visszalépések ellenére felesleges a majdani végeredményt nézve azt gondolni, hogy az emberek, a szavazók bábok volnának, akiket madzagon lehetne rángatni. A szavazótáborok több esetben igen magas inkompatibilitást mutatnak egymással. (Ami teljesen érthető, hiszen különben nem 5-6 pártról beszélnénk, hanem 2-ről vagy háromról.)

Magyarán, hogyha visszalépne egy adott körzetben egy MSZP-s jelölt egy LMP-s javára – vagy fordítva –, igen magas volna az átszavazásra nem hajlandó szavazók aránya. Kormányváltó hangulat ide vagy oda.

Maradva a példánál, ha valahol szocialista szavazók 25-30%-a nem hajlandó egy LMP-s jelöltre szavazni, vagy másik körzetben a zöld párt támogatóinak közel fele semmiképp sem volna hajlandó az MSZP jelöltjére szavazni, akkor azért érdemes mindenképpen jól meggondolni, hogy egy-egy párt hol lép vissza. Már csak a töredékszavazatok végett is.

De térjünk vissza a jelöltállításra. Nézzünk néhány szereplőt. 

Együtt

Miután a párt magára maradt – és ezzel párhuzamosan a támogatottságuk egy százalék körül mozog – új stratégiára volt szükségük. Ennek célja az lett volna, hogy néhány egyéni jelöltjük egy átfogóbb ellenzéki koordinált indulás keretében váljon közös jelöltté. Így juttatva néhány képviselőt a parlamentbe. Ezzel biztosítva a túlélést. Azonban az Együtt taktikája nem jött be. Hiába a visszalépésekről és összefogásról hangos kommunikáció, hiába az „egyoldalú visszalépések” egyes ellenzéki vezetők javára.

Egyik párt sem akar a Juhász-Szigetvári páros által vezetett formációval együttműködni. A jelöltállítás sikertelensége feltette a pontot az i-re. Hiába lesz meg az Együttnek az országos listája, miután több mint a körzetek felében nincsenek egyéni jelöltjeik, így alapból rengeteg töredékszavazattól esnek el. Összességében a párt számára az 5%-os küszöb még messzebb került, mint ezt két hete még gondolhattuk volna. Ami pedig egy-egy egyéni jelöltjük lehetséges ellenzéki támogatását illeti, egy ilyen forgatókönyv szinte lehetetlenné vált. Miért akarna valaki visszalépni egy olyan párt javára, amely több mint a körzetek felében amúgy sem tud elindulni? Nincs cserealap. A kampány e szakasza megmutatta, hogy a pártnak nincs valós támogatottsága. A jelöltállítási szakasz lezárultával az Együttnek „papírja van” arról, hogy nem érdemes rájuk szavazni. Minden az Együttre adott voks elveszett szavazat! (Vagy ha úgy jobban tetszik: szavazat a kormány maradása mellett.)

Momentum

Ahogy már jeleztem, nem szeretnék most minden pártra kitérni, a nagyobb támogatottsággal rendelkezőkre sem. De ennek ellenére mégis, néhány mondat erejéig mindenképpen érdemes a Momentummal foglalkozni. Mert annak ellenére, hogy nagyon nehezen indultak be, végül úgy tűnik, közel 100 körzetben tudnak majd egyéni jelöltet állítani. Ami nem kis teljesítmény. Persze ennek ellenére a parlamentbe jutási esélyeik nem nőttek túl nagy mértékben. Hiszen nagyon kevés az ismert politikusuk, jelöltjük. (A KOM által eddig közzétett öt körzetre vonatkozó kutatási adatok is azt mutatják, hogy a momentum egyéni jelöltjei jellemzően 2-5%-os támogatottságra számíthatnak áprilisban.) Ha pedig a listás bejutás lehetőségét vizsgáljuk, a választási küszöbtől nagyon messze vannak. (1-2%-on állnak, kutatástól függően.) Kérdés, hogy tényleg nyitottak-e az LMP-vel való együttműködésre? S ha igen, az milyen formában fog megvalósulni.  

