2022.07.03. 16:08
Az elmúlt években hallgattam. Ennek most vége van.
Vannak az ember életében olyan időszakok, amikor számot vet…
Fiatalon, amikor elkezdtem politikával foglalkozni két dolgot reméltem a jövőre nézve: hogy az országban a politikai kultúra, a demokrácia minősége nagy fejlődésen megy majd keresztül. És hogy ezzel párhuzamosan, a magyar politikatudomány – építve a hagyományokra, de erősen el is térve azoktól – egyszer majd kimerészkedik az elefántcsont tornyokból, hogy tegye a dolgát és legalább az alapvető igazságokat, paradigmákat megvédje. A tudomány és a józan ész nevében! Hogy ne alternatív politikai valóságokban éljünk.
A politika, a politikai küzdelmek az elmúlt két évtizedben jóval egysíkúbbak lettek. Egyszerre lett még kevesebbek ügye, s közben egyre mélyebben hatolt be a mindennapjainkba. Ami a politikai kultúrát illeti; átvettünk minden rossz példát nyugatról, s közben nem tudtuk kinőni, levedleni a múlt beidegződéseit. A demokrácia tüze egy kis rendszerváltás kori fellángolás után újra szunnyadni kezdet. A paternalista társadalom nem tud túllépni önmagán. Visszatért a múlt. A kádári nosztalgiára épülő Horthy-rendszer. Internettel. Nyitott határokkal.
Ami a szakmát illeti. A tudományos műhelyek, egyetemek tanszékei, intézetei ragyognak az egyszínűségtől. Idővel mind egyre sárgább, úgy mint A tanúban. Alig akad már ellenpélda. A magán-, vagy civil szektor nem virágzásnak, fejlődésnek indult az elmúlt 20 év alatt, sokkal inkább elsorvadt. Először csak a biológiai sokszínűség rohamos pusztulását láttuk. Itt is. Majd a szakma erős polarizációnak indult. Később „az egyik oldal” intézetei, cégei – állami támogatások híján – sorvadozni kezdtek. Majd eltűntek sorra.
Mára egy különleges ország lettünk. Van néhány intézet, vállalkozás, amelyek gigászi méreteket öltenek. Államok az államban. Azzal a céllal, hogy előkészítsék, legitimálják a döntéseket. És van a másik oldal. Az egyszemélyes műhelyek világa. (Ahol már se pénz, se posztó. És itt a posztó alatt a tudást értem.)
Egy közös van mindben csupán. Mind tartoznak valahová.
Nálunk nincs független agytröszt, nincs független intézet, alapítvány. Nincs olyan szellemi, tudományos közösség, mint nyugaton. Alig hagyták kifejlődni, aztán ráültek. Nincs lehetőség kiállni az alapigazságok mellett. És így idővel elvész a tudomány, nem lesznek igazságok. Csak alternatív valóság.
Sokan vagyunk, akik nem akarunk oldalt választani. Mert mi nem így látjuk a világot: szeretjük a valóságot. Vagy amit ki tudunk szűrni belőle.
Voltak olyan történelmi időszakok, amikor a tudás lángját nem intézmények, hanem egyének őrizték meg. Bizonyos értelemben ma is egy ilyen korszakot élünk. Amelyben az elméletek és azok bizonyításai, a tudomány a valóságon alapuló tényei helyett egyre többször újra a politikai hit és az abból következő parancs lesz az igazság.
Hát ezért, őrizni kell a lángot.
De jó lenne ennél többet tenni, idővel visszaszerezni, megteremteni azt a függetlenséget, amin a hívatásunk, amin a tudomány alapszik. Nem csak a tudomány kedvéért. Egyáltalán nem.
„A múltat nem lehet tőlünk elvenni, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük.” (Nemeskürty István)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Érthetetlen miféle tudományos függetlenségről lehetne szó, amikor a tudományhoz egyre több pénz kell. Az adófizetők pénzéből meg nekem ne függetlenkedjen senki, főleg ne a nyugat számára ne "függetlenkedjen" a mi kontónkra! Már bocs!