Avagy Merkel bukásának közvetlen okai


cdu-og-image200.jpgA címben nem véletlenül fogalmaztam így. És nem is valami elírásról van szó. Szokásomtól eltérően most nem elsősorban a legutóbbi (két) német tartományi választásról lesz szó. Ezekről csak érintőlegesen fogok értekezni.

Ugyan megnézzük röviden ennek a két választásnak a végeredményét, de elsősorban ezen keretek között igyekszem ezek következményeivel, a hétvégi CDU tisztújításával foglalkozni. Egy korszak véget ért. 18 év után Angela Merkel (2000-2018) visszavonul a nagyobbik német kereszténydemokrata párt éléről. (A hivatalos terv szerint a Szövetségi Kancellári pozícióját a ciklus végéig megtartja. De ezt majd meglátjuk.)

Írásom második felében térek ki a hétvégi pártnap (CDU Parteitag) három "legesélyesebb" jelöltjére. De nézzük akkor először az október 14-ei bajorországi, és az október 28-ai hesseni választások adatait. Ahogy már utaltam rá, csak röviden.

cdu-parteitag-2018.jpgFriedrich Merz, Annegret Kramp-Karrenbauer, Jens Spahn


Bajorország (Bayern)

Kezdjük azzal, hogy itt természetesen nem közvetlenül a CDU, hanem testvérpártja – az unió „másik fele” – a CSU mérettette meg magát. De ez a választás ugyanúgy elsősorban a merkeli menekültpolitikáról szólt, ahogy a két héttel későbbi is.

Míg a 2013-as bajor törvényhozási választásokon még az abszolút többséghez közeli, 47,7%-os eredményt könyvelhettek el a kereszténydemokraták, addig a mostani alkalommal több mint 10%-kal gyengébb eredménnyel végeztek. Amúgy most is az élen. De ez végül is Bajorország (Freistaat Bayern). Nézzük a számokat.

  bayern_ltw2018.png(Forrás: wahlrecht.de)

A CSU veszteségei mellett a legszembetűnőbb a szociáldemokraták 10% alatti eredménye, illetve a Zöldek megerősödése, amely jól bele illeszkedik a 2018-as országos trendbe. Az SPD szövetségi szinten is gyengélkedik. Az újabb nagykoalíciós részvételüket sem a párttagság egy nagy része, sem választóik nem díjazzák. A szociáldemokraták jó egy évvel ezelőtti – szintén nem túl magas – 20,5%-os országos eredményeikkel szemben jelenleg szövetségi szinten 13,5% illetve 15% között mozognak.

A zöldek az év eleji vezetőváltás után (az új társelnökök: Annalena Baerbock és Robert Habeck) szövetségi szinten is erősödnek, jó fél év alatt megduplázták támogatottságukat (18-22%). Itt is a folyamat részeként valami hasonló történt, az 5 évvel ezelőtti arányukhoz képest közel 9%-ot erősödtek.

A választás egyértelmű nyertesei közé közé tartozik a Freie Wähler ("Szabad Választók"), amely 2,61%-kal növelte támogatottságát, de ami ennél is fontosabb a CSU gyengélkedése miatt – történelmében először – be tudott kerülni a bajor kormányba (Staatsregierung).

Az FDP – a 2013-as bukása után – újra képes volt bejutni a bajor törvényhozásba. Ami a katolikus tartományban, a zöldek erősödése mellett, és egy jól beágyazott regionális – sok tekintetben liberális – párt mellett nem rossz teljesítmény.

Az AfD a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) veszteségei mellett sem tudta hozni az országos támogatottságuknak (14-16%) megfelelő eredményeket. De azért látnunk kell, hogy ezzel a 10% feletti szavazataránnyal egy újabb törvényhozásba sikerült bekerülniük. Ekkor szám szerint a 15-be.

Ami a képviselői mandátumokat illeti (a parlament létszáma itt sem fix, azt a választások eredményei határozzák meg), a kereszténydemokrata veszteség így még markánsabban megjelenik: a csökkenés 16 fős, miközben a testület létszáma 180-ról 205-re emelkedett. Az SPD 20 mandátumot veszített, jelenleg 22 képviselővel rendelkeznek. A Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) 20 hellyel, 38-ra emelték mandátumaik számát.

