Avagy Merkel bukásának közvetlen okai


cdu-og-image200.jpgA címben nem véletlenül fogalmaztam így. És nem is valami elírásról van szó. Szokásomtól eltérően most nem elsősorban a legutóbbi (két) német tartományi választásról lesz szó. Ezekről csak érintőlegesen fogok értekezni.

Ugyan megnézzük röviden ennek a két választásnak a végeredményét, de elsősorban ezen keretek között igyekszem ezek következményeivel, a hétvégi CDU tisztújításával foglalkozni. Egy korszak véget ért. 18 év után Angela Merkel (2000-2018) visszavonul a nagyobbik német kereszténydemokrata párt éléről. (A hivatalos terv szerint a Szövetségi Kancellári pozícióját a ciklus végéig megtartja. De ezt majd meglátjuk.)

Írásom második felében térek ki a hétvégi pártnap (CDU Parteitag) három "legesélyesebb" jelöltjére. De nézzük akkor először az október 14-ei bajorországi, és az október 28-ai hesseni választások adatait. Ahogy már utaltam rá, csak röviden.

cdu-parteitag-2018.jpgFriedrich Merz, Annegret Kramp-Karrenbauer, Jens Spahn


Bajorország (Bayern)

Kezdjük azzal, hogy itt természetesen nem közvetlenül a CDU, hanem testvérpártja – az unió „másik fele” – a CSU mérettette meg magát. De ez a választás ugyanúgy elsősorban a merkeli menekültpolitikáról szólt, ahogy a két héttel későbbi is.

Míg a 2013-as bajor törvényhozási választásokon még az abszolút többséghez közeli, 47,7%-os eredményt könyvelhettek el a kereszténydemokraták, addig a mostani alkalommal több mint 10%-kal gyengébb eredménnyel végeztek. Amúgy most is az élen. De ez végül is Bajorország (Freistaat Bayern). Nézzük a számokat.

  bayern_ltw2018.png(Forrás: wahlrecht.de)

A CSU veszteségei mellett a legszembetűnőbb a szociáldemokraták 10% alatti eredménye, illetve a Zöldek megerősödése, amely jól bele illeszkedik a 2018-as országos trendbe. Az SPD szövetségi szinten is gyengélkedik. Az újabb nagykoalíciós részvételüket sem a párttagság egy nagy része, sem választóik nem díjazzák. A szociáldemokraták jó egy évvel ezelőtti – szintén nem túl magas – 20,5%-os országos eredményeikkel szemben jelenleg szövetségi szinten 13,5% illetve 15% között mozognak.

A zöldek az év eleji vezetőváltás után (az új társelnökök: Annalena Baerbock és Robert Habeck) szövetségi szinten is erősödnek, jó fél év alatt megduplázták támogatottságukat (18-22%). Itt is a folyamat részeként valami hasonló történt, az 5 évvel ezelőtti arányukhoz képest közel 9%-ot erősödtek.

A választás egyértelmű nyertesei közé közé tartozik a Freie Wähler ("Szabad Választók"), amely 2,61%-kal növelte támogatottságát, de ami ennél is fontosabb a CSU gyengélkedése miatt – történelmében először – be tudott kerülni a bajor kormányba (Staatsregierung).

Az FDP – a 2013-as bukása után – újra képes volt bejutni a bajor törvényhozásba. Ami a katolikus tartományban, a zöldek erősödése mellett, és egy jól beágyazott regionális – sok tekintetben liberális – párt mellett nem rossz teljesítmény.

Az AfD a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) veszteségei mellett sem tudta hozni az országos támogatottságuknak (14-16%) megfelelő eredményeket. De azért látnunk kell, hogy ezzel a 10% feletti szavazataránnyal egy újabb törvényhozásba sikerült bekerülniük. Ekkor szám szerint a 15-be.

Ami a képviselői mandátumokat illeti (a parlament létszáma itt sem fix, azt a választások eredményei határozzák meg), a kereszténydemokrata veszteség így még markánsabban megjelenik: a csökkenés 16 fős, miközben a testület létszáma 180-ról 205-re emelkedett. Az SPD 20 mandátumot veszített, jelenleg 22 képviselővel rendelkeznek. A Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) 20 hellyel, 38-ra emelték mandátumaik számát.

A Szabad Választók 27, az AfD 22, az FDP 11 képviselővel van jelen a Bajor Tartományi Parlamentben (Bayerischer Landtag).

Mint már utaltam rá, a választás következményeként – bajor viszonyokhoz kicsit rendhagyó módon – kereszténydemokrata (CSU) és liberális-konzervatív (FW) koalíció alakult, az újonnan választott Markus Söder miniszterelnök vezetésével.

 

Hessen

Hessen tartományban szintén mindkét szövetségi szinten együtt kormányzó nagy párt, illetve pártszövetség komoly veszteségeket könyvelhetett el. Azonban itt a Zöldek mellett a szélsőséges AfD is komoly eredményeket tudott elérni. Szokás szerint nézzük először az adatokat. 

hessen_ltw2018.png(Forrás: wahlrecht.de)

Hessenben a kereszténydemokraták veszteségei a bajorországi arányokat is meghaladták. Egyéniben több mint 13%-ot, listán jó 11%-ot veszítettek. (Mandátumszámban ez azért nem érzékelhető annyira, hiszen a törvényhozás létszáma itt is képlékeny, viszont jóval kevesebb képviselő is van.) A szociáldemokraták támogatottsága ebben a tartományban is több mint 10%-kal csökkent. A Zöldek Hessenben is jól szerepeltek, megduplázva szavazatarányukat.

Az FDP itt könnyen vette az 5%-os választási küszöböt, így jelenleg továbbra is 10 tartományi képviselőházban vannak jelen. Mint már jeleztem az AfD itt országos népszerűségéhez hasonló eredményt ért el, 13% környékén végezve. Nyugati állam lévén a Linke jelenléte itt is elhanyagolható, de Bajorországgal ellentétben itt sikerült a parlamentbe kerülniük.

Mandátumok száma: CDU 40 (-7), Zöldek 29 (+15), SPD 29 (-8), AfD 19, FDP 11 (+5), Die Linke 9 (+3). (A tartományi parlament 2013-tól 110 fős volt, jelenleg 137 fős.)

A választás eredményeként továbbra is a CDU és a Zöldek alkotják a Hesseni Kormányt (Hessische Landesregierung).

 

Láthatjuk, hogy a két választás egyike sem okozta a helyi kereszténydemokrata miniszterelnök bukását. De mind két esetben nagy mértékben csökkentette a mozgásterét. A bajoroknál koalíciós partnert kellett "vennie maga mellé" – ami arrafelé nem jellemző –, Hessenben pedig a zöldek megerősödésével szintén újabb miniszteri székekről, minisztériumokról kellett lemondaniuk. Mindehhez jöttek még szövetségi szinten a viszonylag gyenge támogatottsági adatok, illetve népszerűségi mutatók...

Tehát, akkor is, ha a háttérben sokkal inkább Angela Merkel migrációs politikája okozta "bukását", kényszerítette őt visszalépésre, közvetlenül – technikailag mindenképpen – ennek a két választásnak köszönhető a Merkel korszak végének kezdete.