Létező és kevésbé létező kispártok, mikropártok

Látva ezt a rengeteg jelölő szervezetet, nem tudtam kihagyni, hogy ne nézzek körül ezek tájékán is. De nem fogok most velük hosszabban foglalkozni, csupán az érdekesség kedvéért összegyűjtöttem, hogy melyikük mennyi jelölttel próbálkozik. A táblázatban azok szerepelnek, amelyek néhány nappal ezelőtt már rendelkeztek jelentősebb számú bejelentett jelölttel. A lista így is hosszú. És kicsit érthetetlen is számomra. Ezek túlnyomó többsége ugyanis soha nem fejtett ki valós politikai tevékenységet. Ráadásul egy jó részük csak az utóbbi fél évben alakult. Mégsem túl aktívak. Ebből arra lehet következtetni, hogy nagy részük csupán a kampánytámogatás megszerzése érdekében indult. (Ami felveti annak kérdését, hogy nem hallottak a törvénymódosításról? Aminek következtében azon pártoknak, amelyek nem érik el listán az 1%-ot vissza kell fizetni a kapott támogatást...)

A lenti adatsorban nem csak a bejelentett illetve nyilvántartásba vett jelöltek szerepelnek. Hanem azok is, amelyeket már most visszautasítottak a választási bizottságok. Mert az volt a cél, hogy a bejelentett jelöltek hirtelen növekedését érzékeltessem. Ha majd eldőlt, hogy végül mennyi jelöltjüket veszik ténylegesen nyilvántartásba – még inkább, ha már tudjuk, hogy mennyi szavazatot kaptak – érdemes majd még foglalkozni velük. (Négy évvel ezelőtt 14 parlamenten kívüli párt tudott országos listát állítani. Ennek ellenére a „kispártok” összesen, együtt nem szerezték meg a szavazatok 5%-át!)

  (Forrás: NVI, valasztas.hu)

MIÉP-Munkáspárt

Érdekes színfoltja a mostani jelöltállítási időszaknak a Munkáspárt és a MIÉP – támogatottságukon messze túlmutató – relatív sok egyéni jelöltje. A két szélsőséges párt „jó teljesítménye” két tényezőre vezethető vissza. Vagy arról van szó, hogy a közép felé tendáló nagyobb pártok túl sok helyet hagytak a széleken, és ennek köszönhető a Munkáspárt 71, illetve a MIÉP 61 egyéni jelöltje. (Ezek a jelöltek még jórészt nincsenek nyilvántartásba véve, így a számok végül változhatnak.) Vagy arról van szó – és én hajlok efelé –, hogy az egyiknek a szocialisták nyúltak a hóna alá, a másiknak pedig Fideszes körök segítettek ennyi jelöltet felállítani. Azért, hogy ezzel egymást, vagyis a MIÉP a Fideszt, a Munkáspárt pedig az MSZP-t gyengítse. Április 8-án este ebben a kérdésben is tisztábban látunk majd.

LMP – MSZP egyeztetések

A következő néhány napban fog eldőlni, hogy a szocialisták és a Lehet Más a Politika között milyen visszalépésekre kerülhet sor. Másról már nem igazán lehet tárgyalni, hiszen a közös lista lehetősége a jelölés határidejének lejártával már nem opció. Az LMP mind a 106 körzetben sikeresen állított jelöltet. Azonban az MSZP a DK-val kötött egyezség – illetve két független jelölt javára történő visszalépés – után végül 58 körzetben állított jelöltet. Közvetlenül ezekről lehet beszélni. Véleményem szerint közepesen nagy jelentőségük lehet a választás kimenetele szempontjából ezeknek a z egyeztetéseknek. Ne feledjük, hogy a két párt szavazótábora csak korlátozott mértékben kompatibilis egymással. Jóslásokba nem bocsátkoznék, de furcsállnám, ha ezek a kölcsönös visszalépések széleskörűek lennének. (Még akkor sem, ha az MSZP-n keresztül esetleg a DK is bekerülne ebbe az alkuba.) Meglátjuk. A szavazólapok nyomtatásáig azért még van némi idő.

 A 106 egyéni választókerület