A Szabad Választók 27, az AfD 22, az FDP 11 képviselővel van jelen a Bajor Tartományi Parlamentben (Bayerischer Landtag).

Mint már utaltam rá, a választás következményeként – bajor viszonyokhoz kicsit rendhagyó módon – kereszténydemokrata (CSU) és liberális-konzervatív (FW) koalíció alakult, az újonnan választott Markus Söder miniszterelnök vezetésével.

 

Hessen

Hessen tartományban szintén mindkét szövetségi szinten együtt kormányzó nagy párt, illetve pártszövetség komoly veszteségeket könyvelhetett el. Azonban itt a Zöldek mellett a szélsőséges AfD is komoly eredményeket tudott elérni. Szokás szerint nézzük először az adatokat. 

hessen_ltw2018.png(Forrás: wahlrecht.de)

Hessenben a kereszténydemokraták veszteségei a bajorországi arányokat is meghaladták. Egyéniben több mint 13%-ot, listán jó 11%-ot veszítettek. (Mandátumszámban ez azért nem érzékelhető annyira, hiszen a törvényhozás létszáma itt is képlékeny, viszont jóval kevesebb képviselő is van.) A szociáldemokraták támogatottsága ebben a tartományban is több mint 10%-kal csökkent. A Zöldek Hessenben is jól szerepeltek, megduplázva szavazatarányukat.

Az FDP itt könnyen vette az 5%-os választási küszöböt, így jelenleg továbbra is 10 tartományi képviselőházban vannak jelen. Mint már jeleztem az AfD itt országos népszerűségéhez hasonló eredményt ért el, 13% környékén végezve. Nyugati állam lévén a Linke jelenléte itt is elhanyagolható, de Bajorországgal ellentétben itt sikerült a parlamentbe kerülniük.

Mandátumok száma: CDU 40 (-7), Zöldek 29 (+15), SPD 29 (-8), AfD 19, FDP 11 (+5), Die Linke 9 (+3). (A tartományi parlament 2013-tól 110 fős volt, jelenleg 137 fős.)

A választás eredményeként továbbra is a CDU és a Zöldek alkotják a Hesseni Kormányt (Hessische Landesregierung).

 

Láthatjuk, hogy a két választás egyike sem okozta a helyi kereszténydemokrata miniszterelnök bukását. De mind két esetben nagy mértékben csökkentette a mozgásterét. A bajoroknál koalíciós partnert kellett "vennie maga mellé" – ami arrafelé nem jellemző –, Hessenben pedig a zöldek megerősödésével szintén újabb miniszteri székekről, minisztériumokról kellett lemondaniuk. Mindehhez jöttek még szövetségi szinten a viszonylag gyenge támogatottsági adatok, illetve népszerűségi mutatók...

Tehát, akkor is, ha a háttérben sokkal inkább Angela Merkel migrációs politikája okozta "bukását", kényszerítette őt visszalépésre, közvetlenül – technikailag mindenképpen – ennek a két választásnak köszönhető a Merkel korszak végének kezdete.

Az utódlásért három komolyabb jelölt szállt versenybe. Ők maradtak versenyben a mostani kongresszusra.

A jelöltek egyfajta országjárás, – az országos tv csatornák által is közvetített – regionális pártkonferenciák során jutottak el a mostani tisztújító kongresszushoz. Az elmúlt hetek, hónapok különleges izgalmi állapotot teremtettek, nem csak a párttagság körében vagy a stabil választóik számára, hanem az egész német politikai térben. Hiszen 18 év után először van igazi verseny a Kereszténydemokrata Unió (CSU) elnöki székéért. (Ami viszonylag ritkán válik szét az ország kancellári pozíciójától.)

Az első számú jelölt, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK). Aki két fő okból is a legesélyesebbnek számít. Egyrészt azért, mert Merkel kezdte őt felépíteni (pl. azzal, hogy Berlinbe hívta pártfőtitkárnak), és a legtöbb támogatójának jóindulatát is élvezi. Másrészt azért, mert ő az egyedüli nő, két férfi jelölttel szemben. (Matthias Herdegen jogászprofesszor visszalépése után.)