Az utódlásért három komolyabb jelölt szállt versenybe. Ők maradtak versenyben a mostani kongresszusra.

A jelöltek egyfajta országjárás, – az országos tv csatornák által is közvetített – regionális pártkonferenciák során jutottak el a mostani tisztújító kongresszushoz. Az elmúlt hetek, hónapok különleges izgalmi állapotot teremtettek, nem csak a párttagság körében vagy a stabil választóik számára, hanem az egész német politikai térben. Hiszen 18 év után először van igazi verseny a Kereszténydemokrata Unió (CSU) elnöki székéért. (Ami viszonylag ritkán válik szét az ország kancellári pozíciójától.)

Az első számú jelölt, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK). Aki két fő okból is a legesélyesebbnek számít. Egyrészt azért, mert Merkel kezdte őt felépíteni (pl. azzal, hogy Berlinbe hívta pártfőtitkárnak), és a legtöbb támogatójának jóindulatát is élvezi. Másrészt azért, mert ő az egyedüli nő, két férfi jelölttel szemben. (Matthias Herdegen jogászprofesszor visszalépése után.)

Tehát, a három jelölt:

  • Annegret Kramp-Karrenbauer, volt Saar-vidéki miniszterelnök
  • Jens Spahn, egészségügyi miniszter
  • Friedrich Merz, volt frakcióvezető

A megmérettetés legmarkánsabb törésvonalát a migrációval kapcsolatos kérdések jelentik, de azért itt sokkal többről van szó. A hamburgi CDU kongresszus ("Szövetségi Pártnap") nem csak személyi kérdésekről szól. Meghatározhatja a Kereszténydemokrata Unió politikáját a következő évtizedekre. Pont a jelöltek személye végett.

A CDU három nagy pártelnöke

  • Konrad Adenauer (1950–1966)
  • Helmut Kohl (1973–1998)
  • Angela Merkel (2000-2018)

Nézzük akkor a három legfontosabb jelöltet.


Annegret Kramp-Karrenbauer

annegret-kramp-karrenbauer.png 

Kramp-Karrenbauer egy klasszikus politikai karriert járt be: volt önkormányzati képviselő, majd a saar-vidéki törvényhozás tagja (1999-2018), közben különböző miniszteri pozíciókat is betöltött. 2011-től a Saar-vidék miniszterelnöke. Amely megbízatást az év elején cserélt a CDU pártfőtitkári székére. Egyébként egyetemi tanulmányait tekintve politikatudományt végzett.

Tőle várják a merkeli politika folytatását. Annak ellenére, hogy mindent megtesz azért, hogy független jelöltnek mutatkozzon. Ő a versenyben maradt három jelölt közül a legmérsékeltebb.

 

Jens Spahn

jens-spahn.png

Spahn a három jelölt közül a legfiatalabb a maga 38 évével. A politikát a Junge Uniónban, a kereszténydemokraták ifjúsági szervezetében kezdte. Helyi, majd megyei önkormányzati képviselőként kezdte. 2000-től szövetségi képviselő az alsóházban, ötödik parlamenti ciklusát tölti. 2015 és 2018 között a Pénzügyminisztérium államtitkára, 2018 máriusa óta Egészségügyi Miniszter.

Liberálisabb alapbeállítottsága ellenére, ő Merkel legnagyobb kritikusa. 2015-ben véleményét "nyitottság" című könyvében is hangsúlyosan kifejtette.

Felvilágosult Németország ide vagy oda Spahn esélyeit némileg csökkenti, hogy ő vállaltan meleg (partnerét be is mutatta a sajtónak). És hát, még is csak egy kereszténydemokrata pártról beszélünk, amelynek a konzervatív szárnyában ez biztosan sokaknak nem tetszik. De semmi sem lehetetlen.

Friedrich Merz

friedrich-merz.png 

Merz számít a legkonzervatívabbnak az indulók közül. Ő volt egyébként az első aki jelezte indulási szándékát Merkel bejelentése után. Egyesek szerint azért is, mert állítólag a kancellár-asszonynak jelentős szerepe volt abban, hogy mert 2009-ben nem indult újra egyéni választókörzetében, amelyet pedig előtte ötször megnyert.

Ekkor átmenetileg felhagyott a politikával, de CDU tagságát megtartva a magánszférában helyezkedett el. Ezen idő alatt – saját elmondása szerint – komolyan meggazdagodott. Így jelenleg (euró) milliomosként áll startvonalhoz.

Friedrich Merz jogász, volt európai parlamenti képviselő, szövetségi frakcióvezető. A CDU befolyásos politikusának, a volt belügyminiszter, illetve pénzügyminiszter Wolfgang Schäuble támogatását élvezi.  

 

Hétfőre kiderül, hogy ki lesz a legnagyobb német párt elnöke. Hogy, kivezeti a kereszténydemokratákat a 2019-es Európai Parlamenti választáson, illetve nagy valószínűséggel a következő szövetségi választások idején is. Meglátjuk, hogy neki sikerül-e megállítania a kereszténydemokraták gyengülését. Sikerül-e az, ami Merkelnek már nem ment. 

 

merkel2018_580.jpg
Angela Merkel, Német Szövetségi Kancellár
 

Update: Annegret Kramp-Karrenbauer és Friedrich Merz kerültek a második köre. 

  • Kramp-Karrenbauer 517 szavazat
  • F. Merz 482 szavazat

Tehát, a merkeli utat képviselő, mérsékeltebb, mondhatni centristább
Annegret Kramp-Karrenbauer lett a CDU elnöke.

 

Válaszd a Hazait!

Fővárosi (és országos) listás adatok, részvétel, átszavazások. A fókuszban Budapest.


Most már több mint 5 hete túl vagyunk a 2018-as országgyűlési választásokon. Az egyéni eredményekkel, illetve az ellenzéki pártok jelöltjeinek eredményeivel sokat foglalkoztak, mind a különböző intézetek elemzői, mind a média munkatársai. (Ahogy ezt Budapestre vonatkozóan már én is megtettem.) Azonban a pártok listás támogatottságával kapcsolatban már egyáltalán nem ez volt a jellemző.

