"Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” (Szent-Györgyi Albert)


Igen ritkán szoktam személyes jellegű blogbejegyzéseket írni, még ha eredetileg a blog, mint műfaj (pont) erre is való… Ez most ilyen lesz.

Miután a szüleim egyetemi tanárok, és az öcsém is – akire többek között ezért is nagyon büszke vagyok – nemrég kezdte tanári pályafutását, illetve miután igen hosszú ideje vagyok már különböző felsőoktatási intézmények hallgatója, illetve foglalkozom különböző szinteken ifjúság és oktatás politikával, ezért van némi rálátásom az oktatás, a felsőoktatás területére.

Az iskola kulcskérdés. Gyakorlatilag mindegy, hogy ilyen értelemben melyik szintjéről beszélünk. (Általa lehet megőrizni a múltat és építeni a jövőt.)

Egyáltalán nincs szükség arra, hogy mindenki, pontosabban, hogy a fiatalok, 30-40%-ánál többen egyetemre, főiskolára menjenek. Viszont szükség lenne több jó szakmunkásra, jó szakemberekre. Nem lehet hosszútávon, nem érdemes – állam, sem társadalom, sem hallgató szempontjából – olyan diplomás fiatalokat kiképezni, akik alig találnak állást, akiknek értéktelen a papírjuk, a diplomájuk, mert így idővel összeomlik a rendszer. Azért is, mert elmennek a fiatalok. Külföldre.

És hogyan lehetne évtizedeket, félévszázadot visszalépni. És eltörölni az egyetlen esélyét annak, hogy valaki a társadalom ranglétráján felemelkedjék. És hogyan lesz így "tudásalapú" a jövőbeni magyar társadalom?!  És innovatív?  És versenyképes? És hogyan lesz művelt, kulturált?! Hogyan tanulja, őrzi, így meg történelmét?? Hogyan marad meg az, aminek fent kell maradni, és hogyan születik meg úgy, hogy az új, ami kell, ha nincs rá lehetőség? Vagy csak alig.

A keretszámok eddig sem voltak magasak, elégségesek. De a mostani döntés után nevetségesen kevés államilag finanszírozott hallgató kezdheti meg évente egyetemi/főiskolai tanulmányait, és ők is elég szigorú követelmények mellett.

 Én magam, mi magunk - bármenyibe is kerüljön -, biztos, hogy egyetemre fogjuk küldeni a fiúnkat, a gyermekeinket. Mindent meg fogunk tenni ennek érdekében, bármilyen is lesz majd a rendszer, bármenyibe is kerüljön. (Ahogy ez a célja a szülök túlnyomó többségének is.)

Azt sem engedhetjük, hogy a tehetségek elvesznek, mert ez a rendszer – egyelőre úgy fest – teljesen alkalmatlan lesz arra, hogy a társadalom széles köreiből valóban kiszűrje, segítse kiválasztani az igazán tehetséges, az ország számára is hasznos embereket.

Szerintem a társadalmi felelősség, igazságosság jegyében minden fiatalnak – aki képes teljesíteni a felvételi követelményeket –, járjon az első ingyenes diploma. Ez fontos. Mind az egyén, mind az állam, mind a társadalom egésze számára.

A bejegyzés trackback címe:

https://bajko-sokoray.blog.hu/api/trackback/id/tr324950239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.