A politológusoktól, közvélemény-kutatóktól azt várják az emberek általában, hogy mondják meg előre a választások végeredményét. Elsősorban valami jósfélének tekintenek bennünket. Pedig ez csak egy szelete a történetnek. Egy apró szelete.  

De maradjunk most hűek a sztereotípiákhoz, és vizsgáljuk meg mi történt a 2013-as szövetségi választások óta a német közvélemény-kutatási adatok frontján. Hasonlítsuk össze a félidős és jelenlegi számokat a választások eredményeivel. Nézzük meg a pártok népszerűségi mutatóit, hogy kiknek van nagyobb esélye a győzelemre, illetve egyáltalán bejutni a Szövetségi Gyűlésbe, a német alsóházba.

Majd gondoljuk végig, hogy milyen lehetséges kormánykoalíciók alakulhatnak 2017 szeptembere után, a mostani számok tükrében...

Elvégre is, mindig nagyon érdekes a trendek figyelése, az esélylatolgatás, az adatok összehasonítása.

Az alábbi táblázatba rendeztem három időpont közvélemény-kutatási adatait, illetve viszonyítási alapként az előző, vagyis a 2013-as szövetségi választás eredményeit. A kutatási adatok tekintetében a hat legnagyobb intézet eredményeit átlagoltam, ezek kerültek be a táblázatba. 

 (Adatok: Emnid, Forsa, Forschungsgruppe Wahlen, GMS, Infratest dimap, INSA illetve Bundeswahlleiter)

Az összehasonlítás során érdemes mindig figyelni a legutóbbi választás eredményeit is. Ezek jó viszonyítási pontot jelentenek a változások érzékeléséhez.

Ne felejtsük el, hogy mind a választási eredmények, mind a kutatási adatok a listás ("második") szavazatokra vonatkoznak. Ezek természetesen nagy arányban meghatározzák az egyéni választókerületi eredményeket is, azonban mindig vannak helyi sajátosságok, helyi ügyek és politikusok, akik felülírják az adott területen az országos tendenciákat. Így a pártok általános támogatottságából nem következtethetünk egy az egyben az egyéni helyek várható megoszlásáról. 

A közvetlen, választókerületi mandátumok adják ennek a német vegyes választási rendszernek az egyik felét. Erről sem szabad megfeledkeznünk amikor az összehasonlítást végezzünk. 

Még akkor sem, ha listás szavazatok határozzák meg - pl. a magyar vegyes választási rendszerrel ellentétben - a tényleges parlamenti arányokat. (Az egyéni mandátumok a győztes felé torzítják a választások végeredményét. De a német rendszerben az egyéni mandátumok inkább csak arra adnak lehetőséget, hogy a választók konkrét személyekből (is) választhassanak, így téve személyessé egy inkább arányos rendszert.) A német szövetségi választási rendszerről egy következő bejegyzésben fogok majd - hosszan - értekezni, most maradjunk a közvélemény-kutatásoknál. 

A nagyobb pártok népszerűségének változása (2016)
(Forrás: Wahlumfragen.org)

Megnézve tehát a változásokat rögtön két megállapítást kell tennünk:

1. a menekültválság okozta elmozdulások jól látszanak (különösen az AfD esetében),

2. a berlini terrortámadás viszont nem okozott földcsuszamlás szerű változásokat (inkább csak a kormány - ilyen helyzetben megszokott - erősebb támogatásának jelensége figyelhető meg, az is hibahatáron belül).

A december 19-ei berlini események után könnyen várhattuk, hogy a januári közvélemény-kutatási adatokban az AfD nagyobb mértékű erősödését tapasztaljuk majd. Úgy fest, hogy ez nem következett be. Sem a szövetségi szintre vonatkozó eredményekből, sem a berlini részletes számokból ilyen növekedés nem olvasható ki.

A most már hosszabb időt felölelő menekültválság hatásai azonban tisztán kivehetőek. Egyik oldalon látjuk, hogy az AfD megerősödött, és viszonylag komoly mandátum mennyiségre számíthat 2017 szeptembere után. A másik oldalon megfigyelhetjük a CDU kisebb zuhanását 2015 szeptemberétől (40-41%) egészen az utóbbi hónapokig (32-33%), amikor is - a már fentebb említett jelenségen felül - a CDU újra erősödni kezdett (36-37%). Közben az SPD végig a 2013-as választási eredménye alatt maradt (25,7%), 19 és 24 százalék között mozogva. 2017 január végére pedig sikerült népszerűségüket 20-21% közé letornászniuk.