A Nemzeti Választási Iroda – egy bizonyos szemszögből teljesen érthető módon – egyáltalán nem fordított túl nagy figyelmet a listás eredmények részletes prezentálására. Náluk is a hangsúly a Fidesz által agyonnyert egyéni körzeteken van. Ennél már sokkal érthetetlenebb, hogy az intézetek, think tankek, elemzők miért nem szentelték figyelmüket nagyobb mértékben ezen listás adatoknak. Illetve, ha ezt meg is tették, miért nem tárták a nyilvánosság elé sem a számokat, sem az ezek alapján levont következtetéseket. Ebben a bejegyzésben az előbbit mindenképpen megteszem most, az utóbbira csak korlátozott módon teszek majd kísérletet. Hiszen, ezen keretek között a vizsgálódást több tekintetben a fővárosi listás adatokra korlátozom. A 18 budapesti választókerület listás eredményire.

valasztas_2018.png

Összesítettem a közel 1500 budapesti szavazókör jegyzőkönyveinek adatait, kiemelve a 6 "nagyobb", országos lefedettséggel rendelkező párt, illetve pártszövetség támogatottságát. Ezeket táblázatok, illetve választási térképek segítségével mutatom be. Az arányok elsősorban azért lesznek érdekesek, mert míg az egyéni jelöltek eredményei a visszalépések, átszavazások következtében születtek, addig a pártok listás szavazatai a valódi szavazótábort, és a valós erőviszonyokat jelzik. Az egy év múlva esedékes EP választásokra, illetve a másfél év múlva tartandó önkormányzati választásokra vonatkozóan ezért a pártok listás támogatottsága sokkal relevánsabb, mint az egyéni jelöltekre leadott szavazatok. Míg az országgyűlési választásokon – ha korlátozott mértékben is, de – van tényleges jelentősége a személyre szavazásnak, egyes politikusok, egyéni jelöltek releváns helyi támogatottságának. Addig ez az önkormányzati szintre már sokkal kevésbé jellemző, míg az Európai Parlament tagjainak megválasztása esetén szinte egyáltalán nem jelentkezik, mint releváns tényező. Egyedül az országos pártvezetőknek, politikusoknak van ilyen jellegű szerepe, de ez közvetlenül sokkal jobban kapcsolódik az adott párthoz, annak brandjéhez, politikai ábrázatához. Tehát, az eredmények számbavétele során majd mindenképpen érdemes egy kicsit a következő két országos megmérettetésre is gondolni.


Először vessünk egy pillantást a részvételi adatokra. A országosan amúgy is magas részvételi arány mellett a fővárosban az átlagnál is nagyobb volt a részvétel, itt menetek el a legtöbben szavazni. Míg az egész országot tekintve a választók 70,22%-a járult az urnákhoz, addig Budapesten a részvétel 75,79%-os volt. Mindkettő magas arány. Magyar viszonylatban mindenképp. Egyedül 2002-ben volt néhány tízeddel nagyobb. (Ezek a számok már tartalmazzák a hazai, a külképviseleti és a levélszavazás adatait is.)

A fővárosban található mind a négy olyan választókerület, ahol a részvétel meghaladta a 80 százalékot. (Budapest 2., 3., 4. és 13. OEVK.) A budapesti adatokat vizsgálva – elsőre talán kicsit meglepődve – azt láthatjuk, hogy elsősorban ott volt magas a részvétel, ahol a Fidesz listán jobban szerepelt, illetve ahol a kormánypártok jelöltjei egyéni mandátumot tudtak szerezni. (Logikus módon, ezek a körzetek nagyjából fedik egymást.) Ebből is látszik, hogy a kormánypárti gépezet azért Budapesten sem teljesített rosszul.

 

bp2018_reszvetel.png

 

Az egyéni választókerületeket tekintve 18-ból 6-ban sikerült győzne a kormánypárti jelöltnek Budapesten. Ha ugyanitt a listás adatokat vizsgáljuk, sokkal árnyaltabb képet kapunk. Hiszen a fővárosban lista még több volt a szavazólapon, mint egyéni jelölt. Listák tekintetében nem beszélhetünk visszalépésekről, sokkal kisebb mértékben érvényesült az átszavazások hatása. A pártlisták vonatkozásában nagyobb volt a választék, és nem volt jelentős átszavazási kényszer. (De pl. ami a Momentum esetében megfigyelhető volt ilyen tendencia. Félve a választási küszöbtől...) Elmondhatjuk, hogy a Fidesz-KDNP itt nem csak az egyéni jelöltek küzdelmében, de a pártlisták versenyében is alul maradt. A kormánypártok a fővárosban meg sem közelítették az 40%-ot... De, ne szaladjunk ennyire előre.

 

 Országos listás adatok

Mielőtt rátérünk a részletes budapesti számokra, tegyünk egy kis kitérőt. Nézzük meg az országos listás eredményeket! Amúgy is érdemes végigszaladni a táblázaton, de viszonyítási alapnak mindenképpen szükség lehet rá.

listas_eredmenyek2018.png

Országos pártlisták eredményei (2018)
(Adatok: Nemzeti Választási Iroda, valasztas.hu)

 
Mint már többször jeleztem, most elsősorban a budapesti eredményekre szeretnék koncentrálni, illetve egy minimális szinten a (fő)város-vidék "ellentét" is előkerül majd, de így az országos szintre vonatkozóan csak maradjunk néhány megjegyzésnél. Először is jól látszik, hogy országosan a Fidesz nem csak az egyéni körzetekben tudott magas arányban győzni, de a listás szavazatokat tekintve a "vártnál" nagyobb mértékben tudott támogatottságot szerezni. 5%-kal túlteljesítve a négy évvel ezelőtti eredményt, közel 600 ezer újabb szavazót mozgósítva. Míg az MSZP a mostani választás után minden tekintetben végleg elveszítette "nagypárti" jellegét. Már a kampányban és a jelöltállítás során is látszott, hogy a szocialisták gyengélkednek, de a választási eredmények és a leendő frakciójuk mérete minden kétséget eloszlat. A Jobbik négy évvel ezelőtt elérte azt a bizonyos plafont. Átalakulás, "cukiságkampány", "néppártosodás" és baloldali fordulat ide vagy oda.

Hogy a Jobbik nem valódi kihívója ezen a választáson a kormánypártoknak, az nyilvánvaló volt már a választás előtt is. A párt "eredménye" azért egy kicsit mégis meglepő volt. Valamivel többre lehetett számítani. Az arányokat tekintve 1%-kal szerepeltek rosszabbul, mint négy éve. 2018-ban 70 ezer szavazattal szereztek többet, mint akkor, 2014-ben, de a magasabb részvétel miatt ez nem sokat segített.

Az országos eredményeket nézve az LMP volt az egyetlen ellenzéki párt, amely a szavazók számát és 4 évvel ezelőtti listás arányokat is tekintve javítani tudott 2014-es támogatottságán. A zöld párt több mint 400 ezer szavazót tudott maga mellé állítani, és a hatalmas nyomás, és az átszavazások ellenére is sikerült egyéni jelöltjeiknek több mint 312 ezer szavazatot begyűjtenie.

A Gyurcsány vezette DK még jobban leszerepelt ezen választás keretében, mint az MSZP. A mért és saját maguk által vizionált támogatottság felét, 40%-át is alig sikerült elérniük. Gyurcsánynak – igen magas társadalmi elutasítottsága miatt – még hiteltelenebbül sikerült önmagát Orbán "valódi kihívójaként" beállítania, mint – a tulajdonképpen a szélsőjobboldalról érkező – Vona Gábornak. A DK nagyon jól járt ugyan egyéni viszonylatban a visszalépésekkel és átszavazásokkal, de a volt szocialista miniszterelnök "rétegpártja" az 5,41%-os listás szavazataránnyal közel került a parlamentből való kieséshez.