Tehát, a három jelölt:

  • Annegret Kramp-Karrenbauer, volt Saar-vidéki miniszterelnök
  • Jens Spahn, egészségügyi miniszter
  • Friedrich Merz, volt frakcióvezető

A megmérettetés legmarkánsabb törésvonalát a migrációval kapcsolatos kérdések jelentik, de azért itt sokkal többről van szó. A hamburgi CDU kongresszus ("Szövetségi Pártnap") nem csak személyi kérdésekről szól. Meghatározhatja a Kereszténydemokrata Unió politikáját a következő évtizedekre. Pont a jelöltek személye végett.

A CDU három nagy pártelnöke

  • Konrad Adenauer (1950–1966)
  • Helmut Kohl (1973–1998)
  • Angela Merkel (2000-2018)

Nézzük akkor a három legfontosabb jelöltet.


Annegret Kramp-Karrenbauer

annegret-kramp-karrenbauer.png 

Kramp-Karrenbauer egy klasszikus politikai karriert járt be: volt önkormányzati képviselő, majd a saar-vidéki törvényhozás tagja (1999-2018), közben különböző miniszteri pozíciókat is betöltött. 2011-től a Saar-vidék miniszterelnöke. Amely megbízatást az év elején cserélt a CDU pártfőtitkári székére. Egyébként egyetemi tanulmányait tekintve politikatudományt végzett.

Tőle várják a merkeli politika folytatását. Annak ellenére, hogy mindent megtesz azért, hogy független jelöltnek mutatkozzon. Ő a versenyben maradt három jelölt közül a legmérsékeltebb.

 

Jens Spahn

jens-spahn.png

Spahn a három jelölt közül a legfiatalabb a maga 38 évével. A politikát a Junge Uniónban, a kereszténydemokraták ifjúsági szervezetében kezdte. Helyi, majd megyei önkormányzati képviselőként kezdte. 2000-től szövetségi képviselő az alsóházban, ötödik parlamenti ciklusát tölti. 2015 és 2018 között a Pénzügyminisztérium államtitkára, 2018 máriusa óta Egészségügyi Miniszter.

Liberálisabb alapbeállítottsága ellenére, ő Merkel legnagyobb kritikusa. 2015-ben véleményét "nyitottság" című könyvében is hangsúlyosan kifejtette.

Felvilágosult Németország ide vagy oda Spahn esélyeit némileg csökkenti, hogy ő vállaltan meleg (partnerét be is mutatta a sajtónak). És hát, még is csak egy kereszténydemokrata pártról beszélünk, amelynek a konzervatív szárnyában ez biztosan sokaknak nem tetszik. De semmi sem lehetetlen.

Friedrich Merz

friedrich-merz.png 

Merz számít a legkonzervatívabbnak az indulók közül. Ő volt egyébként az első aki jelezte indulási szándékát Merkel bejelentése után. Egyesek szerint azért is, mert állítólag a kancellár-asszonynak jelentős szerepe volt abban, hogy mert 2009-ben nem indult újra egyéni választókörzetében, amelyet pedig előtte ötször megnyert.

Ekkor átmenetileg felhagyott a politikával, de CDU tagságát megtartva a magánszférában helyezkedett el. Ezen idő alatt – saját elmondása szerint – komolyan meggazdagodott. Így jelenleg (euró) milliomosként áll startvonalhoz.

Friedrich Merz jogász, volt európai parlamenti képviselő, szövetségi frakcióvezető. A CDU befolyásos politikusának, a volt belügyminiszter, illetve pénzügyminiszter Wolfgang Schäuble támogatását élvezi.  

 

Hétfőre kiderül, hogy ki lesz a legnagyobb német párt elnöke. Hogy, kivezeti a kereszténydemokratákat a 2019-es Európai Parlamenti választáson, illetve nagy valószínűséggel a következő szövetségi választások idején is. Meglátjuk, hogy neki sikerül-e megállítania a kereszténydemokraták gyengülését. Sikerül-e az, ami Merkelnek már nem ment. 

 

merkel2018_580.jpg
Angela Merkel, Német Szövetségi Kancellár
 

Update: Annegret Kramp-Karrenbauer és Friedrich Merz kerültek a második köre. 

  • Kramp-Karrenbauer 517 szavazat
  • F. Merz 482 szavazat

Tehát, a merkeli utat képviselő, mérsékeltebb, mondhatni centristább
Annegret Kramp-Karrenbauer lett a CDU elnöke.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bajko-sokoray.blog.hu/api/trackback/id/tr3014451508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.