A német szociáldemokraták - jelenlegi tudásunk szerint - modernkori történelmük legrosszabb választási eredménye felé haladnak. (Az SPD támogatottsága 1949 óta általában 32-35 és 40 százalék között volt. Mélypontok: 2009 23%, 1953 28,8%.)

 
A pártok eredményei a szövetségi választásokon (1949-2013)
(Forrás: http://wahl.tagesschau.de)

Ha figyelembe vesszük az népszerűségi mutatókat, illetve a pártok egymáshoz való viszonyát, jelenleg összesen három koalíciós többség képzelhető el. Ezek erőviszonyait, együttes mandátumait is érdemes vizsgálni.

Az első megoldás a mostani nagykoalíció folytatása. Ennek továbbra is komoly realitása van. Azonban - különösen két közös ciklus után 12 év alatt - magától értetődik, hogy egyik néppárt számára sem ez a cél. De minden attól függ, hogy a másik két lehetőség valamelyike megvalósulhat-e.

A második megoldás egy CDU/CSU és FPD kormány létrejötte. Erre van jelenleg egyébként a legnagyobb esély. 2005 és 2009 között ezek a (polgári)pártok már kormányoztak közösen, ahogy az elmúlt 60 évben több évtizeden át. Ez két feltételen múlik. A CDU tud-e győzni, akár egy hajszállal is, illetve hogy az FDP vissza tud-e jutni a Szövetségi Gyűlésbe. Most, 8 hónappal a választások előtt, úgy fest, hogy mindkettő könnyedén sikerülhet.

A harmadik, és egyben legvalószínűtlenebb megoldás egy SPD vezette, tisztán baloldali koalíció. Azért fogalmaztam így, mert ebben a kérdésben egyszerre van több mozgástér, és tulajdonképpen kisebb is. Ennek a végkimenetelnek az esetén mindenképpen arról beszélünk, hogy az SPD megnyerte a választást, több mandátumot szerzett, mint a CDU és a CSU együttvéve.

Innentől elképzelhető egy SPD és zöldek alkotta kormánykoalíció, ami a legtöbb tartományban jelenleg is működik, ahogy már szövetségi szinten is többször regnált. De a számokat nézve, a két párt számára a mandátumok többségének megszerzése most nem látszik valószínűnek. Egyedül nem. És itt jön a csapda helyzet, amire már utaltam az előző bekezdésben.(A kisebb mozgástér.)

A Linke segítségével már jóval reálisabbnak látszik a kormánytöbbség megszerzése egy SPD vezette koalíció számára. Azonban a Linke országosan, szövetségi szinten még mindig nem (?) kormányképes. A "Bal" párt, - amely - most már csak áttételesen, de - a volt kelet-német állampárt, a SED utódpártja, és meglehetősen baloldali politikát képvisel. Demokratikus szocializmus, némi populizmussal fűszerezve.

Ez egy tartományi kormány esetén már néhol elfogadható. Azonban a volt nyugat-német polgárok számára, "nyugat-németország" számára - ezáltal szövetségi szinten - nem szalonképes. Tehát, annak ellenére, hogy 2014 óta Türingiában már miniszterelnököt is ad a Linke, illetve jelen van 11 tartományi parlamentben, szövetségi szinten gyakorlatilag továbbra is kormányképtelen.

A három lehetséges koalíció (2017):

• CDU/CSU - SPD (esetleg fordítva)
• CDU/CSU - FDP
• SPD - Grüne (vagy SPD - Grüne - Linke)

Ahogy az általam vázolt három opcióból jól kitűnik az AfD sem szerepel a vállalható politikai partnerek között. Egyik "oldal" számára sem. A szélsőségesen idegen és menekült ellenes párt - egyre növekvő tartományi jelenléte és mandátumai ellenére sem - kormányképes. Sem tartományi, sem szövetségi szinten.
Az AfD bejutása biztosnak látszik. Jó három évvel ezelőtt, az akkori választáson az AfD-nek - az FDP-hez hasonlóan - nem sok hiányzott a szövetségi alsóházba való bekerüléshez. Mindössze 0,2%. (Vagy három megnyert egyéni körzet.)