A Momentum és a Kutyapárt igen messze volt a választási küszöbtől. Ha egyszerűen gondolkodnék a kérdésről – írhatnám, hogy populista módon –, akkor azt mondanám, hogy a Momentum miatt több mint 175 ezer "ellenzéki szavazat" került a kukába. (De nem így gondolkodom.) De azt is érdemes hozzátenni, hogy ez a szavazatmennyiség egy EP választáson már egy mandátumot ért volna...


 Budapesti eredmények

Látni fogjuk, hogy az országos és budapesti arányok sok tekintetben jelentős eltéréseket mutatnak. Sok szempontból ellentétei egymásnak.

budapest_lista2018-tabla.pngA pártok országos listáinak fővárosi támogatottsága
A sötétebb színek egy-egy párt legjobb, a világos pedig legrosszabb eredményét jelölik.
(Adatok: választási jegyzőkönyvek, valasztas.hu)

A Fidesz-KDNP lista Budapesten 11,3%-kal szerepelt rosszabbul, mint országosan. Az MSZP még mindig viszonylag erős a fővárosban, a szocialisták itt 6%-kal kaptak többet. A Jobbik egyértelműen gyengébb a Budapesten, mint vidéken, vagy esetleg más nagyvárosokban. Ez eddig is így volt. Ahogy korában a MIÉP esetén is megfigyelhető volt hasonló tendencia. A Jobbik több mint 6%-kal gyengébben teljesített itt, mint az országos átlaga.

Az LMP erős a fővárosban. De a párt az utóbbi években vidéken is némileg erősödött, így nem olyan nagy mértékű az eltérés. 3,79%-kal teljesítettek jobban Budapesten. A DK valamivel több mint 3%-kal, a Momentum pedig 2,7%-kal javította meg országos rekordját.  (-:

Tegyünk megint egy rövid kitérőt, mielőtt rátérünk a nagyobb pártok eredményire egy kis választási földrajz keretében. Tekintsük át, hogy az egyes kerületek, városrészek melyik választókerülethez tartoznak.

budapesti_valasztokeruletek_terulete2018.pngVálasztókerületek területi összetétele


Annak ellenére, hogy az ellenzék a budapesti egyéni körzetek 2/3-át megnyerte, a 2013-as törvénymódosításnak – amely átrajzolta a budapesti választókerületek határait – így is jól érzékelhető volt a hatása. Térképen, a választási adatok összefüggéseit is vizsgálva még látványosabb. De erre majd máskor térek ki.

 
Egyes pártok támogatottsága: Egy kis választási földrajz...

Nézzük tehát, hogy a város különböző részein hogyan teljesített a Fidesz-KDNP, az MSZP-Párbeszéd, a Lehet  Más a Politika és a Jobbik választási listája.

 

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség – Kereszténydemokrata Néppárt

bp2018_lista_fidesz.png

A Fidesz elsősorban ott volt erős ahol a részvétel is magas volt. Budán és Kelet-Pesten. A kertes házakban. De érdekes módon a lakótelepeken sem gyengélkedtek. És ha ezt összekapcsoljuk az előttünk lévő térkép (vagy táblázat) adataival, akkor – a lakóövezeteket tekintve – arra a következtetésre juthatunk, hogy a fővárosban elsősorban a bérházak, a belváros lakóitól kapott ki a Fidesz. A párt listája Budapesten 38,28%-ot ért el.

 

 Magyar Szocialista Párt – Párbeszéd

bp2018_lista_mszp.png

Az MSZP támogatottsága elég vegyes képet mutat. A lakótelepek már rég nem azt jelentik az MSZP számára, amit évtizedekkel ezelőtt. De azért azokon a területeken, ahol sötétebb piros a térkép mindenhol akad néhány lakótelep. Csepelen két párhuzamos hatás érvényesült: a Fidesz itt igazából nem szerepelt rosszul (hiszen, ma már a lakótelepek színe nem csak a vörös...), illetve a szocik egyéni jelöltjük visszaléptetésével nem kevés listás szavazatról is lemondtak. Az MSZP-Párbeszéd listájára a városban a választók 17,98%-a szavazott.

 

 Lehet Más a Politika

bp2018_lista_lmp.png

 

Az LMP – a sztereotípiák egy részével ellentétben – nem elsősorban a pesti belső kerületekben, mint inkább a budai választókerületekben szerepelt igazán jól. Ezt némileg szűkítve azt is láthatjuk, hogy a zöldek számára elsősorban ezen kerületek kertes, családi házas övezetei jelentik leginkább a hazai pályát. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy általánosságban – így például a különböző lakótelepek szavazóköreit tekintve is –, a párt támogatottsága jellemzően meghaladta a 10%-os szintet. Ezen felül az észak-dél tengelyt vizsgálva láthatjuk, hogy az LMP sokkal inkább a város északi részében rendelkezik nagyobb támogatottsággal, mint délen. Ez mindenképpen igaz a budai oldalra, és ha kisebb mértékben, de Pesten is megmutatkozik. A Lehet Más a Politika a fővárosban a szavazatok 10,89%-át szerezte meg.

 

 Jobbik Magyarországért Mozgalom

bp2018_lista_jobbik.png

 

A Jobbik a fővárosban egyértelműen Pesten erős. Azon belül is leginkább Dél-Pesten. A párt kapcsán láthatjuk, hogy az ottani lakótelepeken és a kertes övezetekben egyaránt vannak nagyobb számban szavazóik. A budai oldalról elsősorban azért szorult ki a Jobbik, mert itt a kormánypártok túl nagy beágyazottsággal rendelkeznek. Ezt egy Jobbik - Fidesz párharcot nézve az is jól illusztrálja, hogy a Jobbik listája egyedül a 18-as választókerületben kapott 10% feletti támogatottságot. (12,5%) A pártot listán a fővárosi szavazók 12,9%-a támogatta.

(Mint a táblázatból is kiderül a DK április 8-án, Budapesten 8,68%-s népszerűségnek örvendhetett, míg a Momentum 5,8%-os listás szavazataránnyal rendelkezett. Mint már fentebb utaltam rá, az első esetében, a Demokratikus Koalíció több mint 3%-kal jobban teljesített a fővárosban az országos arányukhoz viszonyítva, míg a "MoMo" itt közel 2%-kal haladta meg az országos arányát.) 

 

Átszavazás kérdése, eredménye

Ez a "kérdéskör" volt a mostani országgyűlési kampány egyik meghatározó eleme. Az ellenzéki pártoknak (ezen belül is az ellenzék régi pártjainak) – balga módon – sikerült a mosatni kampányt is először a miniszterelnökjelölt keresés, majd a visszalépések és az átszavazás dilemmájával legmarkánsabban áttematizálnia. Ezt kombinálva a megoldást roppantul leegyszerűsítő;  "Orbán takarodj" mantrával sikerült megint megcsinálni a kétharmadot. Az ellenzéknek! Csak nem úgy, ahogy szerették, vagy leginkább nem szerették volna...  Az alábbi táblázatban láthatjuk az átszavazások mértékét országosan, a különböző pártokra vonatkozóan. Összehasonlítva az egyéni és a listás szavazatokat, megvizsgálva az eltéréseket egy viszonylag reális képet kapunk arról, hogy az egyes pártok támogatói kisebb vagy nagyobb mértékben hajlottak az "esélyesebbnek" vélt jelölt támogatására. A saját pártpreferenciájukkal szemben.

partlistak-egyeni_orszagos2018.png

 

Egy ilyen választás után a vizsgálódó – tudatosan vagy sem – az ellenzék nagyarányú vereségének okait is kutatja, így az adatsor segítségével mindenképpen érdemes kicsit jobban megnézni, hogy mi is történt, hogy mi is történhetett. A választási eredmények mellől hiányoznak a kutatásoknál megszokott mélyebb, részletesebb adatok a választók életkorára, végzettségére, státuszára stb. vonatkozóan. Azonban – azt gondolom, hogy – pusztán a differenciák alapján már sokat megtudunk. 