Azóta, - a 2013 elején alakult párt - először 5% felett stabilizálódott, ez után a 2015 őszétől a menekültválsággal párhuzamosan erősödött. Míg nem körülbelül egy évvel később, 2016 utolsó harmadában beállt 13-15% közé. Az Alternative für Deutschland 16-ból már 10 tartományi törvényhozásban jelen van. (142 képviselővel.) A 2016-ban tartott öt Landtagswahl alkalmával az AfD mindenhol 10% feletti támogatottságot szerzett, több helyen a 20%-ot is meghaladva (2016 március: Sachsen-Anhalt 24,2%, 2016. szept.: Mecklenburg-Vorpommern 20,8%).

Mindezek fényében rögzíthetjük, hogy az AfD biztos résztvevője lesz a következő (19.) Német Bundestagnak.

Ahogy már vázoltam, egy kereszténydemokraták vezette kormányhoz elengedhetetlen az FDP részvétele. Ehhez pedig előbb vissza kell kerülniük a Bundestagba, ahonnan - 64 év után - az előző választásokon kiestek. A 2016-os évet tekintve, most úgy látszik, hogy ez nem lehetetlen feladat. Sőt.

De az utóbbi tartományi választásokat tekintve, az FDP-nél már kicsit vegyesebb a kép. Öt megmérettetés során a nemzeti-liberálisoknak is sikerült három helyen könnyedén vennie a választási küszöböt. Baden-Württemberg tartományban 8,3%-ot, legutóbb Berlinben pedig 6,7%-ot szerezve. (2016 márciusában Sachsen-Anhaltban viszont 4,9%-os eredménnyel, egy tízed híján nem kerültek be a törvényhozásba.) Az FDP jelenleg 9 tartományi törvényhozásban van jelen. (94 képviselővel.) Ami az országos adatokat illeti, az FDP szintén a következő Bundestag biztos résztvevőjének számít.

2013-as kiesésük után (amikor is 4,8%-os eredménnyel elakadtak a választási küszöbben), az FDP csak 2015 második felében tudott újra 5% fölé erősödni. A párt 2016 januárja óta a legtöbb közvélemény-kutatónál folyamatosan 6% felett van, jelenleg 6-7,5% között mérik.

A fontosabb szereplők közül nem beszéltünk még a Zöldekről. Pedig ahhoz, hogy - a most látott adatok ellenére - esetleg baloldali kormány alakuljon Németországban, a Bündnis 90/Die Grünen nélkülözhetetlen tényező. A zöldek 1983 óta részvevői a törvényhozás munkájának, a szövetségi választásokon a Grüne a legutóbbi másfél évtized legstabilabban teljesítő pártja. (Lásd a grafikont.) 2017 szeptemberében is hasonló eredményre számíthatnak, most inkább közelebb a 10%-hoz.

(Adatok: Bundeswahlleiter, http://bundeswahlleiter.de)

A fentiekben is láthattuk, hogy ebben a pártversenyben, választási küzdelemben nem két nagyobb párt, inkább két páros küzd egymással a mandátumok többségéért, és ezáltal, közvetve a végrehajtó hatalomért.

Ez a három lehetséges koalíciós felállásból jól kirajzolódik. Tehát a végeredményt tekintve, azt kell majd figyelnünk, hogy az Uniópártok és az FDP, vagy az SPD és a Zöldek (esetleg a Linke) szerzik majd meg együttesen a mandátumok többségét.

Közel 8 hónap van még a választásig. Nagyon sok minden történhet még. Sok fog múlni a kancellár-jelölteken, a listavezetőkön, a felmerülő különböző közpolitikai kérdéseken, amelyek egy részét már most jól látjuk előre (pl. bevándorláspolitika, menekültek integrációja), illetve amelyekről még fogalmunk sincs. Mert vagy az élet, vagy valamelyik párt hozza majd be őket sikeresen a kampányba. De jelenleg még nem tudhatjuk pontosan mi van a kalapban, kalapokban.

A következőkben majd - ahogy már utaltam rá - megnézzük a német választási rendszert, kicsit közelebbről a pártokat, számba vesszük a kancellár-jelölteket és idővel majd a programokba is betekintünk...
 

Bundestagswahl 2017

A témához kapcsolódó előző bejegyzéseim:

Választási eredmények (1990-2002)
http://bajko-sokoray.blog.hu/2016/12/06/kilenc_honap_mulva_bundestagswahl

A legutóbbi három Bundestagswahl eredményei (2005-2013)
http://bajko-sokoray.blog.hu/2017/01/18/a_legutobbi_harom_bundestagswahl_eredmenyei_2005

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.