Kezdjük rögtön a lista elején. Fidesz-KDNP. A kormánypártok tekintetében annyit érdemes megjegyezni, hogy a közel 190 ezer szavazatnyi különbség abból adódik, hogy a beérkező levélszavazatok több mint 96%-át rájuk adták le, viszont itt ugye kizárólag listás szavazatokról beszélünk, hiszen határon túli szavazatokról van szó.

Ha figyelembe vesszük, hogy több mint 216 ezren szavaztak a Fideszre levélben, és ők csak listán szavazhattak, akkor összességében kb. 28 ezer olyan szavazó volt (minden listás szavazatot számba véve) aki listán a behúzta a Fideszt, de egyéniben nem rájuk szavazott.

A Jobbikra egyéni jelöltjeire volt a legnagyobb hatással az átszavazás.184 ezerrel több voks érkezett a nemrég még Vona Gábor fémjelezte pártra egyéniben, mint listán. Ezek a szavazatok természetesen a Jobbik esetében vidékről érkeztek.

Az MSZP-P mutatója három okból mutat negatív értéket. (-60,243) Az egyik, hogy annak ellenére nem sikerült jelentős számban szavazókat mozgósítani a szocialisták egyéni jelöltjei javára, hogy országosan az MSZP mindent megtett azért, hogy a Fidesz kihívójának higgyék. A másik ok, hogy a körzetek több mint 43%-nak az átadása a DK részére, illetve az az egy-két visszalépés töredékszavazatok tekintetében markánsan megmutatkozott. (Ez elsősorban azért érdekes, mert az egyéni jelöltek hiánya egyes körzetekben rontotta a listás eredményt is.) És ha az okokat keressük, arról se feledkezzünk meg, hogy az MSZP-P összesen 8 egyéni jelöltje tudott győzni (ebből 7 Budapesten). Ezen győztes jelöltek után jóval kevesebb töredékszavazat keletkezik, hiszen a győztes-kompenzáció mégis csak kevesebb szavazatot jelent ilyenkor, mintha egy relatív szoros versenyben a második, vagyis a vesztes megkapja a teljes kontingenst, az adott párt országos listájára...

 Az LMP 404 ezer szavazatot kapott az országos listára. (Töredékszavazatok nélkül.) Az egyéni jelöltjeire 91 ezerrel kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy az LMP szavazók kevesebb mint egynegyede szavazott át más párt esélyesebbnek gondolt jelöltjére. Figyelem bevéve, hogy a párt vezetői és jelöltjei milyen nyomás alatt voltak, ez egy meglehetősen alacsony arány. Hasonló volt Budapesten is.

A DK esetében látjuk a valamivel több mint 40 ezerrel több egyéni, mint listás szavazatot. Ez részben arra vezethető vissza, mint az MSZP esetében. Viszont azt is látni kell, hogy Gyurcsány – természetesen saját szemszögéből egy remek alkut kötött Molnár Gyulával. Erős körzeteket kapott, és közben az ország felében még kampányolniuk sem nagyon kellett. Hisz, ott az MSZP volt a "kompetens". Ráadásul végül a 46 egyéni körzetből csupán egy helyen lépett vissza. (Ennyit a sok visszalépős szövegről.) Így Budapesten már "ellenszolgáltatás" nélkül léptek vissza a párt javára. Három itteni körzet hullott így Gyurcsány Ferenc ölébe. Akinek a pártja csupán 0,41 százalék híján nem esett ki a törvényhozásból.

A Momentum esetében mínusz 100 ezer szavazatról beszélünk. Itt még nagyobb mértékben érvényesült a választási küszöb hatása, mint a MoMo listás eredményében. Százezerrel kevesebben szavaztak a Momentumra egyéniben, mint listán. Értelemszerűen, ők is átszavaztak valahová. Aktív támogatóik 57%-a átszavazott.

A Kétfarkúak esetén is magas volt az átszavazási arány: listás szavazóik 70%-a nem rájuk adta egyéni voksát. Az Együtt esetében az összehasonlításnak nincs túl sok értelme. A párt összesen 37 ezer szavazatot kapott listán. Azért kaptak 21 ezerrel több egyéni szavazatot, mert csepeli jelöltjük javára a Budapesten igazából releváns pártok visszaléptették jelöltjeiket, és így Szabó Szabolcs innen 23.637 egyéni szavazatot gyűjtött. Ez kompenzálta az amúgy nem túl magas arányú átszavazást. (Persze, a korrektség kedvéért hozzá kell tennem, hogy ez utóbbi két párt esetén nem beszélhetünk minden esetben klasszikus átszavazásról. Hiszen a körzetek túlnyomó többségében ennek a két pártnak nem sikerült jelöltet állítania, nem is volt egyéni jelöltje.)

 

bp_listas_2018_grafikon.png

 

 

Zárásként, itt van még egyszer az 5 fővárosi választási térkép. Listás adatok és részvétel: 

 

 Némi Konklúzió

Ha szigorúbban megvizsgáljuk a Budapesti eredményeket. Az előző három országgyűlési választások eredményeit, a részvételi adatokat, a mostani listás és egyéni szavazatok összefüggéseit, akkor viszonylag tiszta képet kapunk a budapesti erőviszonyokról, illetve az oly sok vitát kiváltó és jelentős kárt okozó visszalépési agóniáról.

Mindegy, hogy a pártok egyéni jelöltjeire érkező szavazatokat, vagy a listák támogatottságát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 60% feletti arányban az ellenzék győzött Budapesten. Nagyjából fordított arányban, mint az ország egészében. Mindegyik ellenzéki párt – a Jobbikot kivéve – erősebb, jobb arányban szerepelt a fővárosban, mint az országos átlaga.

Ami a visszalépéseket és átszavazásokat illeti, ezzel kapcsolatban sokkal összetettebb a helyzet. Könnyen lehet, ha csak a mostani eredményeket vesszük figyelembe arra a következtetésre jutunk, hogy a visszalépések nagyon sikeresek voltak, az átszavazás pedig egyértelműen működött.

Azonban több országgyűlési választás adatait is bevonva a vizsgálatba, és figyelembe véve, hogy területileg hol történetek a visszalépések, már egészen más képet kapunk. A főváros szavazói körében a rendszerváltás óta többségben vannak a mostani ellenzékiek. A Fidesz legtöbb budapesti győzelme nem a mostani kormánypárt erejét mutatja, hanem az ellenzék sokszínűségét. Időszakos, átmeneti gyengeségét. A visszalépések pedig lokálisan olyan helyeken történtek, ahol eleve jobb esélyekkel indult az ellenzék. Így ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Árnyalja a képet a Jobbik jelenléte is. De ez egy másik téma.

Tehát, ha jobban körbejárjuk az átszavazás kérdését, könnyen arra az álláspontra juthatunk, hogy a – környezeti tényezőket is figyelembe véve – országos viszonylatban egy sokkal átfogóbb, kiterjedtebb koordináció sem segített volna a kormány megbuktatásában.

Túl sok  volt a kizáró és megosztó tényező. A gyengélkedő MSZP, a mindenkit megosztó Gyurcsány... A Momentum megjelenése. A "Jobbik-probléma". Az Együtt és Párbeszéd szakítása. És még Hódmezővásárhely is bezavart a képbe.

A vita sem segített. Az állandó vita és közbeszéd a visszalépésekről. Program helyett. Alternatíva helyett. Jövőkép nélkül.

Hiába tett meg pl. mindent az LMP, hogy távol maradjon ettől a meddő vitáról. Újra és újra belerángatták. Amikor a pedig a hódmezővásárhelyi választás rövid időre arra késztette a pártokat, hogy mindenáron próbáljanak megegyezni, jött a szocialisták részéről a 27-3-as ajánlat. Ami szakmai szemmel nézve (vagy bármilyennel!) annyira  komolytalan, hogy azt egyszerűen nem lehet elfogadni. Mert nem hatékony, és nem "igazságos". Ha a mai politikában egyáltalán van ilyen.)

Mert egyszerűen fogalmazva; nem várható el, hogy egy 7%-os párt lemondjon 27 körzetről a 12%-os javára, 3 körzetért cserébe. Amelyek még nem befutó helyek...

Visszatérve az alapgondolatra. Ha figyelembe vesszünk több tényezőt is, és nem pusztán a mostani számok alapján állítunk fel teóriákat, akkor már nem látszik olyan jó megoldásnak, olyan hatékonynak egy koordinált indulás – ezekkel a pártokkal, melyek egymással ilyen viszonyban állnak. A választási földrajz, a budapesti választók összetétele, a régebbi eredmények együttesen egészen másra utalnak, mint amit sokan sulykolni próbálnak. A koordinált indulás kizárólag a megfelelő keretek között, és csak korlátozottan működik.


A 2018-as választásokat még évekig fogjuk elemezgetni. Vagy évtizedekig. Ezen a felületen is többször visszafogok térni majd a témára. De, legközelebbi bejegyzésemben – minden valószínűség szerint – visszatérek majd kicsit a német politikához. Elvégre is, szeptemberben törvényhozási választások (Landtagswahl) lesz Bajorországban...

 

A témához kapcsolódó előző bejegyzésem:

Budapesti jelöltek eredményei (2018) 
http://bajko-sokoray.blog.hu/2018/04/16/budapesti_jeloltek_eredmenyei

 

 

A mostani parlamenti választás gyakorlatilag nagy meglepetést okozott. Csak nem olyan értelemben, mint azt sokan várták. Hónapokig, ha nem évekig fogjuk majd elemezni a mostani választási kampány, a visszalépések, és az eredmények összefüggéseit. Ebben a bejegyzésben ennek a folyamatnak csupán egy apró lépését teszem most meg. A budapesti egyéni választókerületek eredményeinek felületes vizsgálatával. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire működhetett az úgynevezett "taktikai szavazás", illetve, hogy mennyire befolyásolhatta volna a győztes személyét egyes választókerületekben, ha további pártok jelöltjei léptek volna vissza.

Nézzük először akkor a budapesti jelöltekre érkezett szavazatokat, majd három konkrét választókerületet, előzetes becslésekkel együtt.

Az már első ránézésre látszik, hogy – annak ellenére, hogy országosan itt volt a legtöbb visszalépés, a legnagyobb koordináció – itt is volt jó pár releváns jelölt. Az MSZP és a DK Budapesten is felosztották az egyéni körzeteket. A Jobbik országosan minden körzetben állva maradt, így természetesen a 18 budapesti választókerületben is. Az LMP 106 jelöltjéből a fővárosban hármat léptetett vissza, ahogy a Momentum a 95-ből ötöt. A viccpártnak eleve nem sikerült a budapesti választókerületek mindegyikében elindulnia, de végül ők hat körzetben nem voltak jelen. A sort az Együtt zárja, amely Budapesten három jelöltjét hagyta meg április 8-ára. Ezek közül a csepeli mandátumot is szerzett. Így a listán 0,66%-ot elértt párt egy képviselővel azért jelen lesz a következő magyar országgyűlésben.

Így elmondhatjuk, hogy a választást megelőző hónapokban az Együtt által alkalmazott – szinte kényszer – stratégia tulajdonképpen, ha szerény eredménnyel is, de sikeres volt. Már fél évvel a választások előtt nyilvánvalóvá vált a Szigetvári-Juhász páros által vezetett kis párt számára, hogy az általuk szorgalmazott "Új Pólus" nevezetű elképzelésből nem lesz semmi. Hiszen sem az LMP, sem az akkor kibontakozó MoMo nem volt vevő az ötletre. (Nem akartak politikai hullát cipelni. Közben a közélet megújításáról beszélve.) Később a P (mint Párbeszéd) is lelépett, az MSZP-hez hurcolva a közös miniszterelnök-jelöltet is. Így a tandem következetesen az utolsó szalmaszálba kezdett kapaszkodni. A teljes összefogást sürgetve megpróbáltak minél több egyéni jelöltet állítani, hogy később legyen cserealap. Végül 45 jelöltet sikerült. Ezekből is visszaléptettek párat, hogy így forszírozzák az összefogás kérdését, játékban tartva a pártot. Ami végül – ahogy már utaltam rá – korlátozott mértékben, de sikerre vezetett. De azon túl, hogy az egy képviselői hely elég enyhe siker, a jelöltek nagy mértékű hiánya is hozzájárult az Együtt gyenge, egy százalék alatti listás szavazatarányához. Vagyis a megmenekülést szolgáló stratégia is szerepet játszott a párt bedőlésében.

Szóval, a 18 körzetből az utolsó pillanatra kialakult 5 olyan választókerület, ahol nagyobb arányú visszalépésekről beszélhetünk. (Ezekből egyébként négy ellenzéki győzelem született. De ez így önmagában félrevezető, hiszen eleve csak ott volt nagyobb hajlandóság az együttműködésre, ahol ez relevánsnak, hasznosnak mutatkozott.) Míg 4 évvel ezelőtt itt 10 egyéni körzetben győzött a Fidesz-KDNP most úgy tűnt – az előzetes számítások alapján –,  hogy ez megfelezhető.

Végül Budapesten 6 kormánypárti jelöltnek sikerült győznie egyéniben. Szintén 6 MSZP-s mandátum született, a DK-nak 3, az LMP-nek, a Párbeszédnek és az Együttnek pedig 1-1 egyéni helyet sikerült megszereznie. Így elsősorban a "jobb terep viszonyoknak" köszönhetően a fővárosban az ellenzéknek többségbe került. Érdekes azonban – ha megnézzük a bejegyzés végén található választókerületi térképet –, hogy földrajzilag mennyire eltérő képet mutat a város 2002-höz, vagy 2006-hoz képest.

budapesti_egyeni_jeloltek_2018.PNG

Budapesti választókerületek eredményei (egyéni jelöltek)
(Adatok: NVI, valasztas.hu)

A választás estéjén rögtön megkezdődött a bűnbak-keresés. Az MSZP és a DK vezetői mindenkire mutogattak, csak saját felelősségükről feledkeztek meg kissé. Ennek a hibáztató narratívának került rögtön a célkeresztjébe az LMP. Ami azért is érdekes, mert a centrum közelében elhelyezkedő párt szavazóinak jelentős része semmiképp nem szavazott volna MSZP-s vagy DK-s jelöltre. Ez a fenti adatokból is jól látszik. Viszont a másik faktor, amit ezzel kapcsolatban szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül, hogy 54 választókerületben, tehát, több mint a körzetek felében a Fidesz-KDNP jelöltjei abszolút többséget szereztek. (Ami ugye nem feltétele a mandátumszerzésnek, de komoly támogatottságról tesz tanúbizonyságot.) Így ezekben a választókerületekben végül teljesen irreleváns, hogy volt-e visszalépés, vagy jelentősebb átszavazás. A Fidesz ezekben a körzetekben ezúttal akkor is nyert volna, ha csupán egy-egy ellenzéki jelölttel találják szembe magukat. 

De térjünk vissza közvetlenül a visszalépés kérdéséhez. Mikor azt látjuk egy választókerületben, hogy egy Jobbikos vagy LMP-s jelölt a mostani választáson kapott 8-10, vagy 6-7 százalékot, az nem azt jelzi, hogy mennyien szavazhattak volna a "legesélyesebb ellenzéki jelöltre", hogy mennyi lehetett volna még a tartalék, hanem azt mutatja, hogy hányan maradtak volna otthon, ha az adott párt jelöltje nem indul. Hiszen – mint már többször utaltam rá – az átszavazás mértéke igen magasnak mondható, tehát, aki ilyen arányok mellett egyéniben is kitartott pártja mellett, az általában erősen elkötelezett, vagy igazi "magszavazónak" tekinthető. (Az ilyen típusú szavazó, ha részt is vesz, valószínűbb, hogy nem szavaz egyéniben másra saját jelöltjén kívül.) 

Ezt a két tényezőt figyelembe véve – hogy a választók nem bábok, és hogy a legtöbb helyen nagy különbséggel nyert a Fidesz – érdemesebb volna a két utódpártnak inkább a saját háza táján sepregetnie. Ahogy ezt olyan szépen mondani szokták...

Nézzük akkor a három konkrét körzetet. 2014-es eredmények az adott választókerületből, "esélyesebbnek mondott jelöltek" és a KOM által rendelt közvélemény-kutatási adatok.

 

Budapest 1. választókerület

(I. és V. kerület, VIII. kerület és IX. kerület egy része)


2014-es listás szavazatok aránya:

  • Fidesz-KDNP 31,4%
  • MSZP-DK-Együtt-PM-MLP 23,8%
  • Jobbik 5,6%
  • LMP 8,1% 

A listás adatokból is látszik, hogy 4 évvel ezelőtt a baloldali ellenzéki összefogás ebben a választókerületben nem volt túl sikeres. Most az MSZP-DK egyesség alapján itt az MSZP-Párbeszéd indított jelöltet. Egészen pontosan az MSZP-P színeiben egy Párbeszédes politikus mérette (volna) meg magát. A helyben zajló visszalépési börzének azonban végül az lett az eredménye, hogy Csárdi Antal LMP-s politikus maradt versenyben Holik István KDNP-s országgyűlési képviselővel szemben. A végleges eredmények alapján Csárdi 48,73%-os támogatottsággal győzött, amivel megszerezte a Lehet Más a politika első egyéni mandátumát. Közel 7%-ot verve Holik Istvánra, egy eddig stabilan "jobboldali" választókerületben. Itt született a fővárosban a második legjobb ellenzéki eredmény.

 

2018-ban eredetileg rajthoz álló (releváns) jelöltek:

Csárdi Antal (LMP)

Fekete-Győr András (Momentum)

Hollik István (Fidesz-KDNP)

Juhász Péter (Együtt)

Losonczy Pál (Jobbik)

Naszályi Márta (MSZP-Párbeszéd)

 

taktikai_bp1.PNG Forrás: taktikaiszavazas.hu 

 

Budapest 1. 

bp1_kom-101-kombik-indirekt-becsles.png

Forrás: KOM, kozosorszagmozgalom.hu
Adatok: Medián

 

 2018-as eredmények az 1-es vk.-ben (egyéni szavazatok): 

Fidesz-KDNP MSZP-P/DK Jobbik LMP Mom. MKKP
41,81% - 6,39% 48,73% - 3,08%

 Részvételi arány: 76,68%.

 

Csárdi győzelme elsősorban két tényezőre vezethető vissza. Először is nem szabad figyelmen kívül hagynunk a a választókerület összetételét. Ez fontos abból a szempontból is, hogy itt sok a "csalódott fideszes szavazó", illetve szocialistákat nem szívesen támogató liberális, szabadelvű, illetve polgári attitűdökkel rendelkező választó.

Ezzel párhuzamosan, nagy volt az - egyéni jelölt tekintetében – átszavazók aránya. De ehhez arra is szükség volt, hogy az adott párt (ebben az esetben az LMP) magas elfogadottsággal, megfelelő integráló erővel rendelkezzen, illetve alacsony legyen az elutasítottsága. Hangsúlyosan ez az a képesség, amit sem a Jobbik, sem a DK jelöltjei nem tudtak felmutatni, vagy legalábbis semmi esetre sem olyan mértékben, mint ahogy azt ők elképzelték.

  

Budapest 10. választókerület

(III. kerület)


2014-es listás szavazatok aránya:

Fidesz-KDNP 25,1%
Összefogás 26,5%
Jobbik 8,8%
LMP 6,1%

Ebben a vk.-ban négy éve is Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke győzött, akkor az "Összefogás" színeiben. Most ezt a választási eredményt ismételte meg az MSZP-P támogatásával, magasabb részvétel mellett. Több mint 10%-ot verve Fideszes ellenfelére. Amihez nem csak nagy arányú átszavazásra volt szükség, de az LMP visszalépésére is. 

2018-ban eredetileg rajthoz álló (releváns) jelöltek:

Dr. Ábrahám Júlia (LMP)

Donáth Anna Júlia (Momentum)

Menczer Erzsébet (Fidesz-KDNP)

Pataki Márton (Együtt)

Szabó Tímea (MSZP-Párbeszéd)

Zsiga-Kárpát Dániel (Jobbik)

 

Az Óbudai választókerület eleve inkább "baloldali". Ezt mutatják a régebbi választási eredmények, illetve a becslések adatai is. A Fideszes Menczer Erzsébetnek többen eredetileg 30% körüli eredményt jósoltak, ebből jó 36% lett. Ebben a választókerületeben szerezte az ellenzéki jelölt Budapesten a harmadik legtöbb szavazatot.

taktikai_bp10.PNG

 Forrás: taktikaiszavazas.hu 

 

Budapest 10.  

bp10_kom-110-kombik-indirekt-becsles-v2.png

Forrás: KOM, kozosorszagmozgalom.hu
Adatok: Medián

 

 2018-as eredmények a 10-es vk.-ben (egyéni szavazatok): 

Fidesz-KDNP MSZP-P/DK Jobbik LMP Mom. MKKP
36,36% 48,15% 10,82% - 3,94% -

 Részvételi arány: 77,48%.

 

Budapest 18. választókerület

(XXII. kerület és a XI. kerület déli része)

 

2014 - Egyéni szavazatok megoszlása:

Közvélemény-kutatás (2018)

2014 - OGy választás

Hajdu Nóra (Együtt)

8

36,9%
(Somfai Á., MSZP-DK-Együtt-PM-MLP)

Molnár Gyula (MSZP-P)

26

Németh Zsolt (Fidesz-KDNP)

42

41,6% (Szabolcs Attila)

Orosz Anna (Momentum)

4

Pitz Dániel (LMP)

9

6,5% (Gecsei Andrea)

Staudt Gábor (Jobbik)

12

12,2%

 (Adatok: Medián, NVI)

A 18-as választókerület eleve érdekesnek ígérkezett. Elsősorban a két nagy párt "új" jelöltjei miatt. A Fidesz nyugdíjazta a volt polgármestert, eddigi képviselőjét Szabolcs Attilát. Helyette az – elsősorban atlantista nézetei miatt – országosan háttérbe szorult Németh Zsoltot, a Külügyi Bizottság elnökét indították. Az MSZP pedig szintén "újoncként" kiküldte a peremvidékre Molnár Gyulát. Elsősorban azért, mert anno Budafokon a szocialistáknak többször is termett babér, mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásokon. (Ami, hát lássuk be, Budán nem olyan gyakori jelenség.) Illetve a másik tényező amiért így adódott, hogy Molnár 8 éven át volt polgármester a szomszédban, Újbudán. A 18-as választókerülethez pedig hozzácsaptak 4 éve egy jókora darabot a XI. kerületből. Így jelenleg Albertfalva, Kelenföld és a Kelen-völgy adja ennek a választókerületnek az egyharmadát. Ami a volt polgármester számára olyan előnyt jelentett, amit érdemes volt figyelembe venni. Biztos, hogy győzelme nagyrészt ennek is köszönhető. 

2018-ban eredetileg rajthoz álló (releváns) jelöltek:

Hajdu Nóra (Együtt)

Molnár Gyula (MSZP-P)

Németh Zsolt (Fidesz-KDNP)

Orosz Anna (Momentum)

Pitz Dániel (LMP)

Staudt Gábor (Jobbik)

A választókerületben indult volna az Együtt alelnöke is, Hajdú Nóra. Aki a párt egyik legtámogatottabb jelöltje volt, viszont már egy körrel előbb visszalépett, így segítve Molnár Győzelmét.

taktikai_bp18.PNG

 Forrás: taktikaiszavazas.hu 

 

Budapest 18.

bp18_kom-118-kombik-indirekt-becsles-2.png

Forrás: KOM, kozosorszagmozgalom.hu
Adatok: Závecz Research

 

Mind az előzetes becslést, mind a KOM által rendelt kutatást figyelembe véve láthatjuk, hogy az LMP és a Momentum szavazói és nagymértékben átszavaztak a szocialisták elnökére. Ahogy kis mértékeben a Jobbik támogatói is.

 2018-as eredmények a 18-as vk.-ben (egyéni szavazatok): 

Fidesz-KDNP MSZP-P/DK Jobbik LMP Mom. MKKP
40,06% 41,45% 9,17% 4,24% 2,83% 2,02%

  Részvételi arány: 78,4%.

 

 

bp_egyeni_valaszatokeruletek2018.PNGForrás: NVI, valasztas.hu 

Konklúzió

Ha összehasonlítjuk azokat a választókerületeket, ahol voltak visszalépések és ahol egyáltalán nem történt ilyen, illetve megvizsgáljuk, hogy az egyéni jelöltek hogyan szerepeltek és a pártok mennyi szavazatot kaptak listán, viszonylag jó képet kaphatunk az átszavazás mértékéről.

Komolyabb visszalépések elsősorban Budapesten voltak. De az "esélyesebb jelölt" koncepciója vidéken is érvényesült. A legtöbb választókerületben markánsan két jelölt között oszlottak meg az ellenzéki szavazatok. A választók 25-75%-os arányban döntöttek, hol az MSZP, hol a Jobbik jelöltje mögé sorakozva fel. 

Budapesten – és néhány nagyobb városban – az ellenzéknek, vidéken pedig a kormánypártoknak sikerült jobban a mozgósítás. Listán a Fidesz-KDNP nem szerzett többséget. Azonban a legtöbb egyéni jelöltjük választókerületében magasan verte a mezőnyt, jellemzően 40%, több mint 50 helyen 50% felett teljesítve. Jelen állás szerint az ellenzék a budapesti 18 egyéni választókerületből 12-őt megnyert. Vidéken viszont a teljes vagy részleges visszalépések, illetve a nagymértékű átszavazások ellenére is alig sikerült néhány mandátumot szereznie az ellenzéki pártoknak.

Összehasonlítva szavazókörönként a listás és egyéni szavazatokat az látszik, hogy a különböző ellenzéki pártok támogatóinak 30-60%-a is átszavazott az esélyesebbnek gondolt jelöltre. Például az LMP esetében ez az arány  jellemzően 50%-os. Területi jellegtől függetlenül. Tehát, akik az LMP országos listájára szavazott, általában fele arányban támogatta a párt egyéni jelöltjét, illetve az erősebbnek gondolt másik ellenzékit. Ez számok tekintetében az jelenti, hogy Budapesten általában 10-15%-ot értek listán, míg azoknak az egyéni körzeteknek az átlaga ahol végül elindultak 8,6%. 

Megnézve a budapesti egyéni jelöltek eredményét láthattuk, hogy a fővárosban magasabb volt az átszavazás és a visszalépések hatékonysága. Elsősorban a város lakosságának összetétele miatt, és azért is, mert urbánus környezetben könnyebb az "erősebb jelölt" kiválasztása. Ezzel párhuzamosan jól láthattuk, hogy az átszavazásnak komoly akadályai vannak. Több ellenzéki párt esetében a szavazók csak korlátozott mértékben voltak hajlandóak átszavazni. Bázisuk jelentős része a régebbi ellenzéki pártokat következetesen elutasítja.

 

Egy következő bejegyzésben – szintén Budapestre koncentrálva – a pártok listás eredményeivel foglalkozom majd.

 

Egy javaslat a magyar választási rendszer módosítására
http://bajko-sokoray.blog.hu/2017/11/20/uj_magyar_valasztasi_rendszer_egy_javaslat